A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés_nélkül. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés_nélkül. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 16., szombat

Túró rudi újragondolva

Amikor tegnap túró rudi desszert volt a kedvenc kifőzdénkben, és kiderült, hogy  a -z általam kedvelt módszer szerinti- tiramisuhoz hasonlóan nincs benne tojás és zselatin, már tudtam, hogy záros határidőn belül szeretném kipróbálni. Nem sok időt hagytam magamnak: este vettünk mascarpone-t és zabkekszet, minden más volt itthon, aztán ma reggel piacozás előtt összeraktam, hogy ebéd után megehessük.

Nem tudom pontosan, hogy a kifőzdében hogyan készült, én a tiramisu receptemet dolgoztam egy kicsit át, és ez lett belőle. Rém egyszerű, nem is igényel sok időt, az eredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók: 250 g mascarpone, 250 g túró, 75 g barnacukor, 200 ml habtejszín, zabkeksz, málnalekvár, étcsokoládé.

A mascarpone-t alaposan elkeverem a barnacukorral, amiből előzőleg porcukrot is lehet készíteni, de nagyjából ugyanannyi időbe telik a darálás, mint az elkeverés, úgyhogy ezt az utóbbi időben ki szoktam hagyni. A túrót villával összetöröm, hogy ne legyenek benne nagy göbök, és a cukros-mascarpone-s masszához adom. A habtejszínt kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a mascarpone-s keverékhez.

8 db 2-2,5 dl-es pohár aljára 1-1 apróra tört (lehet nyújtófával vagy klopfolóval) zabkekszet teszek. A krém felét a poharakba osztom egyenlően, erre teszek 1-2 kávéskanál málnalekvárt (ez volt itthon, de bármilyen más lekvárra cserélhető, de akár el is hagyható), majd krém másik felét is elosztom. Néhány órára a hűtőbe teszem.

Tálaláskor olvasztott étcsokoládét csorgatok a tetejére, de ha az egyszerűbb, reszelt étcsokoládé is mehet rá. Én az utóbbit választottam, mert arra volt időm, de nem tálaláskor, hanem készítéskor tettem rá, és azzal együtt ment a hűtőbe.

2013. október 31., csütörtök

Csokis temető

Tavaly nagy sikere volt a sírhelyes pohárkrémnek, ami tulajdonképpen Aranka puding volt megszórva csokireszelékkel, beleállítva egy keksz. Nem volt sok időm rá, hirtelen ez jutott eszembe. Idén újragondoltam. :)

Mivel idén nem nálunk lesz a Halloween buli, olyasmiben kellett gondolkoznom, amit szállítható, legalább azt kibírja, amíg két kerülettel (vagy mennyivel, most hirtelen nem is tudom, olyan sűrűn vagyunk egymás mellett :D) arrébb letesszük az asztalra.

Végre sikerült venni megfelelő méretű és formájú (téglalap) üvegedényt. Pont ilyesmire kerestem, ha nem is pontosan erre a maira. :)

Hozzávalók: 500 g mascarpone, 400 ml habtejszín, 10 dkg porcukor, 5 dkg kakaópor, 1 kupaknyi vaníliaaroma vagy 1 zacskó vaníliás cukor, babapiskóta (amennyi van itthon... nekem most kevés volt, de csak tölteléknek kellett, hogy ne essen szét az egész), étcsokoládé, márványmintás keksz (lehetőleg lekerekített, nekem a Jó reggelt! vált be legjobban), dekortoll (vagy porcukor-kakaópor-víz nylonzacskóban).

A mascarponet elkeverem a porcukorral, a vaníilával és a kakaóporral. A tejszín felverem és a mascarpones masszához adom. Alaposan, de nagy mozdulatokkal összekeverem, hogy ne törjem össze a habot.

Az edény aljára teszek egy sor babapiskótát, amit előtte picit belemártottam vízben feloldott kakaóporba (lehet kávéval is, de gyereknek is szántam). Erre kanalazom a krém kevesebb, mint harmadát. Megszórom kakaóporral, aztán újabb réteg babapiskótát teszek rá, de már nem baj, ha nem jut mindenhova. Erre újabb krém (a maradék felénél kevesebb), kakaópor, végül a maradék babapiskóta. A tetejére kerül a maradék krém. Óvatosan, kanalanként teszem a krémet a babapiskótára minden rétegként, mert ha gyorsan öntöm, a krém a piskóta alá kerül, felnyomja, nem lesz szép. Az egész tetejét megszórom kakaóporral, bőven megszórom reszelt étcsokoládéval. Lefedem és -lehetőleg- hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek, a piskóta megpuhuljon.


