Túró rudi újragondolva

Amikor tegnap túró rudi desszert volt a kedvenc kifőzdénkben, és kiderült, hogy  a -z általam kedvelt módszer szerinti- tiramisuhoz hasonlóan nincs benne tojás és zselatin, már tudtam, hogy záros határidőn belül szeretném kipróbálni. Nem sok időt hagytam magamnak: este vettünk mascarpone-t és zabkekszet, minden más volt itthon, aztán ma reggel piacozás előtt összeraktam, hogy ebéd után megehessük.

Nem tudom pontosan, hogy a kifőzdében hogyan készült, én a tiramisu receptemet dolgoztam egy kicsit át, és ez lett belőle. Rém egyszerű, nem is igényel sok időt, az eredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók: 250 g mascarpone, 250 g túró, 75 g barnacukor, 200 ml habtejszín, zabkeksz, málnalekvár, étcsokoládé.

A mascarpone-t alaposan elkeverem a barnacukorral, amiből előzőleg porcukrot is lehet készíteni, de nagyjából ugyanannyi időbe telik a darálás, mint az elkeverés, úgyhogy ezt az utóbbi időben ki szoktam hagyni. A túrót villával összetöröm, hogy ne legyenek benne nagy göbök, és a cukros-mascarpone-s masszához adom. A habtejszínt kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a mascarpone-s keverékhez.

8 db 2-2,5 dl-es pohár aljára 1-1 apróra tört (lehet nyújtófával vagy klopfolóval) zabkekszet teszek. A krém felét a poharakba osztom egyenlően, erre teszek 1-2 kávéskanál málnalekvárt (ez volt itthon, de bármilyen más lekvárra cserélhető, de akár el is hagyható), majd krém másik felét is elosztom. Néhány órára a hűtőbe teszem.

Tálaláskor olvasztott étcsokoládét csorgatok a tetejére, de ha az egyszerűbb, reszelt étcsokoládé is mehet rá. Én az utóbbit választottam, mert arra volt időm, de nem tálaláskor, hanem készítéskor tettem rá, és azzal együtt ment a hűtőbe.

Csokis temető

Tavaly nagy sikere volt a sírhelyes pohárkrémnek, ami tulajdonképpen Aranka puding volt megszórva csokireszelékkel, beleállítva egy keksz. Nem volt sok időm rá, hirtelen ez jutott eszembe. Idén újragondoltam. :)

Mivel idén nem nálunk lesz a Halloween buli, olyasmiben kellett gondolkoznom, amit szállítható, legalább azt kibírja, amíg két kerülettel (vagy mennyivel, most hirtelen nem is tudom, olyan sűrűn vagyunk egymás mellett :D) arrébb letesszük az asztalra.

Végre sikerült venni megfelelő méretű és formájú (téglalap) üvegedényt. Pont ilyesmire kerestem, ha nem is pontosan erre a maira. :)

Hozzávalók: 500 g mascarpone, 400 ml habtejszín, 10 dkg porcukor, 5 dkg kakaópor, 1 kupaknyi vaníliaaroma vagy 1 zacskó vaníliás cukor, babapiskóta (amennyi van itthon... nekem most kevés volt, de csak tölteléknek kellett, hogy ne essen szét az egész), étcsokoládé, márványmintás keksz (lehetőleg lekerekített, nekem a Jó reggelt! vált be legjobban), dekortoll (vagy porcukor-kakaópor-víz nylonzacskóban).

A mascarponet elkeverem a porcukorral, a vaníilával és a kakaóporral. A tejszín felverem és a mascarpones masszához adom. Alaposan, de nagy mozdulatokkal összekeverem, hogy ne törjem össze a habot.

Az edény aljára teszek egy sor babapiskótát, amit előtte picit belemártottam vízben feloldott kakaóporba (lehet kávéval is, de gyereknek is szántam). Erre kanalazom a krém kevesebb, mint harmadát. Megszórom kakaóporral, aztán újabb réteg babapiskótát teszek rá, de már nem baj, ha nem jut mindenhova. Erre újabb krém (a maradék felénél kevesebb), kakaópor, végül a maradék babapiskóta. A tetejére kerül a maradék krém. Óvatosan, kanalanként teszem a krémet a babapiskótára minden rétegként, mert ha gyorsan öntöm, a krém a piskóta alá kerül, felnyomja, nem lesz szép. Az egész tetejét megszórom kakaóporral, bőven megszórom reszelt étcsokoládéval. Lefedem és -lehetőleg- hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek, a piskóta megpuhuljon.

