Vaníliás kifli

Nincs Karácsony vaníliás kifli nélkül. Hívhatjuk hókiflinek is, úgy emlékszem, apai nagymamám így emlegette. Apunak csillogott a szeme, amikor meghallotta, hogy ez a finomság is rajta van az idei karácsonyi sütilistán. Nosztalgikus érzések kerítették hatalmába, mert az ő anyukája volt az, aki nagy mestere volt ennek a sütinek. Én leginkább egy nagy gombócot éreztem a torkomban. Nem számítottam arra, hogy ilyen misztikum övezi. Ha pedig misztikum, akkor óriási a hibázási lehetőség. Még akkor is, ha kevés egyszerűbb sütit tudok.

Hozzávalók: 25 dkg lisz, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 10 dkg darált mandula vagy dió, vaníliás cukor a hempergetéshez.

A hozzávalókat alaposan összegyúrom. Nem egyszerű, nem akar könnyen összeállni, vagy csak én vagyok hozzá kevés. Nekem mindenesetre úgy ment, hogy apránként hozzáadva gyúrtam össze a tésztát. Ceruza vastagságú rudakat formázok, 5 cm hosszú darabokra vágom és kifliket formázok belőlük.

160°C-ra előmelegített sütőben néhány perc alatt világosra sütöm. Folyamatosan figyelni kell, mert gyorsan sül, hamar megéghet az alja.

Még forrón vaníliás cukorba forgatom.

Lezárt fémdobozban napokig tárolható, váratlan vendégek érkezésekor nagy vagányan előkapható.:)

Karácsonyi muffin

A héten megtörtént az első sikeres karácsonyi próbasütés. Egy jól bevált alapreceptet alakítottam át karácsonyiassá. Jó ötlet volt.:)

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 zacskó sütőpor, 20 dkg mazsola, 1 narancs, 4 tojás, 1 dl tej, 15 dkg vaj, 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék.

A mazsolát alaposan megtisztítom, megmosom, és rumba áztatom. A naracsot megpucolom, apró kockákra vágom. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fűszerkeverékkel. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat habosra keverem a cukorral. A cukros tojáshoz keverem az olvasztott vajat és a tejet, majd a lisztes keveréket. Óvatosan hozzáadom a felvert tojásfehérjét és a lecsöpögtetett, lisztbe forgatott mazsolát és narancsot.

A muffinsütő mélyedéseit kivajazom vagy papírkapszlikat teszek bele, és 3/4-ig megtöltöm tésztával. 180°C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Hidegen és melegen egyaránt fogyasztható, garantáltan karácsonyi hangulatú finomság.

Vizes zsömle

Egyszer megpróbáltam a kedvenc zsömle tésztáját a kenyérsütőben keverni és keleszteni, de nem jött be. Most viszont nem volt kedvem a kézzel dagasztáshoz (hideg van a konyhában, főleg este), vajas zsömle nélkül pedig nem tudtam elképzeli az estét, gondoltam egyet, és a legegyszerűbb zsömletésztám hozzávalóit bepakoltam a gépbe. Apró malőr történt, véletlenül beledobtam egy darabka vajat, mert azt hittem, kell bele. Nem kellett volna. Eredetileg. Ettől függetlenül nem rontotta el, lehet, ettől lett különösen finom. Az eredmény 12 db ruganyos zsömle.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 g vaj, 1/2 zacskó szárított élesztő, 1-1 kávéskanál cukor és só, 3 dl langyos víz.

A hozzávalókat beleteszem a kenyérsütő gépbe és bekapcsolom a kelesztő programot (másfél óra). Ezután öklömnyi darabokra osztom (kb. 12 db), sütőpapírral kibélelt tepsire helyezem őket. Éles késsel keresztben bevágom a zsömlék tetejét, és 30 percig letakarva pihentetem. 250°C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm a zsömléket.

Nem kell, hogy megbarnuljanak. Elég, ha világosra sülnek, így lesz finom puha a héja is. Labdára távolról sem hasonlítanak, nem olyan tömörek, mint a másik recepttel készült zsömlék. Lehet, ebben az is közrejátszik, hogy több élesztőt tettem bele, mint amennyit a recept írt. A vajhoz hasonlóan ez sem volt szándékos, megbillent a zacskó, de nem tett rosszat neki. Eddig ez a legjobban sikerült zsömlém.

Gyümölcsrizs

Ha édességre vágyom, de nincs kedvem sütni, a csoki pedig túl tömény, akkor jöhet a gyümölcsrizs. Gyors és könnyű, ahogy szeretem, ráadásul jól variálható.

Hozzávalók: 1 csésze rizs, 2,5 csésze víz, kb. 2 csésze tej, cukor, lekvár vagy kompót.

A rizst felöntöm vízzel, és fedő alatt addig főzöm, amíg magába nem szívja az összes vizet. Ezután hozzáadom a tejet, belekeverek ízlés szerint néhány evőkanál cukrot. Felforralom, majd leveszem a tűzről, lefedem, és 15-20 percig pihentetem, hogy a tejet is magába szívja.

Tálkák aljára gyümölcsöt vagy kompótot teszek (most kökénylekvárt használtam), erre a tejberizst. Lehűtve vagy azonnal tálalom.

A variációk tárháza végtelen. Lehet bele fahéjat keverni vagy kakaóport, esetleg mazsolát. Bárhogy finom.:)

Sajtos szójaszelet pirított zöldborsóval

Annyira megtetszett az óvári szelet, hogy mindenképpen szerettem volna elkészíteni a vega változatát. Csak arra kellett várnom, hogy találjak szójaszeletet. Jó, tudom, percek alatt lehet találni bármelyik bioboltban, nekem viszont nem jutott eszembe. A jól bevált boltokban kerestem, hiszen általában minden alapanyagot megkapok a hagyományos boltokban, ritkán megyek bioboltba. Hosszú keresgélés után végül betévedtem egy bioboltba, és pár perc elteltével már a kezemben volt a zsákmány. Nem vártam sokat a felhasználással. Mivel gomba éppen nem volt itthon, én pedig nem akartam újra nekiindulni a bevásárlásnak, kicsit átvariáltam a receptet.

Hozzávalók: szójaszelet, paradicsom, sajt, só, bors, szárított zöldségkeverék, liszt, fagyasztott zöldborsó.

A szójaszeleteket 1-2 órára beáztatom sós, zöldségkeverékes vízbe. Ezután jól kinyomkodom, lisztbe forgatom, és mindkét oldalát kevés olajon kicsit megpirítom. Minden szeletre teszek egy szelet paradicsomot, sózom, borsozom, majd egy-egy szelet sajt megy rá. Az egészet előmelegített sütőbe teszem, és 10-15 percig készre sütöm.

A körethez kevés olajat felforrósítok, beleteszem a fagyasztott, nem kiolvasztott zöldborsót. Picit megsózom, és pár percig pirítom, vigyázok, hogy ne égjen le.

Legalább 2 szeletet tálalok a zöldborsó mellé, hiszen 1 biztosan nem elég.:)

A szóját sokan támadják, főként azért (gondolom), mert általában a hús helyettesítőjeként használjuk, és a húsevők ezen felhorkannak. Ennyivel viszont nem lehet a szóját elintézni. Japánban szinte csodaszerként tartják számon. Kutatások alapján nagy szerepe van abban, hogy a japán nők körében szinte ismeretlen fogalom a változó kori hőhullám, de a mellrák kialakulásának megakadályozásában aktívan részt vesz. Van benne Omega-3 zsírsav is, ami viszont a koleszterinszint csökkentésében hasznos.