A kekszeket kettétöröm, megrajzolom őket, mintha sírkövek lennének (pl. RIP), és amikor megszáradt a felirat, tálaláskor sorban beleszúrom a csokoládéreszelékbe, mintha temető lenne.

Morbid, de Hallowen van. :)

2013. október 24., csütörtök

Gyümölcsös joghurt

Egy ideje nem veszünk gyümölcsjoghurtot. Lehet, hogy van benne egy halom emésztést elősegítő cucc, de tele van nyomva cukorral és sok egyéb olyan dologgal, amire egy kicsit sincs szükség. Marad a natúr joghurt. Jó lenne, ha lenne lehetőségem/kapacitásom/tudásom/tehetségem/kedvem... házi joghurtot készíteni, de ennek híján marad a bolti. Szerencsére nincs itthon lázadás, Gergő ugyanúgy megeszi, ahogy mi. Ha gyümölcsös joghurtot kér, akkor beleteszek neki valami idénygyümölcsöt, ami éppen itthon van.

Sok variációt kipróbáltam már, nekem mindegyik ízlett, és amit Gergőnek készítettem, annak is sikere volt. Igaz, neki nem tettem bele cukrot meg zabpelyhet.

Mindig azt írom, mit és mennyit tettem egy kis pohár natúr joghurthoz.

Gergőnek: fél reszelt alma (levével együtt), pici fahéj.

Magunknak:
- 1 körte, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);
- 4 szilva, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);
- 1 alma, pár szem szőlő, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük).

2013. március 7., csütörtök

Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.


Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

2010. október 28., csütörtök

Alma-banán turmix

Azt mondják, hogy ilyenkor (meg talán máskor is) nem véletlenül kívánunk meg bizonyos ételeket. Valószínűleg a benne lévő tápanyagra van szükségünk, abból van hiány a szervezetben. Hát, én nem tudom, miből lehet hiányom, de szinte ölni tudtam volna egy turmixért. Majdnem mindegy volt, milyen gyümölcs kerül bele, csak legyen. Két nagy pohárnyi jött ki ebből a mennyiségből.

Hozzávalók: 2 alma, 1 banán, kb. 1 evőkanál barnacukor, tej.

A banánt és az almát a turmixgépbe darabolom, hozzáadom a cukrot, felöntöm annyi tejjel, amennyi éppen nem lepi el, és alaposan összeturmixolom. Ennyi. Az almát csak kimagozom, a héja mehet bele, abban van a vitamin.

Az egész igényel többet 5 percnél. A mosogatás, elpakolás tovább tart. :)

2010. augusztus 11., szerda

Sajtos mártogatós

Mivel mindig elcsúszok időben, valamit ki kellett találni, amit vendégek elé rakhatok, amíg elkészül a kaja. Már a bevásárlásnál éreztem, hogy szükségem lesz rá. Milyen igazam lett!

Hozzávalók: 2 rúd krémsajt (Mackót használtam, de a Camping és tökéletes), 1 nagy pohár tejföl, só, bors, zöldfűszerek.

A sajtot egy tálba nyomom, hozzákeverem a tejfölt, amíg az egész kellemesen mártogatható állagú lesz. Beleteszem a fűszereket (ízlés szerint), és alaposan összedolgozom. Úgy jó, ha nem ragad, de nem is folyik le a belemártott cuccról.

Uborkát, karalábét és répát vékony, de nem elhajló csíkokra vágok, ezeket kínálom mártogatnivalóknak. Bármilyen zöldséget lehet bele mártogatni, akár zöldhagymát is, de még pirítóssal is finom. Próbáltuk... miután elfogyott a zöldség. :)

2010. augusztus 1., vasárnap

Csokoládéfagylalt

Nem vagyok nagy jégkrémes, de ha néha megkívánom, akkor is általában ellenállok neki a benne rejlő tojás miatt. A tojást alapból nem szeretem, amiben nyersen van, azt meg egyáltalán nem eszem meg. Főleg most.

Azt hittem, nem lehet tojás nélkül fagylaltot készíteni, amíg bele nem akadtam ebbe a receptbe. Péter nagyon szereti az édességet, főleg a csokis dolgokat, úgyhogy amikor láttam, hogy nem kell bele tojás, már tudtam, hogy záros határidőn belül ki kell próbálni. Kicsit kevesebb csokit használtam, mert nekünk így is elég csokis volt. :) Akkora sikere volt, hogy csinálhattam volna többet. Egyetlen szépséghibája az volt, hogy még nem szállítottam át a robotgépemet, és nem sikerült habosra kevernem, ezáltal nem volt elég levegős, tálalás előtt jóval ki kellett venni a fagyasztóból, hogy meg lehessen támadni. Legközelebb már ez sem lesz akadály. :)

Hozzávalók: 2 zacskó Aranka krémpor, 6 dl tej, 200 g porcukor, 1 nagy tejföl, 4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott), 200 g olvasztott étcsokoládé.