A kekszeket kettétöröm, megrajzolom őket, mintha sírkövek lennének (pl. RIP), és amikor megszáradt a felirat, tálaláskor sorban beleszúrom a csokoládéreszelékbe, mintha temető lenne.

Morbid, de Hallowen van. :)

Körtés csiga

Múlt héten kaptunk pár szem körtét, mert Gergő szereti. Tényleg szereti, de nem azt, amit kaptunk. Veszni hagyni nem akartam, viszont nyers formában biztos voltam benne, hogy nem fog elfogyni. Eszembe jutott a hűtőben pihenő levelestészta, amit pont ilyen alkalmakra szereztem be, azaz amikor valami gyorsat és finomat szeretnék sütni.

Hozzávalók: 4-5 kemény körte (vagy amennyi van otthon, de ne túl sok), 1 csomag levelestészta, 2 evőkanál barnacukor, pici fahéj.

A körtéket megpucolom és eltávolítom a magházukat. Lereszelem őket nagylyukú reszelővel, kinyomkodva egy nagyobb tálba teszem. A barnacukorral és a fahéjjal alaposan összekeverem.

A levelestésztát kihajtogatom és rákenem a körtés masszát. Egyenletesen, nem túl vastagon kenem, a szélén kb. 2 cm részt kihagyok, hogy sütéskor ne váljon szét, majd feltekerem. Éles késsel kb. 1 cm széles darabokra vágom és a vágási felülettel lefelé (illetve felfelé) sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 200 °C-ra előmelegített (égkeveréses) sütőben kb. 15 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a széle.

Ez volt az első körtés próbálkozásom, de azt hiszem, nem az utolsó. :)

Cseresznyés-csokis muffin

Gergő szemszögéből :)

Tegnap délután kiflit szerettem volna sütni, hogy legyen mit reggelizni, és csak a szerencsén múlt, hogy nem pazaroltam el a hozzávalókat. Az volt a szerencsém, hogy Gergő aludt, és nem akartam zörögni a kenyérsütőgéppel, így kézzel készültem dagasztani. Az élesztőnél elakadtam. Szidtam magam, mert legutóbb, amikor sütöttem, és az utolsó zacskóval bontottam föl, mondtam is Péternek, hogy kell venni, de elfelejtettem felírni a listára. A száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban eltettem későbbi felhasználásra, és kerestem az alternatív megoldást, amivel kitömhetjük a gyomrunkat reggel. Szétnéztem a lakásban, és megláttam a muffinos szakácskönyvet. Megvilágosodtam. Muffin! Ez az! Találtam egy elég jól variálható alapreceptet, azt feltuningoltam ezzel-azzal, és máris készen volt a reggelinek való. Persze, Gergő alig várta, hogy ehetőre hűljön, úgyhogy csak remélhettem, hogy marad valami reggelire is. :)

Hozzávalók (konyhai mérőkanállal mértem mindent, így űrmértékben adom meg): 3 dl liszt, 1,5 dl barnacukor, 1 tojás, 2 dl tejszín, 75 ml olaj, 1-1 kiskanál sütőpor és szódabikarbóna, pici só, egy marék cseresznye, csokikrém (65-70 %-os cskokoládétfolyamatos keverés mellett) felolvasztottam tejben, adtam hozzá néhány evőkanál barnacukrot).

A lisztet elkeverem a sóval, sütőporral és a szódabikarbónával. Belekeverem a többi hozzávalót, és alaposan összedolgozom. Beleszórom a magozott és apróra vágott cseresznyét (bármilyen apróra vágott gyümölccsel helyettesíthető, de nekem most ez volt itthon).

A muffinsütő mélyedéseit kibélelem papírral, és kb. háromnegyed részig töltöm a masszával. 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütöm. Amikor kihűlt, 2-3 kiskanál csokikrémet teszek a tetejére és késsel elkenem. Érdemes megvárni, hogy elhűljön a muffin, különben lecsorog a krém. Én így jártam. :)

Húsvéti kalács 2013

Mindenféle tervem volt, hogy mit sütök idén Húsvétra, aztán nem volt kedvem kísérletezni. Talán a karácsonyi idő sem segített, nem tudom, de minimálisra vettem a sütés-főzést, azaz inkább a sütést, mert olyan nem is volt, hogy húsvéti menü. Sonkát nem vettünk, azaz nem olyat, amit az emberek ilyenkor szoktak, a főtt tojást senki sem szereti nálunk. Azt és olyat ettünk, amihez kedvünk (és alapanyag) volt.