Zöldborsófőzelék

Szeretem a főzeléket. Gyakorlatilag bármilyen zöldségből el lehet készíteni és alig kell hozzá valami. Csak meg kell főzni, besűríteni és készen van. Ez is egy olyan alapétel, amit egy kicsit mindenki másképp készít. Még én sem csinálom mindig ugyanúgy.

Hozzávalók: 1 kg zöldborsó (friss vagy fagyasztott), csipet só, néhány evőkanál cukor, petrezselyemzöld, liszt, kb. 1/2 dl tej vagy 1 evőkanál tejföl, esetleg reszelt sajt.

A zöldborsót felteszem főni kicsivel több vízzel, mint ami ellepi, sózom, hozzáadom a cukrot, ízlés szerint petrezselyemzöldet (lehetőleg egészben), és fedő alatt addig főzöm, amíg a borsó megpuhul. Ezután kiveszem a petrezselyemzöldet, adok hozzá tejet, tejfölt vagy sajtot, megszórom liszttel. Csomómentesre keverem. Addig főzöm, amíg besűrűsödik.

A sajt a saját kényszermegoldásom. Nem volt itthon se tej, se tejföl, és kedvem se sok a bevásárláshoz. Volt viszont sajt. Az is tejtermék. Gondoltam, ha nem lesz jó, majd nem mondom el senkinek.:) Nem lett rossz. Tulajdonképpen észre sem lehetett venni, hogy sajtot tettem bele. Jó ötlet volt.:)

Sóskafőzelék

Ez is egy klasszikus, ami annyira alap, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Én is majdnem elfelejtettem, milyen könnyű, gyors és finom. Nem kell hozzá sok dolog, se nagy főzőtudomány. Szeretem. Lehet friss sóskából vagy fagyasztottból, az utóbbival időt spórolhatunk. Mivel ritkán járok piacra, a boltban pedig ritkán látni friss sóskát, a fagyasztott változatot választottam.

Hozzávalók: 1 csomag mirelit sóska (csak sóska, semmi más, nem félkész), kb 5 dl tej, csipet só, cukor, liszt, olaj.

A sóskát kevés olajon, alacsony tűzön, fedő alatt felolvasztom. Felöntöm tejjel, sózom, alaposan megszórom cukorral, mert úgy szeretem, ha édes.
Liszttel besűrítem, azaz apránként adom hozzá a lisztet, közben folyamatosan kevergetem, hogy ne legyen csomós. A végén kiszedegetem belőle a nagyobb csomókat, mert sosem sikerül tökéletesen simára keverni. Nem zavar, mert nem versenyre készül. Az íz a lényeg, az pedig eddig mindig jó volt. :)

A feltét lehet főtt krumpli, tükörtojás (ha szeretném), rántott sajt.

Gombakrémleves

Levesgyáram következő darabja. Nem tudom abbahagyni. Éppen levesnek valót kerestem a hűtőben, amikor megláttam a gombát. Már meg is volt az ebéd, nem kellett sokat gondolkodnom.

Hozzávalók: 300 g gomba, 3 nagyobb krumpli, 1/2 fej hagyma, só, bors, szárított zöldségkeverék, tej vagy tejföl.

A hozzávalók és az elkészítés módja kísértetiesen hasonlít az előzőekhez. A hagymát apróra vágom és kevés olajon üvegesre párolom. Beleteszem a kockára vágott krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, sózom, borsozom, megszórom a zöldségkeverékkel. Amikor a krumpli majdnem megpuhult, hozzáadom a felszeletelt a gombát. Amikor minden puhára főtt, beleteszek 1/2 dl tejet vagy tejfölt, és az egészet pépesítem botmixerrel.

Kenyérkockával és/vagy reszelt sajttal tálalom.

Egy időre leállok krémlevesekkel. Nem az evéssel és a készítéssel, hanem az újak kipróbálásával. Most ennyi elég. Az elhatározás addig tart, amíg nem találok új, ígéretes alapanyagot.:)

Póréhagymás burgonya krémleves

Miután a cukkíni krémleves bevált, gondoltam, kipróbálok más ízesítést is. Már egy ideje pihent egy póréhagyma a hűtőben; a zöldségesnél megtetszett, gondoltam, majd jó lesz valamire. Nos, eljött az ő ideje.

Hozzávalók: 1 nagyobb póréhagyma, 1/2 fej hagyma, 3-4 nagyobb krumpli, só, bors, szárított zöldségkeverék, 1/2 dl tej vagy tejföl.

A hagymát apróra kockákra vágom, kevés olajon üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott krumplit, és annyi vizet öntök rá, hogy éppen ellepje. Amikor már majdnem megpuhult, beleteszem a karikára vágott póréhagymát. Sózom, borsozom, alaposan megszórom a zöldségkeverékkel, és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli teljesen meg nem puhult. Ekkor hozzáadom a tejet vagy a tejfölt (én tejjel szoktam, de tulajdonképpen teljesen mindegy), kicsit összeforralom, majd a tűzről levéve botmixerrel pépesítem.

Pirított kenyérkockákkal és/vagy reszelt sajttal tálalom.

Ha lehet, még a cukkínis változatnál is finomabb.:)

Cukkíni krémleves

Írországban szinte kizárólag krémleves létezik. Először meglepődtem, de gyorsan hozzászoktam, hogy mindent összeturmoxolnak. Miután megszoktam, megszerettem, és már jobban tetszik a krémleves, mint a hagyományos. Mindig is szerettem abból főzni, amit a hűtőben és/vagy a konyhaszekrényben találok. A hűtőben volt egy szép cukkíni. Innen nem volt megállás egy jó kis krémlevesig.

Hozzávalók: 1 nagyobb cukkíni, 3 nagyobb krumpli, 1/2 fej hagyma, só, bors, szárított zöldségkeverék, 1/2 dl tej vagy tejföl.

A hagymát apróra vágom és kevés olajon üvegesre párolom. Hozzáadom a megpucolt, kockára vágott krumplit és a cukkínit (ezt nem kell megpucolni), felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ízlés szerint sózom, borsozom, megszórom kb. 1 evőkanál szárított zöldségkeverékkel (nem vegetával, a nátrium-glutamát borzalmas), és lefedve addig főzöm, amíg a zöldségek jól megfőlnek. Hozzádom a tejet vagy tejfölt, kicsit összefőzöm, majd a tűzről levéve hűlni hagyom, és botmixerrel alaposan összeturmixolom. Ha szükséges, teszek még hozzá fűszert.

Pirított kenyérkockákkal és/vagy reszelt sajttal tálalom.

Morzsás karfiol

Szeretem a gyors, egyszerű ételeket, és ha még hús sincs benne, akkor nálam tuti befutó. Az említett okokból kifolyólag lett azonnal kedvencem ez az étel. Miután módszeresen és alaposan kiszorítottam a tányéromról a húsos ételeket, okoztam némi gondot húsevő családomnak a rokoni látogatások alkalmával. Nagynéném készítette nekem először valamikor középiskolás koromban, amikor már nem vettem be a nincs benne hús-féle próbálkozásokat, és mindig volt valami az asztalon nekem is. Először furcsán néztem, olyan volt, mint a karfiol alakú szilvás gombóc, ami nyilván nagy marhaság lett volna.

Hozzávalók: 1 karfiol, zsemlemorzsa, só, fokhagymapor, tejföl, olaj.

A karfiolt közepes nagyságú rózsákra szedem és enyhén sós vízben megfőzöm. Amikor könnyedén bele tudom szúrni a villát, akkor már jó. Miközben a karfiol fő, egy serpenyőben felmelegítek kevés olajat, és megpirítom rajta a zsemlemorzsát, majd hozzákeverek egy kevés fokhagymaport. Amikor készen van, leszűröm, lecsepegtetem a karfiolt, és beleforgatom a fokhagymás zsemlemorzsába. Tálaláskor tejfölt teszek a tetejére.

