A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vendégváró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vendégváró. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 6., csütörtök

Kolbászos kifli

Még nyáron tetszett meg ez a harapnivaló, amikor egy kedves ismerős :) látott miket vendégül. Annyit ettünk belőle, amennyit éppen nem szégyelltünk, talán valamivel többet, így nem volt kérdés, hogy meg kellett szereznem a receptjét. Azonnal ki is kellett próbálni, és mivel egészen jól sikerült (és percek alatt elfogyott), úgy gondoltam, a szilveszteri buliba is tökéletes lesz. Kivételesen nem változtattam az eredeti recepten, csak a friss élesztőt cseréltem szárazra, mert az előbbivel nem tudok dolgozni.

Hozzávalók: 1 dl olaj, 2,5 dl tej, 50 dkg liszt, 1 teáskanál cukor, 1 csapott evőkanál só, fél csomag szárított élesztő, vékonyra szeletelt kolbász.

A hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő gépbe pakolom, és a kelesztő program gondjaira bízom. Ezután 4 egyforma részre osztom, mindegyiket vékony körlappá nyújtom, és 8 cikkre vágom. Mindegyik cikkre teszek egy karika kolbászt, és a vastagabb végénél kezdve feltekerem.

15 percig hagyom kelni, majd 18°C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm.

Sörkorcsolyának ideális.

Próbáltam ugyanezt sajttal is, de még gyakorolnom kell. Csúnyán kifolyt belőle, így Szilveszterre nem vállaltam be. :)

Burgonyás-sajtos muffin

Jó ideje nem jártam erre, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is ettünk semmi újat. Egyszerűen örültem, ha alkottam valami ehetőt, néha valami újat (régit, kéket, kölcsöncuccot... :D), de a dokumentálásra, lejegyzésre már nem maradt energiám. Van alibim, bár ez akkor sem szép dolog. Igyekszem behozni a lemaradást.

Kezdjük a pótlást a szilveszteri/újévi alkotásokkal!

Mivel az utolsó gyermek által engedélyezett szilveszteri buliba valami normális ennivaló volt a belépő (nem chips és társai), és arra gondoltam, mindenki szendvicset fog gyártani, vagy valami hasonlót, mást szerettem volna. Felcsaptam a netet, és hosszasan keresgéltem olyan sós muffin receptet, amihez volt itthon hozzávaló. Így akadtam erre. Kicsit átvariáltam, kiegészítettem, de az alapján nem változtattam.

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1 tojás, 5 evőkanál főtt, áttört burgonya, 10 dkg reszelt sajt, 3 dl tej, 1 dl olaj, 2 kávéskanál só, 1 paradicsom, 1 fej hagyma.

Egy nagyobb tálban összekeverem a burgonyát a tojással, tejjel, olajjal, sajttal és a sóval. A lisztet elkeverem a sütőporral, és a burgonyás masszához adom. A paradicsomot és a hagymát kockákra vágom, és óvatosan a tésztába keverem.

A muffinformát kivajazom, belekanalazom a tésztát, és kb. 180°C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöm, amíg a teteje aranybarna lesz.

A tetejére lehet szórni sajtot. Én elfelejtettem, de nélküle is finom volt.

Itt találtam: Házias konyha

2010. augusztus 11., szerda

Sajtos mártogatós

Mivel mindig elcsúszok időben, valamit ki kellett találni, amit vendégek elé rakhatok, amíg elkészül a kaja. Már a bevásárlásnál éreztem, hogy szükségem lesz rá. Milyen igazam lett!

Hozzávalók: 2 rúd krémsajt (Mackót használtam, de a Camping és tökéletes), 1 nagy pohár tejföl, só, bors, zöldfűszerek.

A sajtot egy tálba nyomom, hozzákeverem a tejfölt, amíg az egész kellemesen mártogatható állagú lesz. Beleteszem a fűszereket (ízlés szerint), és alaposan összedolgozom. Úgy jó, ha nem ragad, de nem is folyik le a belemártott cuccról.