Sonkás cuccnak betudtam, hogy a szokásos kiflibe sonkát tekertem, meg csináltam bacon-ös pizzagolyót (tudom, nem sonka, de nekem aztán mindegy, a család meg nem panaszkodott :D), összedobtam egy banános-mascarpone-s csodát (majd az is jön), és elővettem A kalácsreceptet és a kuglófformát, mert ez most a mániám. :)

A töltelékkel sem sokat vacakoltam. A legelsőként kipróbált variációt vettem elő, csak kihagytam belőle a porcukrot. Vékonyan megkentem baracklekvárral, rászórtam jó sok darált mandulát (csak szeleteltet kaptam, klopfolással zúztam porrá) és apróra darabolt (nem volt kedvem reszelni, de úgy lett volna az igazi) marcipánt.

Imádom ezt a kalácsot. Nem a leggyorsabban elkészíthető cucc, de nagyon megéri. Gyorsan szárad, de nem nagyon éri meg a másnapot. Ha meg igen, akkor kakaóval és/vagy kávéval akkor is isteni.

Ennyire kelendő. Fényképezni is alig tudtam. :)

Csokis-mogyorós hokkaido kalács

Újra itt a Húsvét, jöhetnek a kalácsok. Gondoltam, kipróbálom a jól bevált receptet új töltelékkel. Felcsaptam a konyhaszekrényt, és választottam két dolgot, ami szerintem összeillik, így lett az idei első húsvéti kalács mogyorós-étcsokis-porcukros. (Fontos, hogy a mogyoró sózatlan legyen.)

Az étcsokit lereszeltem, a mogyorót klopfolóval apróra törtem.

Egészben. Frissen sülve.

Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.

Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

Kávétorta

A történet onnan indul, hogy Gergő szülinapjára red velvet cake sütését terveztem. Persze, nem én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Ott indult, hogy kapásból nem akartam azt a piskótát/tortalapot sütni, ami a receptben volt, mert alapvetően nem piskótás a család, nem szeretjük a sűrű, fojtós tésztákat. Mivel nem volt  időm kísérletezni, nem próbálkoztam, hogy vajon tényleg piros lesz-e a kakaópor és az ecet társítása miatt, hanem egy kis ételszínezékkel a biztosra mentem. Az más kérdés, hogy túl óvatos voltam, és piros helyett rózsaszín lett. :)

Mivel a torta ízre nem volt ugyan rossz (ugye, nem?), de sehogy sem tudtam megnevezni, nem került ide. Könnyű volt és krémes, érdemesnek gondoltam a további kísérletezésre. Hamar jött Péter szülinapja, úgyhogy kis átalakítással, ízesítéssel kávétorta lett belőle. Nem bonyolult, kisgyerek mellett is össze lehet dobni, és szerintem is finom, pedig nem szeretem a piskótát.

Mivel nyilván megint elfelejtettem képet készíteni róla, csak egy ilyen buliban készülttel szolgálhatok. Nem 3 éves volt Péter, hanem hármas szülinap a haverokkal. :)

Hozzávalók

a tésztához: 6 tojás, 6 csapott evőkanál cukor, 6 evőkanál púpozott evőkanál rétesliszt, késhegynyi sütőpor, cukrozatlan (nálam: Szerencsi) kakaópor;

a krémhez: 500 g mascarpone, 3,5 dl habtejszín, 15 dkg porcukor, pici vaníliakivonat, 3 evőkanál instant kávé.

A tésztához a tojásokat szétválasztom. A fehérjét kemény habbá verem, kanalanként hozzáadom a cukrot (közben nem kapcsolom ki a robotgépet) és egyenként a tojások sárgáját. Beleszórom a kakaóport, és hagyom, hogy a gép elkeverje. Ezután kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, de ezt már fakanállal keverem bele óvatosan, hogy ne törjem össze.