Sokszor készítem, amikor nincs sok időm, és utána nem készülök sehova.:)

Guacamole, azaz avokádókrém

Sokat olvastam már az avokádó előnyeiről, a jótékony hatásairól. Az egészséges életmóddal foglalkozó cikkekben, receptekben gyakran előfordul a neve. Veronica is gyakran fogyasztotta, márpedig ő mindent beszerzett, ami egy kicsit is egészséges.:) Régen terveztem már a kipróbálását, de valahogy mindig lebeszéltem magam róla. Nem tudom, pontosan miért. Túl egzotikusnak és különlegesnek gondoltam talán, amit csak a sznobok esznek.:) Persze, ez nem így van, csak egy buta előítélet a különleges dolgokkal kapcsolatban.

Múlt héten a bevásárlás során anyuval a zöldségek között mászkáltunk, amikor ránkmosolygott. Gondoltunk egyet, és betettük a kosárba, hogy majd valamit kitalálunk. Nem kellett sokat gondolkozni. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és nekieshessek. Felcsaptam az internetet, és a sok recept közül végül ezt választottam. Könnyű, gyors, és nagyon finom. Pont úgy, ahogy én szeretem.

Hozzávalók: 1 érett avokádó, 2 gerezd fokhagyma, 1 szelet hagyma, csipetnyi csili, kevés bors, 1-1 teáskanálnyi citromlé és olívaolaj.

Az avokádót meghámozom, eltávolítom a magját, a húsát felkockázom. Hozzáadom a többi hozzávalót, nekiesek a botmixerrel, és pépesre dolgozom.

Kistányérban tálalom. Kenyérre kenve vagy mártogatósként fogyasztom. Nem tűnik nagy adagnak az egyetlen avokádóból készült krém, de elég laktató. Elkövetlező házibulik elmaradhatatlan kelléke.

Mivel a fényképezőgép még sztrájkol, a képet kölcsönöztem. Az enyém ennél krémesebb állagú, homogénebb.

Zöldségköret wokban

Alig 2 hónapja költöztem vissza Írországból Magyarországra, még nem sikerült huzamosabb időt eltöltenem egy városban; Salgótarján, Kaposvár és Budapest között ingázom. Emiatt az éléskamrát még nem töltöttem fel teljesen, abból főzök, amit találok. Mostanában nagy kedvencem lett ez a zöldségekből készített köret, mert gyors, egyszerű és mindenhez illik.

Hozzávalók: 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 gomba, kevés brokkoli, kukorica, répa, 2-3 kisebb krumpli, 1/2 alma.

Wokba kevés olajat öntök, a megpucolt, karikára vágott krumplit kissé megsütöm. Hozzáadom az apróra vágott hagymát és a fokhagymakarikákat, és rövid ideig pirítom, majd a feldarabolt gomba, a brokkoli, a kukorica, a karikára vágott répa következik. Amikor már majdnem kész, hozzáadom a vékonyra szeletelt almát. Megszórom sóval, borssal, kakukkfűvel, tárkonnyal, rozmaringgal, és bazsalikommal, és addig sütöm, amíg az összes zöldség el nem kezd pirulni. Ekkor meglocsolom egy evőkanálnyi szójaszósszal, és kicsit összepirítom.

Leginkább falafel vagy szójafasírt mellé szoktam enni, de bármihez nagyon finom.

Sajnos, képet nem tudok -még- mellékelni, a fényképezőgép még mindig nem akarja az igazságot. Amint orvosoltam a problémát, jönnek a képek is.

Töltött gomba

A húgom babájára való várakozás utolsó 2 hetét Kaposváron töltöttük anyuval. Nem volt mindig egyszerű 3 nőnek egyetlen konyhában, de megoldottuk vér nélkül.:) Találtunk a zöldségesnél szép gombát, és nem volt kedvem az anyu által felajánlott gomba-sajt kombinációhoz, inkább a kezembe vettem a sorsom, azaz az élelmezésem, és elkészítettem a gyors és egyszerű töltött gombát.

Hozzávalók: 5-6 nagyobb gombafej, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis paradicsom, zsemlemorzsa (vagy áztatott zsemle), 1 evőkanál olaj, 1-2 evőkanál tejföl, 1 kisebb krumpli.

Egy tálba darabolom a gombaszárakat, hagymát, fokhagymát és a paradicsomot. Belereszelem a krumplit, hozzáadom a tejfölt, és annyi zsemlemorzsát, hogy könnyen kezelhető masszát kapjak. Lehet bele tojást is tenni, hogy jobban összeálljon, de én nélküle szeretem.

A masszát a megtiszított gombafejekbe halmozom. Mindet felhasználom, az a jó, ha a töltelék jó magas.

200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percg sütöm, amíg szépen meg nem sül a teteje.

Krumplipürével vagy rizzsel, de önmagában is fogyasztható.

Babfőzelék fasírttal

Egy újabb étel, ami borzasztóan egyszerű, mindenki ismeri és szereti, mégis ritkán jut eszembe. Hétfőn a hazafelé vezető úton -mindössze 10 perc:)- erős késztetést éreztem a babfőzelék elkészítéséhez. Senki sem beszélt róla, a tévében sem láttam -meg is lepődtem volna az ír tévében szereplő babfőzeléken:)-, nem tudom, honnan jutott eszembe. Már a táskámban lapult a tejföl -legalábbis ahhoz nagyon hasonló valami, amit az itteni kisboltban be tudtam szerezni- és a zsemlemorzsa, de hazaérve rá kellett döbbennem, hogy tele a hűtő az előző nap sütött pizzával. Nagyobb bajom sose legyen annál, hogy el kell halasztani a főzést, mert van ennivaló előző napról, kicsit mégis csalódott voltam, mert nagyon rákészültem a babfőzelékre. Szerdán már nem volt akadály, neki is álltam.

Hozzávalók:

főzelékhez: 2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, babérlevél, tejföl, liszt, olaj;

fasírthoz: kb. 250 g darált hús, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, egy löttyintés worchester szósz, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld, zsemlemorzsa;

vegafasírthoz: 4-5 közepes krumpli megfőzve, 1-1 marék párolt zöldborsó és csemegekukorica, 1 tojás (a tojáspótló ebben az esetben nem működik, szétesik a fasírt), só, bors, pirospaprika, petrezselyemzöld, worchester szósz, hagyma, fokhagyma, zsemlemorzsa,

Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a babot levével együtt, és annyi vizet öntök még rá, hogy ellepje. Sózom, borsozom, beleteszek néhány babérlevelet, lassú tűzön főzöm. Néhány evőkanál tejfölben elkeverek egy kevés lisztet, a főzelék levéből is keverek hozzá, alaposan elkeverem, és a babhoz adom. Amennyiben szükséges, a bab levével előzőleg elkevert lisztet még adok hozzá. A lényeg, hogy kellőképpen sűrű főzeléket kapjak, de ne álljon meg benne a kanál.:)

A fasírtokhoz a hozzávalókat alaposan összedolgozom, annyi zsemlemorzsát adok hozzájuk, hogy jó tudjam formázni. Vizes kézzel golyókat formázok, és bő, forró olajban aranybarnára sütöm.

Óvári sertésszelet vajas törtkrumplival

Mostanában előszeretettel próbálkozom olyan ételekkel, amelyek jelen vannak a mindennapi életünkben, de otthon valami miatt sosem készítjük. Rendszeresen láttam pl. otthon, amikor a heti menüt válogattuk az irodában a rendelős étteremből, de sosem jutott eszembe, hogy magam próbálkozzak az elkészítésével.

