Kínai ötfűszeres szója

Egyik Ázsia bolti túra alkalmával emeltem le a polcról a kínai ötfűszert, mert már régen piszkálta a fantáziámat, és úgy gondoltam, ha ott figyel a polcon, hamarabb lépek a megvalósítás ösvényére. Még így is nézegettem egy ideig, végül az adta a végső lökést, hogy néhány hete olyan isteni padlizsánt ettem a Wang mesternél, hogy feltétlenül ki kellett próbálni. Ha már nekiálltam, valami hasonlót szerettem volna mellé készíteni. Így esett a választásom erre a receptre. Természetesen átalakítottam egy kicsit, mert eredetileg csirkét kellene főzni szója helyett, de azt én nem eszem meg.

Hozzávalók: 1 zacskó szójakocka, 2 evőkanál szójaszósz, 3 cm friss gyömbér (vagy 1 teáskanál őrölt), 1-1 evőkanál chiliszósz, kínai ötfűszer és rizsecet, 2 evőkanál szójaszósz, 1 nagy hagyma, pár csepp szezámolaj.

A szóját beáztatom, kinyomkodom. Összekeverem a gyömbért a szójaszósszal, ebben állni hagyom a szóját kb. 1 órát. Pár evőkanál olajat megforrósítok, ezen megpirítom a chiliszószt és a fűszerkeveréket, amíg elkezd illatozni. Ezen sütöm a szóját a páccal együtt, hozzáadom a csíkokra vágott hagymát. Folyamatosan kevergetem. Amikor majdnem kész, hozzáadom a rizsecetet és a szezámaolajat, és jól összepirítom.

Rizzsel tálalom, esetleg a pekingi padlizsánnal. :)

Pekingi padlizsán

Amikor Wang Mesternél megkóstoltam, tudtam, hogy gyakran szeretnék ilyet enni. Azt is tudtam, hogy nem fogok elég gyakran kínai étterembe menni (ha a kifőzdéket nem számoljuk, akkor ez volt az első), így amint hazaértünk, szinte azonnal elkezdtem keresni a neten a receptjét. Nem csodálkoztam nagyon, amikor Wang Mesternél találtam rá. :) Kicsit ugyan átalakítottam, mert inkább száradjon le a kezem, mint hogy nátrium-glutamátot tegyek bele, de alapvetően követtem az utasításokat. Így:

Hozzávalók: 1 nagy padlizsán, olaj, pekingi szósz, 1csipet só, 1-2 evőkanál cukor, néhány gerezd fokhagyma, esetleg kevés szójaszósz;

- a pekingi szószhoz: 4 kanál szójaszósz, 2 kanál vörösborecet, 1 teáskanál chiliolaj, 1 szál újhagyma apróra vágva.

A padlizsánt megpucolom, karikákra vágom, és az egyik oldalon keresztben, a másikon hosszában beirdalom. Kis ideig vízben áztatom, hogy ne szívjon magába sok vizet. Egy nagy serpenyőben felforrósítok egy kevés olajat (itt tértem el leginkább Wang mestertől), a padlizsán mindkét oldalát megsütöm, de vigyázok, hogy ne égjen meg, mert akkor keserű lesz, majd tányérra szedem.

A serpenyőbe (és a benne lévő forró olajba) öntöm a pekingi szószt, kevés vizet, sót adok hozzá, és beleteszem az apróra vágott fokhagymát. Hozzáadom a cukrot, majd visszateszem a padlizsánt. Alaposan elkeverem.

Ízlés szerint adhatunk hozzá egy kevés szójaszószt, de nekem így is elég. Nem lehet eleget készíteni belőle. :)

Itt találtam: Wang Mester Kínai konyhája

Bulgur saláta

Mondanám, hogy tabuleh, de nem az. Valami nagyon hasonló, de mégsem. Leginkább felturbózott tabuleh-nak mondanám; ezért talán nem kövez meg senki. Tabuleh volt a terv, de úgy gondoltam, teszek bele ezt-azt, és kenyérrel együtt jó lesz ebédre. Így is lett. Kétfélét készítettem, mert egyrészt nem volt dupla munka, másrészt így mindenki azt kapta, amit szeret. Az egyik vega, azaz vegán, mert még tejtermék sincsen benne, a másik viszont tonhalas, azaz pesco-lacto-ovo vega, ami ha akarom vega, ha akarom nem. :)

Hozzávalók:

tonhalashoz: 1/2 csésze bulgur, 6 koktélparadicsom, 1 hagyma, 1 kis konzerv tonhal (kb. 50 g), 1-1 teáskanálnyi petrezselyem és menta, 6-6 teáskanál extra szűz olívaolaj és citromlé, 1 evőkanál só, 1 teáskanál feketebors;

zöldségeshez: 1/2 csésze bulgur, 6 koktélparadicsom, 1 hagyma, 1 kisebb cukkíni, 1-1 teáskanálnyi petrezselyem és menta, 6-6 teáskanál extra szűz olívaolaj és citromlé, 1 evőkanál só, 1 teáskanál feketebors.

A bulgurt 1,5-2 órára hideg vízbe teszem. Amíg ázik, felkockázom a paradicsomot, a hagymát és a cukkínit. A cukkínit megpárolom. Két külön tálban összekeverem a hozzávalókat. Az egyik adaghoz a tonhalat, a másikhoz a megpárolt cukkínit adom. Amikor megpuhult a bulgur, kinyomkodom és azt is a többihez adom. Megszórom a petrezselyemmel, a mentával, meglocsolom az olívaolajjal és a citromlével, sózom, borsozom. Alaposan összekeverem.