Egy kapcsos formát kivajazok és sütőpapírral kibélelem (külön az alját és az oldalát, hogy ne kerekítse le az élét a papír sülés közben). Beleöntöm a masszát, és egyenletes középhőmérsékletű sütőben (nálam 200 °C) kb. 30 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

A krémhez a mascarpone-t alaposan összekeverem a porcukorral, az instant kávéval és a vaníliakivonattal. A tejszínt kemény habbá verem (évek óta először sikerült kézi habverővel, meg is jegyzem ezt a márkát), és óvatosan elkeverem a mascarpone-s masszával. Az instant kávét nem egyszerű elkeverni, nehezen oldódik, de kitartó munkával megoldható. (Gondoltam rá, hogy kevés vízben fel kellene oldani, de nem mertem, nehogy túl híg legyen a krém. Végül sikerült.)

Amikor a piskóta kihűlt, éles késsel három részre vágom. A lapok közé krémet kenek úgy, hogy a tetejére kicsivel kevesebb maradjon, mint a harmada. Végül a maradékot a tetejére és az oldalára kenem.

A tetejét lehet díszíteni kávészemekkel vagy kakaóporral, de én egyiket sem tettem, mert nincs itthon szemes kávé, kakaóporral meg tiramisu-hatású, azt meg nem szeretem. Marad pucéran, de így is elfogyott. :)

Csocsiku, avagy a chocolate chip cookie, ahogy még én is szeretem

Néhány hete ajánlotta a szeretlekmagyarország a facebook oldalán, és azonnal lecsaptam rá. Alapvetően nem lelkesedem érte, mert amiket eddig kóstoltam, túl csokis volt. Péter viszont él-hal érte, és már túl vagyunk egy nagy csocsiku teszten (itthon csak így hívjuk, mert nagyon sokáig tart végigmondani :D), mert egyszer véletlenül vettünk egyet, amit azóta sem találunk, de a létező összeset végigkóstoltuk. (Így voltunk a csokis nápolyival is, de azt már feladtuk...).

Beszereztük a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam. Megsütöttem. Az istennek sem akart összeállni. Mállott, morzsálódott, borzasztó volt, ráadásul olyan durván csokis volt, ami nekem már ehetetlenül keserű. A színe is nagyon sötét volt, nem is láttam még ennyire sötétet sehol. Először azt hittem, a mi ízlésünkkel van baj, és legközelebb harmadára csökkentettem a kakaópor mennyiségét. Jobb lett, de még mindig nem az igazi. Igaz, kevésbé, de még mindig keserű volt és morzsálódott.

Szombaton baráti összeröffenésre készültünk, és ígértem csocsikut. Gondolkoztam, hogy mi legyen a kakaóporral, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán bevillant, hogy talán elírták a receptet. Kipróbáltam úgy, hogy elhagytam a nullát, azaz 3 dkg helyett 3 g kakaóport használtam, és -láss csodát- tökéletes lett. :)

Annyit változtattam még, hogy a csokidarab harmadát aszalt áfonyával helyettesítettem. Ezt a változatot én is szeretem.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 3 g keserű kakaópor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna (vagy sütőpor, ha csak az van otthon), 10 dkg barna cukor, 15 dkg puha vaj, 1/2 teáskanál vanília kivonat, csipet só, 10 dkg apróra tördelt étcsokoládé (Szerecsent használtam), 5 dkg aszalt áfonya.

A lisztet, a kakaóport és a szódabikarbónát elkeverem, és félreteszem. Egy nagy tálban habosra keverem a puha vajat, a cukrot, a vanília kivonatot és a sót. Apránként a vajas masszához adom a lisztes keveréket. Alaposan összedolgozom (a végén már egészen nehéz), beleforgatom a csokoládédarabokat és az áfonyát.

Egy nagy gombócot formázok a masszából, és legalább 2 órára beteszem a hűtőbe. Amikor összeállt, diónyi gombócokat formázok belőle, lelapítom, és sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom úgy, hogy maradjon köztük egy kis hely.

160 °C-ra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 15 percig sütöm. Amikor kicsit hűlt,  lapát segítségével rácsra teszem, és hagyom száradni-hűlni.