Csöpi hazautazott 2 hétre, és mivel tudtam, hogy nem lesz éppen fitt és üde, úgy gondoltam, átszaladok hozzá egy adag vacsorával, amikor hazaér a reptérről. Úgy gondoltam, ez lesz a napja ennek a receptnek.

Hozzávalók: sertéshús (comb vagy karaj, sosem tudom, már nem is fogom), sonka, hagyma, gomba, sajt, só, bors, liszt.

A húst szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom. Lisztbe forgatom, majd olajban mindkét oldalát megsütöm. Nem kell nagyon megsütni, elég, kezd kicsit pirulni. Kivajazok egy tűzálló tálat vagy tepsit, egymás mellé belehelyezem a húsokat.

A hagymát apró kockákra vágom, olajban kicsit megpirítom, beleteszem a felszeletelt gombát. Sózom, borsozom, kevés vízzel puhára főzöm (amíg a víz el nem fő).

A húsokra teszek 1-1 szelet sonkát, elosztom rajtuk a gombát, végül mindegyiket alaposan megpakolom reszelt sajttal.

180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm.

A körethez a krumplit megpárolom, sóval és vajjal összetöröm.

Pizza, ahogy mi szeretjük

Ha a kenyeret házilag sütöm, miért venném a pizzát készen?:) Az ötletet az adta, hogy a legelső kenyérsütős könyvem legelső receptjét, a szögletes fehérkenyér nevű alapreceptet pizzatészta készítéséhez is alkalmasnak találta a szerző. Gondoltam, ezt ki kell próbálnom. Azóta így készül a pizzatésztánk, azaz kiegészítve mindenféle fűszerrel.

Hozzávalók (2 db kerek pizzához):

a tésztához: 50 dkg liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál cukor, 2,5 dl meleg víz, 60 ml olaj, 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, 1 nagy gerezd fokhagyma;

a szószhoz: kb. 100 ml paradicsompüré, ugyanennyi ketchup, oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, só, bors, pirospaprika, 2 nagy gerezd fokhagyma.

A tésztához először a száraz hozzávalókat elkeverem, hozzáadom a folyadékokat, és rugalmas cipót gyúrok. Liszttel megszórom, letakarom, és 1 órát állni hagyom.

Miután megkelt, kétfelé osztom, pizzasütő tepsire teszem, és kerek lappá nyomkodom (a közepétől kifelé haladva). Tetejüket megkenem az időközben összekevert szósszal, rászórom a tetszőlegesen kiválasztott feltétet, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Légkeveréses sütőben egyszerre lehet a kettőt sütni. Ez az egyik, amiért szeretem a légkeveréses sütőt.:)

Miután lejárt a 20 perc, a pizzákat bőven megszórom reszelt sajttal, és kb. 5 percre visszateszem a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon, de ne égjen meg.

Palacsintatésztában sült mindenféle kuszkusszal

Az Aldiban járva érdekes dolgot láttam meg a polcon. A felirat alapján kuszkuszt takart a csomagolás. Figyelemfelkeltő elnevezésük volt: hot and spicy és coriander and lemon. Gondoltam, teszek egy próbát.

A citromosat halhoz ajánlották. Aznap az volt Attilának a vacsora egy -szégyellem bevallani- félkész rántott hallal. Erre futotta az időmből. Tetszett neki, így bátran nyúltam a másik dobozhoz. Rántani akartam mellé valamit, de mivel nem volt itthon zsemlemorzsa, mást kellett kitalálnom. Gondoltam egy merészet, és palacsintatésztába forgattam mindent, amit arra érdemesnek éreztem.:) Nem bántam meg.

Hozzávalók: liszt, tojás (vagy Orgran No Egg tojáspótló), tej, só, víz, olaj, fűszerek, kuszkusz.

A szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát készítek, ízlés szerint beleszórók zöldfűszereket vagy akár magyaros fűszereket, ahogy tetszik. Kiklopfolt, besózótt sertésszeleteket, gombafejeket, hagymakarikákat forgatok bele. Bő, forró olajban pirosra sütöm őket.

A kuszkuszhoz annyi forró vizet adok, hogy éppen nem lepje el, egyet forralok rajta, majd félrehúzva, fedő alatt tartom kb. 3 percig. Ennyi. A világ legegyszerűbb körete és nagyon finom. Attila első kóstoláskor azt mondta, talán jobb a rizsnél is.;)

Éreztem, hogy nem az ilyen előre ízesített kuszkusz az egyetlen a piacon, ezért nyitott szemmel jártam, és megtaláltam a natúr változatot. Régen piszkálta már a fantáziámat, mert hallottam már néhány helyen, mégis kellett a lökés, meg kellett látnom a konyhakész verziót az Aldiban. Tulajdonképpen csak annyiban különbözik a simától, hogy van benne mindenféle fűszer. Nincs előfőzve, hiszen mindössze 3 perc alatt készen van. Ráadásul, ha a simát veszem, úgy fűszerezem, ahogy csak akarom.

Babpástétom

Nem volt kedvem főzni, viszont éhes voltam. A jól bevált módszert alkalmaztam, azaz kinyitottam a konyhaszekrényt és a hűtőt, megnéztem, a kettő tartalmából mit lehetne könnyen és gyorsan összehozni. Így ettem aznap ebédre babpástétomos kenyeret.

Hozzávalók: 1/2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2-3 evőkanál mustár, kisebb darab vaj.

A Konyhai Mindentudóban (Tupperware) apróra vágtam a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadtam a lecsöpögtetett babot, a mustárt és a vajat, sóztam, borsoztam. Alaposan összekevertem, amíg kenhető állagú lett.

Kenyérre kenve, paradicsomkarikával isteni.

A paradicsomot a masszába is bele lehet tenni, de akármilyen (párolt, vagy főtt) zöldséggel kiegészíthető.

Vendégváró falatok Ágitól, és annak vega változata

Mostanában kicsit pihent a blog, mivel a fényképező feladta a harcot saját maga ellen. Fénykép nélkül ki látott konyhás blogot? Na, majd most. Mivel a gép továbbra sem akarja az igazságot, egy ideig kép nélkül kerülnek ide az ételek, aztán majd pótolom, ha lesz mivel.

Valamikor nyáron Áginál jártam, ő adta a követező vendégváró falat receptjét és ötletét. A vega változat már az én szüleményem, hogy nekem se kelljen vágyakozva néznem, ahogy a húsevők falatoznak.:)

Hozzávalók:

az eredetihez: tortilla lapok, torma, salátalevél, sonka;

a vega változathoz: tortilla lapok, zöldségkrém (párolt cukkíni, hagyma, fokhagyma, mustár, tejföl, só, bors a Konyhai Mindentudóban pépesre keverve), salátalevél.

A tortilla lapokat pár másodpercig melegítem a mikróban, megkenem tormával vagy a zöldségkrémmel, befedem sonkával és megmosott salátalevéllel (a vega változatból a sonka értelemszerűen kimarad:D). Szorosan összetekerem, becsavarom alufóliába, hogy biztosan ne essen szét, és néhány órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt kicsomagolom, karikákra vágom, és egymás mellé pakolva tányérra rakom.

Aggódtam, hogy szét fog esni, de esze ágában sem volt.:)

Apró megjegyzés, hogy bár 2 húsevő és 1 vega számára készültek, a vega változat hamarabb elfogyott. Ezzel nem azt mondom, hogy az volt a jobb, inkább azt, hogy nem minden rossz egy húsevőnek, amiben nincs hús.;)

Rozmaringos csirketekercs

Mivel Attila szereti a csirkemellet, a bacon-t és a krumplit, gondoltam, jó kis vacsora kerekedhet ezek kombinációjából. Az első adandó alkalommal nekiálltam.