Uborkát, karalábét és répát vékony, de nem elhajló csíkokra vágok, ezeket kínálom mártogatnivalóknak. Bármilyen zöldséget lehet bele mártogatni, akár zöldhagymát is, de még pirítóssal is finom. Próbáltuk... miután elfogyott a zöldség. :)

2009. november 4., szerda

Guacamole, azaz avokádókrém

Sokat olvastam már az avokádó előnyeiről, a jótékony hatásairól. Az egészséges életmóddal foglalkozó cikkekben, receptekben gyakran előfordul a neve. Veronica is gyakran fogyasztotta, márpedig ő mindent beszerzett, ami egy kicsit is egészséges.:) Régen terveztem már a kipróbálását, de valahogy mindig lebeszéltem magam róla. Nem tudom, pontosan miért. Túl egzotikusnak és különlegesnek gondoltam talán, amit csak a sznobok esznek.:) Persze, ez nem így van, csak egy buta előítélet a különleges dolgokkal kapcsolatban.

Múlt héten a bevásárlás során anyuval a zöldségek között mászkáltunk, amikor ránkmosolygott. Gondoltunk egyet, és betettük a kosárba, hogy majd valamit kitalálunk. Nem kellett sokat gondolkozni. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és nekieshessek. Felcsaptam az internetet, és a sok recept közül végül ezt választottam. Könnyű, gyors, és nagyon finom. Pont úgy, ahogy én szeretem.

Hozzávalók: 1 érett avokádó, 2 gerezd fokhagyma, 1 szelet hagyma, csipetnyi csili, kevés bors, 1-1 teáskanálnyi citromlé és olívaolaj.

Az avokádót meghámozom, eltávolítom a magját, a húsát felkockázom. Hozzáadom a többi hozzávalót, nekiesek a botmixerrel, és pépesre dolgozom.


Kistányérban tálalom. Kenyérre kenve vagy mártogatósként fogyasztom. Nem tűnik nagy adagnak az egyetlen avokádóból készült krém, de elég laktató. Elkövetlező házibulik elmaradhatatlan kelléke.

Mivel a fényképezőgép még sztrájkol, a képet kölcsönöztem. Az enyém ennél krémesebb állagú, homogénebb.

2009. július 2., csütörtök

Vendégváró falatok Ágitól, és annak vega változata

Mostanában kicsit pihent a blog, mivel a fényképező feladta a harcot saját maga ellen. Fénykép nélkül ki látott konyhás blogot? Na, majd most. Mivel a gép továbbra sem akarja az igazságot, egy ideig kép nélkül kerülnek ide az ételek, aztán majd pótolom, ha lesz mivel.

Valamikor nyáron Áginál jártam, ő adta a követező vendégváró falat receptjét és ötletét. A vega változat már az én szüleményem, hogy nekem se kelljen vágyakozva néznem, ahogy a húsevők falatoznak.:)

Hozzávalók:

az eredetihez: tortilla lapok, torma, salátalevél, sonka;

a vega változathoz: tortilla lapok, zöldségkrém (párolt cukkíni, hagyma, fokhagyma, mustár, tejföl, só, bors a Konyhai Mindentudóban pépesre keverve), salátalevél.

A tortilla lapokat pár másodpercig melegítem a mikróban, megkenem tormával vagy a zöldségkrémmel, befedem sonkával és megmosott salátalevéllel (a vega változatból a sonka értelemszerűen kimarad:D). Szorosan összetekerem, becsavarom alufóliába, hogy biztosan ne essen szét, és néhány órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt kicsomagolom, karikákra vágom, és egymás mellé pakolva tányérra rakom.

Aggódtam, hogy szét fog esni, de esze ágában sem volt.:)

Apró megjegyzés, hogy bár 2 húsevő és 1 vega számára készültek, a vega változat hamarabb elfogyott. Ezzel nem azt mondom, hogy az volt a jobb, inkább azt, hogy nem minden rossz egy húsevőnek, amiben nincs hús.;)