Itt találtam: Balhétterem

Pudingos-epres kosárka

A Tchiboban sikerült venni tartelette sütőformákat. Nem tudom, így hívják-e hivatalosan, de ez van a dobozára írva. Régen kerestem hasonlót. Azt hiszem, az utolsó vagy az utolsó előtti napot sikerült kifogni, amikor még lehetett kapni, mert tegnap már nem találtam a honlapon. Ha már így összejöttünk én meg a formák, gyorsan ki is próbáltam. Nem variáltam túl; az almás pite tésztáját használtam, tölteléknek pedig pudingot eperrel. Bármi más gyümölccsel is lehetett volna, de nekem ez volt a fagyasztóban.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg vaj, csipet só, 2 kanál tejföl, 2 zacskó pudingpor, tej, cukor.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a puha vajat, hozzáadom a tejfölt, és jól összegyúrom.

A pudingot elkészítem a zacskón lévő utasításokat követve.

A formákat kivajazom és kibélelem a tésztával. Az aljára teszek egy kevés pudingot, elrendezem az epreket, és az egészet befedem pudinggal.

200°C-on, középen (légkeveréses sütő esetén azon a programon, amit két vízszintes vonallal jelölnek :D), 25-30 percig sütöm.

Ez az adag 8 db (12 átmérőjű) kosárkára elég.

Habkönnyű málnás muffin

Van úgy, hogy akkor születnek a legjobb dolgok, amikor hiányzik egy hozzávaló. Vasárnap ez történt. Péter átment Gergővel a szomszédba Forma1-et nézni, én pedig kihasználtam az időt, és elhasználtam a tojásokat. Már mindent előkészítettem, a málnát is kivettem a fagyasztóból, amikor észrevettem, hogy csak 3 tojás figyel a hűtőben, a recepthez pedig 4 kellene. Először elkeseredtem, de nem adtam fel. Eszembe jutott, hogy általában az a bajom, hogy túl sok a tészta, eldőlnek a muffinok, így úgy döntöttem, a többi hozzávaló mennyiségét a tojásokhoz igazítom, nagy baj nem lehet. Ez ment is egészen addig, amíg el nem érkeztem a sütőporhoz. 3/4 zacskó kellett volna bele az átalakítás után, de gondoltam egyet, és beleborítottam az egészet. Az eredmény messze felülmúlta a várakozásaimat: 12 db habkönnyű, kellőképpen, de nem túlságosan megemelkedett muffin került ki a sütőből.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 7,5 dkg cukor, 3 tojás, 1 zacskó sütőpor, 25 dkg málna, 75 ml tej, 10 dkg vaj.

A cukrot és a tojások sárgáját habosra keverem, elkeverem az olvasztott vajjal és a tejjel. Belekeverem a sütőporral elkevert lisztet, óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét. A végén nagy mozdulatokkal belekeverem a gyümölcsöt (nem olvasztottam ki, fagyott állapotban került bele, könnyebb volt vele dolgozni).

 180°C-ra előelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.

Nagy sikere volt, a szomszédok elkérték a receptjét. :)

Ha biztosra akarok menni, hogy nem süllyed le a gyümölcs az aljára, beleforgatom lisztbe, csak utána a tésztába, de mostanában nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. Finom az mindenhogy. :)

Halloween cookies

Évekkel ezelőtt találtam ezt a kekszreceptet a neten, akkor felírtam egy sajtpapírra, a forrást pedig jól elfelejtettem. Sajnálom, mert nagyon bevált. Akkor egyszer megsütöttem, és bár nekem nagyon ízlett, nem volt akkora sikere, mint gondoltam, így pihentettem. Aztán hazaköltöztem, és fogalmam sincs, melyik doboz mélyén pihennek a kiszúróim, pedig még repülős is van...

Kb. 2 hete (amikor a Glamour hétvége volt) rámkacsintott egy Halloween-es kiszúrószett. Aludtam rá párat, majd meséltem róla Péternek, aki néhány nap múlva beszerezte. Még aznap ki kellett próbálni. Szerencsére elsőre megtaláltam a receptet, pedig féltem, hogy újra meg kell keresni. Szerencsére meglett, így ki tudtam próbálni. A sok variáció közül a kakaós-csokireszelékesre esett a választás. Jó, hogy kipróbáltam, mert már tudom, mit kell másképp csinálni legközelebb.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cukor (nálam barna), fél-fél csomag sütőpor és vaníliás cukor, 1 dl tej, 1-1 kávéskanálnyi két kiválasztott ízből (jelen esetben kakaópor és csokireszelék).