Hozzávalók: 80 dkg csirkemell, 60 dkg krumpli, 10 dkg szeletelt bacon (nem mértem le, annyi szeletet használtam, ahány csirkemell volt), 1 fej vöröshagyma, 1 pohár sör, 2 szál rozmaring, 2 babérlevél, olaj, őrölt bors, só.

A krumplit megpucolom, hosszú csíkokra vágom, és sós vízben 4 percig főzöm. A húst kiklopfolom, minden szeletre teszek a krumpliból, feltekerem, rozmaringot teszek rá, és körbetekerem a bacon-nel. Megdinsztelem a hagymát, megpirítom benne a húst, sózom, borsozom, melléteszem a babérlevelet, meglocsolom a borral, és 20 percig fedő alatt párolom.

Ezután a húst tűzálló tálba teszem, aláöntöm a sörös levet, magas hőfokra előmelegített sütőbe tolom, és mindkét oldalát megpirítom.

Az eredeti recept szerint a párolásnál végetér a történet, de Attila nem szereti a párolt dolgokat, így csavartam rajta egyet. Mármint recepten.:) A receptben szereplő fehérbort sörre cseréltem, mivel éppen az volt itthon.

Itt találtam: Fakanál

Kakaóscsiga másképp

A tészta ugyanaz, a töltelék is. Egészen a sütőbe pakolásig teljesen úgy jártam el, mint a "hagyományos" változatnál. Mindössze annyit változtattam, hogy nem szorosan egymás mellé tettem a csigákat, hanem kicsit távolabb egymástól, és két tepsiben sütöttem. Persze, ha valakinek van tisztességes méretű tepsije, akkor egy is elég. Nekem nincs.

Annak pedig, hogy miért vetemedtem erre a sütési variációra, egyszerű az oka. Kétszer voltunk Észak-Írországban ping-pong versenyen márciusban. Az egyikre a kókuszgolyót készítettem (felvágás lenne a részemről azt állítani, hogy sütöttem:D), a másikra viszont kakaóscsigát terveztem. Szállítási, küllemi és evéstkönnyítő okokból döntöttem a külön csigában való sütés mellett. Nem állítom, hogy macerásabb a "hagyományosnál". Sőt! Nem kell görcsölni, hogy szép, szabályos legyen, amikor bepakolom a csigákat. Elég, ha kissé távolabb egymástól a tepsibe pakolgatom őket, és kész.

A sütés ugyanúgy zajlik, tehát megkenem vajjal, a sütés vége előtt meglocsolom forró (cukros) tejjel.

Megjegyzem, nekem ez a variáció jobban tetszik. Szebb csigákat lehet kínálni.:)

Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)

Falafel és csirkés gyros

Az egész egy ártatlan bevásárlással kezdődött, amikor a polcról rámkacsintott a tortilla-lap. Imádom a török ételeket, bulik utáni hajnalon gyakran találtam magam valamelyik török étkezdében. Lelki szemeim előtt már láttam a vacsorát.:) Természetesen ez is kétféle "töltelékkel" készült, hogy mindenki boldog legyen. Az enyémbe falafelgolyók kerültek, Attiláéba pedig szójás-mézes csirkét vágtam apró darabokra.

Hozzávalók: tortilla-lapok, falafelgolyók (Orgran Falafel-mix) vagy sült csirkehús, tetszés szerinti zöldségek (az enyémben póréhagyma, paprika és paradicsom), görög stílusú natúr joghurt ízesítve sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával.



A tortilla-lapot picit megnedvesítem, és 30 mp-re beteszem a mikróba (legnagyobb fokozat). A tortilla-lapot a tenyeremre helyezem, a szélétől kb. 3 cm-t kihagyva ráteszek 2 falafelgolyót vagy egy kis adag húst. Felhajtom a szélét, majd a két oldalát is ráhajtom, hogy tölcsér alakot kapjak, és körbetekerem alufóliával. A golyókra (vagy a húsra) zöldségeket teszek, majd egy néhány teáskanálnyi joghurtot. Ezután kezdem elölről, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Lehet enni hasábburgonyával vagy rizzsel, de önmagában is finom, sőt.:)


Tisztában vagyok vele, hogy nem eredeti recept, elsősorban azért, mert nem tzatzikit használtam, de nekünk így (is) nagyon ízlik.

Mindenféle palacsinta

Tegnap Pancake Tuesday volt, itt így hívják a Húshagyó Keddet. Nekem tetszik.:) Vannak az íreknek olyan szokásaik, amik kifejezetten tetszenek, mint pl. ez a palacsinta nap. Beszereztem a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam a két különböző palacsintatészta összeállításának -az okról később-.


Egyes számú verzió, azaz ahogy Attila szereti

Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojás, 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Egy nagy tálban habverővel vagy a Tupperware Konyhai Mindentudóval alaposan összekeverem a hozzávalókat. Vékonyan kiolajozom a palacsintasütőt az első palacsinta sütéséhez, de a továbbiakban erre nincs szükség, a tésztában lévő olaj biztosítja, hogy ne égjen le.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, bacon

Öntet: natúr joghurt (görög stílusút kaptam, így azt használtam), csipet só, bors


Kettes számú verzió, azaz ahogy én szeretem

Nem szeretem a tojást. Hacsak lehet, elhagyom a sütikből is, de mivel másokat erre nem kárhoztatok, ha nem akarják, így általában kétféleképpen készítem az ételeket. Már, amennyiben megoldható.



Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojásnak megfelelő pótló (Orgran No Egg), 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, párolt zöldségek (Tupperware Mikropárolóban, mikróban max. fokozaton 10 perc).

Öntet: az Attiláéval megegyező.

Melegen, petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Almás rétes

Rettenetesen kicsi a hűtőnk fagyasztórésze. Nemrég, amikor a nagybevásárlás után szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom rendesen elpakolni a dolgokat, nem volt más megoldás, a réteslapnak ki kellett kerülni. Betettem a hűtőrészbe, így nyertem 1 napot, hogy döntsek a további sorsáról. Végül vettem almát, és almás rétest sütöttem belőle. Életemben először. Tudom, nem igazi házi rétes, mert nem én nyújtottam-húztam a tésztát, de mégis "igazibb", mint a teljesen elkészített, csak a sütőbe beillesztendő változat.:)


Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 1 kg alma, 10 dkg cukor, fahéj, olvasztott vaj vagy olaj.

Az almát megszabadítom a magházától, lereszelem, kinyomkodom a levét, összekeverem a cukorral és a fahéjjal. A réteslapokat óvatosan kiveszem a csomagolásból, kihajtogatom, és megszerzek egy lapot. Lisztezett felületre teszem, megkenem olvasztott vajjal, ráteszek egy újabb lapot, azt is megkenem vajjal, majd erre egy újabb lapot. Erre teszem az almatöltelék felét úgy, hogy a szélén kihagyok egy kb. 4 cm széles részt. Óvatosan feltekerem, sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, és a tetejét megkenem olvasztott vajjal. A többi lappal, és a töltelék másik felével ugyanígy járok el. 220°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöm. Porcukorral megszórva tálalom.

Gyors tésztavacsora

Szeretem a könnyen variálható és gyorsan elkészülő ételeket. Az utóbbi időben bátrabban nyúlok olyan fűszerekhez vagy ízesítőkhöz, amik első hallásra nem illenek az adott ételhez. Így sikerült ez a zöldséges tészta is, ami azóta nagy kedvencemmé vált. Szeretem, mert gyorsan készen van, és gyakorlatilag azt teszek bele, ami éppen itthon van.