A krémet elkészítem a zacskón feltüntetett instrukciók alapján. Hozzáadom a tejfölt, a porcukrot és a kakaóport. Alaposan összekeverem (a későbbiekben a konyhai robotgép segítségével). Hozzáadom az olvasztott étcsokoládét, és amennyire csak tudom, elkeverem. Itt lesz majd nagy segítség a robotgép, mert kézzel nem sikerült teljesen elkeverni a meleg csokit a hideg masszában. Nem kellett külön csokit darabolnom bele. :)

Dobozba öntöm és beteszem a fagyasztóba. Ennyi. Finom és tojásmentes. Legközelebb gyümölccsel próbálom.

Itt találtam: Eve and Apple

2010. április 28., szerda

Caprese saláta

Hozzávalók: azonos mennyiségű koktélparadicsom és mozzarellagolyó, fekete olajbogyó, olívaolaj, bazsalikom, só, bors.

Egy tálban összekeverem a félbevágott paradicsomot és mozzarellát (nem szükséges félbevágni, de így könnyebb enni :D), ízlés szerinti mennyiségű olajbogyót dobálok bele, sózom, borsozom, megszórom aprított bazsalikommal, és nyakon öntöm olívaolajjal.

Gyors, egyszerű és finom. Pont úgy, ahogy szeretem. :)

2010. január 21., csütörtök

Meggyes túrófinomság

Hozzávalók: 250g túró, 1 evőkanál porcukor, pincés meggy (meggybefőtt is jó), fahéj, tej.

A túrót, a porcukrot és a fahéjat elkeverem egy kevés tejjel. Nem kell bele sok, éppen csak annyi, hogy ne legyen a túró túl darabos, könnyen lehessen keverni. Kb. fél csésze meggyet keverek bele, de ez ízlés dolga. Szeretem a pincés meggyet, úgyhogy nem sajnáltam belőle, de nem is uralta az egészet.

Ez a világ leggyorsabb és legegyszerűbb édessége, még sütést sem igényel. Egy reklámszünetben vagy két film között is simán elkészíthető. Igaz, van benne cukor, mégis sokkal egészségesebb, mint egy tábla csoki. Szerintem finomabb is.:)

2010. január 6., szerda

Fűszeres túrókrém

Néhány napja láttam a tévében, hogy előételként hasonló krémet készítettek. Akkor már tudtam, hogy záros határidőn belül ki fogom próbálni. Tulajdonképpen csak az ötletet használtam, hiszen eredetileg juhtúróval készült, amit viszont egyáltalán nem szeretek. Próbáltam, de képtelen vagyok megenni a nem tehéntejből készült tejtermékeket. A legtöbb keserű. Nekem. A legtöbb ismerősöm isteníti -többek között- a juhtúrót, én is megkóstoltam, de nem tudom megszeretni. Maradnak a tehéntejből készült termékek, abból viszont szinte minden. Ezekből nyerem én az állati fehérjét. Az utóbbi időben már kevésbé, de régebben szinte naponta kaptam meg, hogy milyen felelőtlen vagyok, mert a szervezetnek igenis szüksége van állati fehérjére. Nos, erről nem vagyok meggyőződve. Az a tény, hogy az ember fogazata és bélrendszere a mindenevő táplálkozásra alakult ki, szerintem nem jelenti azt, hogy mindent kell enni, csupán lehet. Szerencsések vagyunk, mert azt ehetünk, amit csak akarunk, bárki bármilyen táplálékallergiában szenved, biztosan talál magának olyat, amit ehet. Olyan nincs, hogy valaki éhenhal, csak azért, mert kényszerből vagy saját döntés alapján kiiktatásra kerül valamely étel a táplálkozásából.

Nekem a lakto-vegetáriánus étrend vált be, így érzem jól magam. Ez azt jelenti, hogy halat és tojást ugyan nem fogyasztok, de tejterméket igen, és abból sokat. Meg merem kockáztatni, hogy több tejterméket eszem sok húsevőnél. Tehát fogyasztok állati eredetű fehérjét, békén lehet engem hagyni.:)

Hozzávalók: 250 g túró, 1 kis pohár tejföl, só, bors, oregano, bazsalikom, petrezselyem, csilipaprika, olívaolaj.

A túrót egy tálkába teszem, belekeverem a tejfölt. Ízlés szerint sózom, borsozom, hozzáadok 1-1 mokkáskanál bazsalikomot, oreganót és petrezselymet, kevés apróra vágott csilit (ha nincs otthon, egy késhegynyi Erős Pista is megteszik, de akkor óvatosabban kell bánni a sóval). Alaposan összedolgozom, kevés olívaolajjal (1 löttyintés) lazítom.