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, a masszát legalább fél órára a hűtőbe teszem. Ezután kb. 1 cm vastagságúra nyújtom, kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és közepes hőfokon kb. 10 perc alatt megsütöm. Légkeveréses sütő esetén a hagyományos (alsó-felső) sütő funkciót választom, középre teszem a sütőt, és 180 °C-on sütöm 10 percig. Akkor sikerült jól, ha ropog a keksz.

Amit pedig másképp csinálok legközelebb, az a darabos íz kihagyása. Ha hagyományos kiszúró lenne, akkor simán mehetne bele minden darabos cucc, sőt. Ez viszont olyan, ami egy mozdulattal mintát nyom a keksz tetejére, és a nagyobb darabok ezt a mintát elnyomják. Kép is lesz, csak még ki kell nyernem a gépből. :)

Hokkaido kalács kuglófformában

Pár éve találtam Max oldalán ezt a receptet, de kicsit bonyolultnak tűnt, ezért sokáig pihentettem a kipróbálást. Aztán végre rászántam magam, és bántam, hogy vártam vele. Finom. Nagyon finom. Nem lehet abbahagyni.

Nem bíztam a véletlenre, elsőre nem akartam kísérletezni, így a Max által kipróbált marcipános változattal kezdtem. Azóta sütöttem már csokis-kókuszosat is, de az kevésbé aratott sikert. Mindig visszatérek a marcipánoshoz.

Nem tudom, hányszor sütöttem már, és bár ízre nem volt vele semmi baj, nem tudtam dokumentálni, mert eddig nem sikerült fotogénre. Most Húsvétra akartam kalácsot sütni és hirtelen ötlettől vezérelve ezt választottam, de kenyérsütő forma helyett kuglófformában sütöttem. Úgy érzem, végre sikerült küllemre is vállalhatót sütni. :)

Kicsit átalakítottam Max verzióját, mert a friss élesztővel nem tudok bánni, szárazat használok helyette.

Hozzávalók: 2 dl tejszín, 2 dl tej, 1 tojás, 60 dkg liszt, 3 evőkanál cukor, 1 teáskanál só, fél csomag száraz élesztő, 2 evőkanál tejpor.

A töltelékhez: darált mandula, porcukor, darabolt étcsokoládé, marcipán.

A hozzávalókat a sütés előtt néhány órával előkészítem, kiveszem a hűtőből, hogy mindegyik szobahőmérsékletű legyen.

A felsorolás sorrendjében a kenyérsütőbe pakolom a hozzávalókat és bekapcsolom a dagasztó programot. (Ha kézzel dagasztom, akkor 1 órát hagyom kelni.) A megkelt tésztát átgyúrom, 6 részre osztom. Mindegyiket olyan széles csíkká nyújtom, amilyen széles a kuglófforma, megszórom mandulával, porcukorral, étcsokival és reszelt marcipánnal. Feltekerem és a kivajazott kuglófformába teszem őket egymás mellé. Nem baj, ha nem érnek össze, szépen össze fognak sülni. Meleg helyen pihentetem 1 órát, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Ha korán elkezd pirulni a teteje, letakarom alufóliával, úgy sütöm tovább.

Szép és finom. Nem lehet abbahagyni. Ha nem lenne hosszadalmas az elkészítés, naponta sütném, de legalább hetente háromszor. :)

Forrás: Max konyhája

Alma-banán turmix

Azt mondják, hogy ilyenkor (meg talán máskor is) nem véletlenül kívánunk meg bizonyos ételeket. Valószínűleg a benne lévő tápanyagra van szükségünk, abból van hiány a szervezetben. Hát, én nem tudom, miből lehet hiányom, de szinte ölni tudtam volna egy turmixért. Majdnem mindegy volt, milyen gyümölcs kerül bele, csak legyen. Két nagy pohárnyi jött ki ebből a mennyiségből.

Hozzávalók: 2 alma, 1 banán, kb. 1 evőkanál barnacukor, tej.

A banánt és az almát a turmixgépbe darabolom, hozzáadom a cukrot, felöntöm annyi tejjel, amennyi éppen nem lepi el, és alaposan összeturmixolom. Ennyi. Az almát csak kimagozom, a héja mehet bele, abban van a vitamin.

Az egész igényel többet 5 percnél. A mosogatás, elpakolás tovább tart. :)

Fekete-fehér brownie

A tavalyi szülinapomra kaptam a barátaimtól egy csokoládékkal díszített dobozkát, benne 50 csokoládés édesség receptjével. Nem tudom, miért vártam eddig az első kipróbálásával.