Hozzávalók: száraztészta (legjobb a penne, farfalle vagy a csavart), zöldségek, hagyma, fokhagyma, só, bors, szójaszósz.

A tésztát felteszem főni. Közben egy másik edényben kevés olajat felforrósítok, beleteszem a felaprított hagymát, és üvegesre párolom. Ezután beleteszem a felkockázott zöldségeket (legtöbbször egyes mirelitzöldséget szoktam, ez többnyire van itthon), és puhára párolom. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, kicsit összepirítom, sózom, borsozom, majd hozzáteszem a megfőtt, leszűrt tésztát. Az egészet összeforgatom, leöntöm szójaszósszal, és újra összepirítom. Azonnal tálalom.

Nehéz meghatározni a hozzávalók mennyiségét, mivel "érzésre", szemmértékre szoktam adagolni. Kb. 250 g tésztát szoktam megfőzni, ehhez mérem a többit. Kb. 100 g zöldséget, 1 nagyobb fej hagymát, 2 gerezd fokhagymát, és néhány evőkanál szójaszószt szoktam. Annyit, hogy ne tocsogjon benne, de azért érezhető legyen, ne csak nyomokban.

Tonhalas csiga

Éppen azon gondolkodtam, hogy kellene valamit készíteni a konyhaszekrényben lapuló tonhalkonzervből, amikor rátaláltam erre a receptre. Kapásból a tonhalsaláta jutott eszembe, de azonnal elvetettem, mert Attila nem egy nagy salátás. A tonhalat viszont szereti, és mivel én még a szagát sem, viszonylag ritkán készítem. Az viszont mégsem állapot, hogy csupán ezért száműzzem a konyhából.:) A következő löketet az adta, hogy Veronicanak megígértem, hogy ha látok, veszek neki filo pastry-t (kb. rétestészta). Láttam. Vettem magamnak is. Nem árt, ha van itthon, és még éppen ennyi hely volt a fagyasztóban. Vettem puff pastry-t (kb. levelestészta) is, a csigához pont ilyenre volt szükségem. Mivel a fagyasztóban teltház volt, kicsit átvariáltam, és ezt a tonhalas csigát készítettem Attilának ebédre.

Hozzávalók: kb. 200 g leveles tészta (dobozos, előre kinyújtott változatot használtam), 1 tonhalkonzerv, 1-1 evőkanál tejföl és mustár, 1 evőkanál frissen facsart citromlé, só, bors, fűszerek, szezámmag.

A tonhalkonzervet lecsöpögtetem és villával összetöröm. Hozzáadom a tejfölt, a mustárt, a citromlevet, sózom, borsozom, és tetszés szerint fűszerezem -én bazsalikomot és oregánót használtam-. Alaposan összekeverem. A tésztát az előírásnak megfelelően előkészítem -csak szobahőmérsékleten kellett tartanom kb. 1,5 órát, majd kitekerni:)-, rákenem a tonhalas masszát úgy, hogy az egyik szélén 3-4 cm széles részt üresen hagyok, majd felkerem. 3 cm széles darabokra szeletelem, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatom a csigákat. Ez a rész a legnehezebb, mivel a tonhalas massza minden, csak nem szilárd. Rendesen megharcoltunk egymással, mire sikerült. Mindegyik csiga tetejét megszórom szezámmaggal, és 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm, hogy a teteje picit megpiruljon.


Itt találtam: Eve & Apple

Szójás-mézes csirke

Tudom, elsőre elég bizarr, legalábbis annak tűnik. Éppen ezért tetszett meg, amikor évekkel ezelőtt rátaláltam. A viszonylag sok hozzávalótól függetlenül egyáltalán nem bonyolult elkészíteni. Vendégváráshoz ideális, hiszen igaz ugyan, hogy a sütési idő viszonylag hosszú, de közben lehet mással készülődni. Egyszerre egyszerű és különleges. Eddig még sosem hagyott cserben.:)

Hozzávalók: 30-40 dkg csirkemell, 3-4 evőkanál olaj, 4 evőkanál ketchup, 3 dl tejszín, 4 evőkanál szójaszósz, 3 evőkanál méz, 2 gerezd fokhagyma, majoranna, bazsalikom, só.

A húst megmosom, a nagyobb darabokat hosszában kettévágom, hogy vékony szeleteket kapjak. Kiklopfolom és besózom. Egy kisebb edényben összekeverem az olajat a ketchuppal, a tejszínnel, a szójaszósszal, a mézzel, a zúzott fokhagymával és a fűszerekkel. Tűzálló tálba vagy tepsibe öntöm a szószt, a húsokat beleteszem úgy, hogy ne fedjék egymást, hanem egymás mellett sorakozzanak. 1-2 órát állni hagyom, majd alufóliával letakarva 200-220°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm. Leveszem a fóliát, majd további 10 percig sütöm. Akkor jó, ha a teteje szép piros. Rizzsel vagy vajas törtkrumplival tálalom.

Itt találtam: mindmegette

Stefánia szelet

Ritkán tudok Dublinban darált sertéshúst venni. Legtöbbször marha- vagy pulykahúst lehet kapni darált formában. A közeli boltokban ezer évben egyszer lehet kapni. Ha biztosra akarok menni, be kell menni a városba, és ott lecsapni a készletre. Ma éppen ráértem barangolni, így sikerült hazahoznom egy kisebb adagnyi darált sertéshúst. Azért nem sokat, mert bár jó lenne, ha nem kellene állandóan vadászni, hanem be tudnék belőle tárazni, egyrészt a fagyasztónkba üres állapotban is alig férne egy pár cipő, olyan kicsi, másrészt én nem pusztítom a húst. Azon ritka alkalmakkor, amikor Attila fasírtot kíván, simán kibírható a beszerzőkörút. Most viszont szereztem húst, így neki is álltam az egyik legegyszerűbb magyaros étel elkészítésének, hogy készen várja haza a munkából.

Hozzávalók: 250 g darált sertéshús, 4 tojás, 1 kisebb fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, szerecsendió (ezt nem szoktam beletenni), pirospaprika, 1 teáskanál mustár, zsemlemorzsa.

A húst alaposan összekeverem 2 tojással, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával. Sózom, borsozom, alaposan megszórom pirospaprikával, hozzáadom a mustárt és a majorannát. Annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Kiolajozok egy hőálló tálat, megszórom zsemlemorzsával. Ebbe teszem a fasírtot úgy, hogy hosszában 2 főtt tojást teszek a közepébe. Jól összenyomogatom, hogy a massza kitöltse az összes helyet a tojások körül. Megkenem a tetejét olajjal (jó sokkal, nehogy kiszáradjon sülés közben), megszórom zsemlemorzsával, és 220°C-ra előmelegített sütőben legalább 50 percig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz. Tálalás előtt hagyom kicsit hűlni, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Vajas törtkrumplival tálalom.

Zsömle vagy buci

Kb. 5 éve csak alkalomszerűen vettem bolti kenyeret, amikor nem volt alapanyag, esetleg idő az elkészítésre. Már teljesen megszoktam, hogy olyan kenyeret eszünk, ami a sütőből kerül ki. A zsömlékkel viszont nem voltam jóban. Legtöbbször csak melegszendvicsnek lehetett megenni. Mostanáig. A napokban találtam erre a receptre a neten. Gyorsan leírtam, mert pont olyannak tűnt, amilyet kerestem. Nem tévedtem. Gyors, egyszerű, és nagyon finom.