Frissen sült házikenyérrel a legjobb.

2009. november 4., szerda

Guacamole, azaz avokádókrém

Sokat olvastam már az avokádó előnyeiről, a jótékony hatásairól. Az egészséges életmóddal foglalkozó cikkekben, receptekben gyakran előfordul a neve. Veronica is gyakran fogyasztotta, márpedig ő mindent beszerzett, ami egy kicsit is egészséges.:) Régen terveztem már a kipróbálását, de valahogy mindig lebeszéltem magam róla. Nem tudom, pontosan miért. Túl egzotikusnak és különlegesnek gondoltam talán, amit csak a sznobok esznek.:) Persze, ez nem így van, csak egy buta előítélet a különleges dolgokkal kapcsolatban.

Múlt héten a bevásárlás során anyuval a zöldségek között mászkáltunk, amikor ránkmosolygott. Gondoltunk egyet, és betettük a kosárba, hogy majd valamit kitalálunk. Nem kellett sokat gondolkozni. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és nekieshessek. Felcsaptam az internetet, és a sok recept közül végül ezt választottam. Könnyű, gyors, és nagyon finom. Pont úgy, ahogy én szeretem.

Hozzávalók: 1 érett avokádó, 2 gerezd fokhagyma, 1 szelet hagyma, csipetnyi csili, kevés bors, 1-1 teáskanálnyi citromlé és olívaolaj.

Az avokádót meghámozom, eltávolítom a magját, a húsát felkockázom. Hozzáadom a többi hozzávalót, nekiesek a botmixerrel, és pépesre dolgozom.


Kistányérban tálalom. Kenyérre kenve vagy mártogatósként fogyasztom. Nem tűnik nagy adagnak az egyetlen avokádóból készült krém, de elég laktató. Elkövetlező házibulik elmaradhatatlan kelléke.

Mivel a fényképezőgép még sztrájkol, a képet kölcsönöztem. Az enyém ennél krémesebb állagú, homogénebb.

2009. július 7., kedd

Babpástétom

Nem volt kedvem főzni, viszont éhes voltam. A jól bevált módszert alkalmaztam, azaz kinyitottam a konyhaszekrényt és a hűtőt, megnéztem, a kettő tartalmából mit lehetne könnyen és gyorsan összehozni. Így ettem aznap ebédre babpástétomos kenyeret.

Hozzávalók: 1/2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2-3 evőkanál mustár, kisebb darab vaj.

A Konyhai Mindentudóban (Tupperware) apróra vágtam a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadtam a lecsöpögtetett babot, a mustárt és a vajat, sóztam, borsoztam. Alaposan összekevertem, amíg kenhető állagú lett.

Kenyérre kenve, paradicsomkarikával isteni.

A paradicsomot a masszába is bele lehet tenni, de akármilyen (párolt, vagy főtt) zöldséggel kiegészíthető.

2009. július 2., csütörtök

Vendégváró falatok Ágitól, és annak vega változata

Mostanában kicsit pihent a blog, mivel a fényképező feladta a harcot saját maga ellen. Fénykép nélkül ki látott konyhás blogot? Na, majd most. Mivel a gép továbbra sem akarja az igazságot, egy ideig kép nélkül kerülnek ide az ételek, aztán majd pótolom, ha lesz mivel.

Valamikor nyáron Áginál jártam, ő adta a követező vendégváró falat receptjét és ötletét. A vega változat már az én szüleményem, hogy nekem se kelljen vágyakozva néznem, ahogy a húsevők falatoznak.:)

Hozzávalók:

az eredetihez: tortilla lapok, torma, salátalevél, sonka;

a vega változathoz: tortilla lapok, zöldségkrém (párolt cukkíni, hagyma, fokhagyma, mustár, tejföl, só, bors a Konyhai Mindentudóban pépesre keverve), salátalevél.

A tortilla lapokat pár másodpercig melegítem a mikróban, megkenem tormával vagy a zöldségkrémmel, befedem sonkával és megmosott salátalevéllel (a vega változatból a sonka értelemszerűen kimarad:D). Szorosan összetekerem, becsavarom alufóliába, hogy biztosan ne essen szét, és néhány órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt kicsomagolom, karikákra vágom, és egymás mellé pakolva tányérra rakom.

Aggódtam, hogy szét fog esni, de esze ágában sem volt.:)

Apró megjegyzés, hogy bár 2 húsevő és 1 vega számára készültek, a vega változat hamarabb elfogyott. Ezzel nem azt mondom, hogy az volt a jobb, inkább azt, hogy nem minden rossz egy húsevőnek, amiben nincs hús.;)

2009. március 14., szombat

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)