Hozzávalók 40 db-hoz: 180 g étcsokoládé (Szerecsent használtam), 80 g vaj, 2 tojás, 175 g barna cukor, néhány csepp vaníliaaroma, 75 g liszt, 1/2 tk. sütőpor, 1/2 tk. só, 90 g fehér csokoládé, 50 g tört mandula, zsíradék a forma kikenéséhez.

Az étcsokoládéból 150 g-ot durvára vágok (én csak kockákra törtem), és a vajjal egy lábasba teszem, majd forró vízfürdőben (úgy értelmeztem, hogy gőz fölött), folytonos keverés mellett felolvasztom. A tűzről lehúzom, és hűlni hagyom. A sütőt 180°C-ra (légkeveréses sütőnél 160°C) előmelegítem. A tojásokat a cukorral és a vaníliaaromával egy tálban habosra keverem. A lisztet a sütőporral és a sóval összekeverem. 60 g fehér csokoládét felaprítok, a lisztbe keverem, és az egészet a csokis vajhoz adom. Beleteszem a tojásokat és a mandulát (mogyorót használtam, mert csak abból kaptam sózatlant) is, és simára keverem.

Egy szögletes formát (20x20 cm) kivajazok. Beleöntöm a masszát, és a sütőben kb. 30 percig sütöm. Kiborítom a formából, és rácsra téve hagyom kihűlni. A maradék fehér és étcsokoládét külön-külön felolvasztom, és a süteményt ezzel díszítem. Végül kb. 5x5 cm-es darabokra vágom, ha tudom. Leginkább csak repeszteni lehet a késsel, és törik, ahol törik.

Kép nincs róla, mert nem lett túl fotogén. :) Ha legközelebb szebb lesz, ígérem, hogy megörökítem.

Csokoládéfagylalt

Nem vagyok nagy jégkrémes, de ha néha megkívánom, akkor is általában ellenállok neki a benne rejlő tojás miatt. A tojást alapból nem szeretem, amiben nyersen van, azt meg egyáltalán nem eszem meg. Főleg most.

Azt hittem, nem lehet tojás nélkül fagylaltot készíteni, amíg bele nem akadtam ebbe a receptbe. Péter nagyon szereti az édességet, főleg a csokis dolgokat, úgyhogy amikor láttam, hogy nem kell bele tojás, már tudtam, hogy záros határidőn belül ki kell próbálni. Kicsit kevesebb csokit használtam, mert nekünk így is elég csokis volt. :) Akkora sikere volt, hogy csinálhattam volna többet. Egyetlen szépséghibája az volt, hogy még nem szállítottam át a robotgépemet, és nem sikerült habosra kevernem, ezáltal nem volt elég levegős, tálalás előtt jóval ki kellett venni a fagyasztóból, hogy meg lehessen támadni. Legközelebb már ez sem lesz akadály. :)

Hozzávalók: 2 zacskó Aranka krémpor, 6 dl tej, 200 g porcukor, 1 nagy tejföl, 4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott), 200 g olvasztott étcsokoládé.

A krémet elkészítem a zacskón feltüntetett instrukciók alapján. Hozzáadom a tejfölt, a porcukrot és a kakaóport. Alaposan összekeverem (a későbbiekben a konyhai robotgép segítségével). Hozzáadom az olvasztott étcsokoládét, és amennyire csak tudom, elkeverem. Itt lesz majd nagy segítség a robotgép, mert kézzel nem sikerült teljesen elkeverni a meleg csokit a hideg masszában. Nem kellett külön csokit darabolnom bele. :)

Dobozba öntöm és beteszem a fagyasztóba. Ennyi. Finom és tojásmentes. Legközelebb gyümölccsel próbálom.

Itt találtam: Eve and Apple

Gyümölcsös tejberizs

Alapvetően jellemző rám, hogy elsősorban abból készítek ebédet, vacsorát, édességet, ami éppen van otthon, de ebben a nagy hóban és hidegben különösen igaz. Ilyenkor kerül terítékre egy-egy klasszikus étel, nem ritkán kicsit átalakítva. A tejberizs az egyik legjobban variálható és egyszerű finomság.

Hozzávalók: 1 csésze rizs, 2-2,5 csésze víz, 1,5-2 dl tej, cukor, fahéj, meggy.