Hozzávalók 12 db-hoz: 75 dkg liszt (itt: strong white flour), 1 zacskó szárított élesztő, 2 púpos teáskanál só, 5 dl meleg víz, 1 dl tej, 1 evőkanál méz, napraforgó-, szezám-, és tökmag.

A lisztet elkeverem az élesztővel és a sóval. Magmániás lévén 3 jól megpúpozott teáskanál magot is szórok bele. A vizet, a tejet és a mézet külön összekeverem, és a lisztes keverékhez adom. Jól összedolgozom. Nem baj, ha nem lesz sima, maradhat ragacsosan. Liszttel meghintem, letakarva meleg helyen 1,5 óráig kelesztem. Ezután a tésztát öklömnyi gombócokra osztom, mindegyiket lisztezett deszkán laposra nyomkodom, aztán félbe, majd megint félbe hajtom. Így:

Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt vagy liszttel megszórt tepsibe teszem őket (én lisztezni szoktam, újabban mosható sütőpapírt használok), a sütő aljára egy kisebb tepsivel kb. 1 l vizet teszek, és 240°C előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Nem a vizet, hanem a zsömléket.:)

Miután egyszer lebuciztam, azóta csak így hívjuk a zsömléket. Ha jobban megnézem, tényleg inkább bucik.:)

Itt találtam: Gourmandula

Almás pite

Az egyik, amire kisgyerekkoromból élénken emlékszem, nagymamám vasárnapi almás pitéje. Utánozhatatlanul istenien készítette, senki sem tud olyat, amilyet ő tudott. A recept megmaradt, és ugyan minden esetben úgy állok hozzá, hogy most aztán biztosan olyan lesz, nem lesz. Hasonlít, és kétségtelenül finom, de mégsem ugyanaz. Ez már az én almás pitém.

Hozzávalók:

30 dkg liszt (itt: plain flour), 15 dkg vaj, 2 kanál tejföl, csipetnyi só, 1 kg alma, 10 dkg cukor, őrölt fahéj, zsemlemorzsa.

A töltelékhez az almát kimagozzuk, lereszeljük (én a Tupperware Mindentudóban szoktam, sokkal gyorsabb). A levét kinyomkodjuk (ezáltal kb. 2 dl házi 100%-os almalevet kapunk), összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. A lisztet elkeverjük a sóval, belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a tejfölt, és jól összegyúrjuk (nem egyszerű, nekem csak apránként sikerül). A tésztát kettéosztjuk, mindkét felét lisztezett deszkán kinyújtjuk. Az egyik lapot sütőpapírral borított tepsibe tesszük, megszórjuk zsemlemorzsával, rákenjük a cukros-fahéjas almát, majd ráhelyezzük a másik lapot. A széleinél kissé összenyomjuk a két lapot. A tetejét megkenjük tojással vagy tejjel (én az utóbbival szoktam, ha lehet, kerülöm a tojás használatát), villával megszurkáljuk. Közepes hőfokon aranybarnára sütjük. Ízlés szerinti nagyságú téglalapokra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.

A tésztába lehet tenni egy kávéskanál szódabikarbónát is, de én általában anélkül sütöm. Csak akkor kerül bele, ha fontos, hogy pofás legyen.:)

Apple Crumble, azaz Morzsás alma

Ha jól emlékszem, ősszel volt, amikor Veronicaék vidékre utaztak, és több nagy tömött szatyornyi almával tértek vissza. Legalább 2 kg volt, amit akkor hazacipeltem. Ha már ennyi alma került hirtelen és vártalanul a lakásba, kaptam a lehetőségen, és elkészítettem az Apple Crumble-t. Sokat hallottam már róla, tervezgettem az elkészítést, de valahogy mindeddig nem került rá sor. Nekiálltam, hát. Nagyon egyszerű, és istenien finom.:)

Hozzávalók:
A "töltelékhez": 450 g alma, 50 g barnacukor, 1 evőkanál liszt, csipetnyi fahéj, egy kisebb darabka olvasztott vaj.
A morzsához: 300 g liszt, 175 g barnacukor, csipetnyi só, 200 g puha vaj.

Az almát megpucolom, kimagozom, és vékony szeletekre vágom. Megszórom a cukorral, a liszttel, a fahéjjal, és óvatosan elkeverem az olvasztott vajjal, hogy nehogy összetörjön az alma, de mindenhol érje a cukros keverék. Kivajazok egy hőálló tálat, és belekanalazom az almát.


A lisztet elkeverem a cukorral és a sóval, a vajat belemorzsolom. Akkor jó, ha olyan az állaga, mint a friss zsemlemorzsának. Egyenletesen befedem vele az almát. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütöm, amíg a teteje szépen megpirul. Tejszínhabbal lehet érdekesebbé tenni, de szerintem anélkül is éppen elég édes. Nekem nem hiányzott.

Nem mellesleg ez volt az első szigetországi próbálkozásom, ami Attilának is tetszett. Mindenféle megjegyzés nélkül.:)

Mindennapi kenyerünk

Nem sokkal azután, hogy birtokba vettem a már említett saját konyhát, elkezdtem kenyeret sütni. A hagyományos módszerrel kezdtem, azaz gyúrtam, kelesztettem, formáztam, megsütöttem. Később hozzám került anyu nem használt kenyérsütőgépe, és az időzítésnek köszönhetően akkor volt friss kenyerünk, amikor csak akartam. Aztán kijöttünk ide, a kenyérsütő pedig otthon maradt. Visszatértem az eredeti módszerhez: gyúrom, kelesztem, formázom, sütöm.:) Általában az alant látható kenyér kerül ki a kezeim alól.

Hozzávalók: 420 g liszt (itt: strong white flour), 1 tasak szárított élesztő, 1-1 teáskanál só és cukor, 25 dkg vaj, 3 dl langyos víz.

A lisztet elkeverem az élesztővel, a sóval, és a cukorral, belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a vizet, és rugalmas tésztát gyúrok. Kivajazok egy hosszúkás formát (szilikont nem kell kivajazni), beleteszem a tésztát, és 1 órán át hagyom kelni. Előmelegített sütőben 200°C-on 30 percig sütöm.



A legritkább esetben sütöm ezt az alapváltozatot. Általában fokhagymát és rozmaringot teszek bele, vagy magyaros fűszereket és fokhagymát, esetleg olaszos fűszereket és fokhagymát. A lehetőségek tárháza végtelen.:)

Kakaós-fahéjas csiga

Sokáig azt hittem, ez is azok közé a finomságok közé tartozik, amit nagyon macerás elkészíteni. Éppen ezért nagyon sokáig vártam elkészítésével. Először csak fahéjat tettem bele (persze, cukrot is). Finom volt, de leginkább úgy jött be, ha fele-fele arányban van benne kakaó és fahéj. Az elkészítés sem olyan bonyolult, és nagy örömöt lehet vele szerezni mindenkinek.:)

Hozzávalók:kb. 70 dkg liszt (itt: self raising flour; nekem ennél mindig több kell, pedig nagyon igyekszem), 7 dkg cukor, csipetnyi só, 30 g friss élesztő, 6 dl langyos víz, 10 dkg vaj, 3-3 evőkanál kakaópor és fahéj.

Az élesztőt felfuttatom a langyos vízben. Egy nagy tálba öntöm a lisztet, elkeverem a cukorral és a sóval, a közepébe mélyedést csinálok, ebbe öntöm az élesztős keveréket. Selymes, rugalmas tésztát gyúrok. Letakarva, meleg helyen kb. 40 percig pihentetem, amíg kb. a duplájára kel. Ezután ököllel kiütöm belőle a levegőt, jól átgyúrom, kettéosztom, és mindkét felét félujjnyi vastagra nyújtom. Megkenem az olvasztott vajjal, és az előzőleg összekevert kakaós-fahéjas cukorral, hosszában feltekerem, és felszeletelem. Egy kerek tortaformába rakosgatom a csigákat (szépen körben) egymás mellé. Ha nem szilikon a tortaforma, akkor ajánlatos sütőpapírt tenni alá. A csigák tetejét megkenem a maradék olvasztott vajjal. 180°C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm. A sütési idő lejárta előtt kb. 10 perccel forró cukros tejjel meglocsolom, majd visszateszem a sütőbe. Ettől lesz foszlós.