A rizst fedő alatt addig főzöm a vízben, amíg fel nem veszi az összes vizet. Ekkor leveszem a tűzről, hozzákeverek néhány evőkanál cukrot, kevés fahéjat és a tejet. Lefedem, és hagyom pihenni, amíg az összes tejet beszívja a rizs.

Tálkákba rétegezem a meggyet és a rizst úgy, hogy a meggy kerüljön alulra. Lehűtve vagy azonnal fogyasztható.

A meggyet nem feltétlenül kell rétegezni, bele is lehet keverni. Így nem olyan mutatós, de enni kell, nem mutogatni.:)

Banános édesség

Hozzávalók: 400 ml tejszín, 1 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej, néhány banán, babapiskóta.

A pudingot az utasításoknak megfelelően elkészítem a tejjel, hagyom kihűlni. Közben kemény habbá verem a tejszínt. Amikor a puding kihűlt, óvatosan hozzákeverem a tejszínhabot.

Egy nagy tál aljára teszek tejbe mártott babapiskótát, erre banánt karikázok, majd egy réteg krém következik. Ezután újabb babapiskóta, banán, majd megint krém. Ezt addig folytatom, amíg el nem fogy a krém. Mindenképpen úgy kell befejezni, hogy krém kerüljön a tetejére.

Hűtőben tárolom, amíg meg nem puhul a piskóta. A piskótát nem szükséges a rétegezés előtt tejbe mártani, de meggyorsítja a puhulást, ami nem mellékes, ha a család tudomást szerez a banános csoda hűtőben való lapulásáról. Ekkor minden perc számít.:)

Eredetileg nem vanília pudinggal kell készíteni, hanem sűrű, tojásos főzött krémmel, de a tojás miatt nem szeretem. Nekem ez a variáció jobban tetszik, nem foglalkozom vele, hogy eredeti-e vagy sem.

Vaníliás kifli

Nincs Karácsony vaníliás kifli nélkül. Hívhatjuk hókiflinek is, úgy emlékszem, apai nagymamám így emlegette. Apunak csillogott a szeme, amikor meghallotta, hogy ez a finomság is rajta van az idei karácsonyi sütilistán. Nosztalgikus érzések kerítették hatalmába, mert az ő anyukája volt az, aki nagy mestere volt ennek a sütinek. Én leginkább egy nagy gombócot éreztem a torkomban. Nem számítottam arra, hogy ilyen misztikum övezi. Ha pedig misztikum, akkor óriási a hibázási lehetőség. Még akkor is, ha kevés egyszerűbb sütit tudok.

Hozzávalók: 25 dkg lisz, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 10 dkg darált mandula vagy dió, vaníliás cukor a hempergetéshez.

A hozzávalókat alaposan összegyúrom. Nem egyszerű, nem akar könnyen összeállni, vagy csak én vagyok hozzá kevés. Nekem mindenesetre úgy ment, hogy apránként hozzáadva gyúrtam össze a tésztát. Ceruza vastagságú rudakat formázok, 5 cm hosszú darabokra vágom és kifliket formázok belőlük.

160°C-ra előmelegített sütőben néhány perc alatt világosra sütöm. Folyamatosan figyelni kell, mert gyorsan sül, hamar megéghet az alja.

Még forrón vaníliás cukorba forgatom.

Lezárt fémdobozban napokig tárolható, váratlan vendégek érkezésekor nagy vagányan előkapható.:)

Karácsonyi muffin

A héten megtörtént az első sikeres karácsonyi próbasütés. Egy jól bevált alapreceptet alakítottam át karácsonyiassá. Jó ötlet volt.:)

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 zacskó sütőpor, 20 dkg mazsola, 1 narancs, 4 tojás, 1 dl tej, 15 dkg vaj, 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék.

A mazsolát alaposan megtisztítom, megmosom, és rumba áztatom. A naracsot megpucolom, apró kockákra vágom. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fűszerkeverékkel. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat habosra keverem a cukorral. A cukros tojáshoz keverem az olvasztott vajat és a tejet, majd a lisztes keveréket. Óvatosan hozzáadom a felvert tojásfehérjét és a lecsöpögtetett, lisztbe forgatott mazsolát és narancsot.

A muffinsütő mélyedéseit kivajazom vagy papírkapszlikat teszek bele, és 3/4-ig megtöltöm tésztával. 180°C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Hidegen és melegen egyaránt fogyasztható, garantáltan karácsonyi hangulatú finomság.