Karácsonyi bejgli

Eddig nem voltam rákényszerítve a bejglisütésre, hiszen mindig volt -és van is:)-, aki ellát minket a betevő bejglivel Karácsony táján. Amikor saját konyhám lett, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy meg kellene próbálni, de nem igazán mertem. A bejglisütést valami megmagyarázhatatlan misztikum övezte, mert nagymamám tudott olyan igazán finomat. Aztán 2 évvel ezelőtt összeszedtem minden bátorságom, és vettem egy órát bejglikészítésből. Nagyon jól sikerült, de tisztában voltam vele, hogy nem az én érdemem, csak kukta voltam.:) A karácsonyi bejglit azóta is "szerezzük" anyáinktól. Az idén viszont gondoltam egyet, és megpróbáltam. Persze, kellett egy kis elméleti frissítés Skype-on keresztül, végül sikerült. Életem első önállóan készített bejglije. Szerintem pofás.:)

Hozzávalók:

Tészta: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 3 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2 dl tej, csipetnyi só.

Diós töltelék: 25 dkg darált dió, 20-22 dkg porcukor, 1 nagy reszelt alma, 5 dkg baracklekvár, 10 dkg apróra vágott birsalmasajt, 5 dkg mazsola (igen, ebből is mehet több), csipetnyi só.

Mákos töltelék: 25 dkg darált mák, 20 dkg porcukor, 7 dkg mazsola (nyugodtan lehet több, az nem árt), 2 dl tej, 1 zacskó vaníliás cukor, 3 szem összetört szegfűszeg, 1 mokkáskanál reszelt narancshéj (ebből mehet több), csipetnyi só.

Az élesztőt felfuttajuk a langyos tejben, a lisztet elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a tojást, az élesztős tejet, a sót, és rugalmas tésztát gyúruk belőle. Picit ragad az elején, de nem kell megijedni. A tésztát kettéosztjuk, és kelesztés nélkül ujjnyinál vékonyabbra nyújtjuk. Megkenjük a diós vagy mákos töltelékkel, és szorosan feltekerjük. A tekercsek tetejét megkenjük a megmaradt tojásfehérjével, és kicsit hagyjuk pihenni. Forróra előmelegített sütőbe tesszük. Amikor elkezd pirulni, alacsonyabb hőfokra kapcsoljuk a sütőt, majd kb. 15 perc elteltével újra felkapcsoljuk. Összesen kb. 45 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, fóliába csomagolva tároljuk. Legjobb, ha közvetlenül fogyasztás előtt szeleteljük, hogy ne száradjon ki.

Vegetáriánus, de milyen? :)

Érzem a néma kérdést, miszerint mit kell még ezt variálni is. Nem elég az, hogy no hús? Nem. :) Nem ilyen egyszerű. Íme egy lista a vegákról nem vegáknak. :)

PESCO-LACTO-OVO: technikailag nem vegetáriánus, mivel húst nem eszik ugyan, de halat, tojást és tejtermékeket igen.

LACTO-OVO: nem eszik húst, de tojást és tejtermékeket igen.

LACTO: nem eszik húst és tojást, viszont tejtermékeket igen.

OVO: nem eszik húst és tejtermékeket, de tojást igen.

VEGAN vagy SZIGORÚ VEGETÁRIÁNUS: nem eszik húst, tejterméket, tojást, és -esetleg- semmi állatokkal összefüggésbe hozható dolgokat.

ÉN: valahol a LAKTO-OVO és a LACTO között vagyok, mivel tojást nem eszem "direktben", csak sütikben, de ha lehet, ott sem.

Irish Stew Ágitól

Régen terveztem, hogy nekiállok egy Irish Stew elkészítésének, ha már Írországban vagyunk. Igaz ugyan, hogy nem a saját kedvemért, hiszen a hús nincs az étellistámon, viszont Attila szereti. Ráugrottam a netre, találtam is pár receptet, de mindegyikkel volt valami bajom. Az egyikbe gomba kellett, amit Attila nem szeret, a másikba viszont nem kellett Guinness, az meg már milyen!? Aztán rátaláltam erre a receptre Ágiék blogján. Tetszett. Kipróbáltam. Szerintem nem lett rossz, már gondolkodom a vegetáriánus változat megvalósításán. Attila gyomra viszont nem bírta a főtt Guinnesst...

Hozzávalók: 2 kg bárány- vagy marhahús, 2 hagyma, 2 répa, 750 ml víz vagy húsleves, 500 ml Guinness, babérlevél, kakukkfű, kb. 12 db félbevágott újkrumpli.

A sütőt 180°C-ra előmelegítem. Felkockázom a húst (marhával készítettem), sózom, borsozom és olajon megpirítom, majd kiszedem, félreteszem. Ugyanabba az edénybe teszem a felkockázott hagymát és répát, összeforgatom, hogy mindenhol érje az olaj. Hozzátöntöm a vizet (vagy húslevest), a Guinness-t, hozzáadok 1 babérlevelet, 1ek kakukkfüvet. Beleteszem a húst, a tetejére igazítom az újkrumplit. Forrásig főzöm. Ezután lefedem és másfél-2 órát sütöm. Petrezselyemmel, metélőhagymával lehet tálalni.

Eredetileg gyöngyhagymával szól a recept, de nekem csak "rendes" hagymám volt, így azzal készült. 1 bögre árpagyöngy is kellene bele, de az végképp nem volt itthon. Ráadásul nincs olyan edényem, ami a tűzhelyen és a sütőben is használható, így forrás után kiszedtem a krumplit, a húsos-Guinness-es lötyit átöntöttem a tűzálló tálba, és újra elrendeztem a tetején a krumplikat. Ezt fedtem le, és tettem a sütőbe. Macerásabb, de működött.:)

Brotchan Foltcher, azaz tradícionális ír póréhagyma leves

Írország még csak egy érdekes ország volt, amikor elkezdtem az országhoz kapcsolódó recepteket keresni. Ez volt az első, amire rátaláltam, és ki is próbáltam. Nekem nagyon tetszik. Először kissé sűrűnek tűnt, de már tudom, hogy azért, mert szigetországi levessel találkoztam. Az általunk megszokott állagú leves itt gyakorlatilag nem létezik. Ha nem elég krémes, nekimennek a botmixerrel. Ebben az esetben nem volt szükség rá, a hagyma jól szétfőtt.

Hozzávalók: 70 dkg póréhagyma, 5 dkg vaj, 8 dl víz, 3 dl tej, só, bors, 4 dkg zabpehely, tejszín, petrezselyem.

A póréhagymát kettévágom, leszedem a külső leveleket, alaposan átmosom, vékony szeletekre vágom. Nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, beteszem a hagymát és néhány percig fonnyasztom. Felöntöm a vízzel és a tejjel, ízesítem szárított zöldségkeverékkel (nem sajnálom). Forrás után még 10 percig hagyom gyöngyözni, hogy a hagyma megpuhuljon. Ízlés szerint sózom, borsozom és hozzákeverem a zabpelyhet. Ismét felforralom, majd lassú tűzön 15-20 percig főzöm. Tejszínnel, apróra vágott petrezselyemmel tálalom.