Fogyasztás előtt érdemes kicsit hagyni, hogy összeérjenek az ízek, esetleg lehűteni, de mi nem bírtunk ennyit várni. Nem randikaja, mivel nyers hagyma van benne, de nagyon finom.

Olajbogyós-csilis kenyérrel ettünk, mert éppen ez volt itthon, de gondolom, közel-keleti kenyérfélével az igazi. Ha megtanulok olyat sütni, majd mi is azzal esszük. :)

Babos quiche

Kedden derült ki számomra, hogy ma érkezik hozzánk anyu és egy kolléganője. Valami továbbképzésre vagy tanfolyamra jönnek a városba, csak 1-2 órára, előtte-utána felugranak. A tudománykodás csak a délelőttre vonatkozott, így gondoltam, ebéddel várom őket. Mivel hétvégén nem leszünk itthon, nem volt nagybevásárlás a héten (kicsi sem igazán), elég rövid volt a lista, amit az itthon készleten lévő dolgokból pattintani tudok. Végül a quiche-re szavaztam. Igen, megint. Most, hogy végre találtam egy olyan receptet, amit nem lehet elrontani (amit nekem nem sikerül, azt nem lehet :D), sorozatgyártásba kezdtem, amíg a környezetem meg nem unja. :)

Nem volt itthon tejszín, így kicsit át kellett variálni a már átvariált receptet, de nem volt panasz.

Hozzávalók:

a tésztához: 1 bögre liszt, 10 dkg vaj, só, 4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre felkockázott sajt, só, bors, 1 fej kockára vágott hagyma, 10 dkg bab (konzerv), 1 (kis) pohár tejföl, 1,5 dl tej.

A tésztához elkeverem a sót a liszttel, belemorzsolom a vajat, hozzáadom a vizet és jól összedolgozom. Ha nagyon ragad, mehet bele még egy kis liszt. (Nekem mindig kell.) Szilikon formába teszem, és egyenletesre nyomkodom úgy, hogy a peremére is jusson.

A töltelékhez a lisztet elkeverem a tojásokkal, hozzáadom a tejet, a tejfölt, a hagymát és a babot. Sózom, borsozom, belekeverem a sajtot. A tésztával kibélelt formába öntöm, elrendezem a darabos dolgokat, hogy mindenhova egyenletesen jusson.

180 °C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben 40-45 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a teteje. Nekem 40 perc elég szokott lenni. Tálalás előtt hagyom hűlni, hogy könnyen lehessen szeletelni.

Először megijedtem, hogy a szép magasra feljött cucc összeesett, amikor elkezdett hűlni, de minden alkalommal ez történik, úgyhogy gyanítom, ilyennek kell lennie. :)

Zelleres quiche

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött, senki sem aludt az éjjel. Nem önszántunkból, azaz hármunk közül ketten nem önszántunkból választottuk az ébrenlétet. Családunk legfiatalabb tagja pörgetett minket rendesen. Hullák vagyunk. Élőhullák, tehát enni kell. Gondolom, mondanom sem kell, hogy egyetlen porcikám sem kívánta a főzést. Pörgettem kicsit az agyam, mit lehetne gyorsan és egyszerűen összedobni a meglévő alapanyagokból. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a quiche-t, amivel Íroszágban ugyan csúfos kudarcot vallottam, de most egy olyan receptet találtam, ami sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Nekiálltam. Ahogy általában, valamennyit most is módosítottam a recepten. Egészen egyszerűen azért, mert kevesebb tejföl volt itthon, tejszín viszont dögivel, és a töltelékbe valók sem álltak készleten. Az került bele, amit Péter szeret (és volt is itthon).

Hozzávalók

a tésztához: 1 bögre liszt, fél teáskanál só, 10 dkg vaj, 3-4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre kockára vágott sajt, fél pohár tejföl, 2 dl tejszín, 1 hagyma, pár szál angol zeller (vagy halványító zeller, ki hogy ismeri) só, bors.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, és a vízzel képlékeny masszát gyúrok. Nekem olyan lett, mint a puha gyurma. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtom, beleteszem a sütőformába (Tupperware kerek tortaformát használtam) úgy, hogy a forma oldalára is kerüljön belőle.

A töltelékhez összekeverem a lisztet a tojással, hozzáadom a tejfölt és a tejszínt. Belekeverem a sajtot, a kockára vágott hagymát, a felkarikázott zellert, sózom, borsozom. Jól elkeverem, és a tésztával kibélelt sütőformába öntöm.

180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 45 percig sütöm. Tálalás előtt érdemes kicsit várni, amíg kihűl, hogy könnyebb legyen szeletelni.

Itt találtam: NOSALTY

Halloween cookies

Évekkel ezelőtt találtam ezt a kekszreceptet a neten, akkor felírtam egy sajtpapírra, a forrást pedig jól elfelejtettem. Sajnálom, mert nagyon bevált. Akkor egyszer megsütöttem, és bár nekem nagyon ízlett, nem volt akkora sikere, mint gondoltam, így pihentettem. Aztán hazaköltöztem, és fogalmam sincs, melyik doboz mélyén pihennek a kiszúróim, pedig még repülős is van...

Kb. 2 hete (amikor a Glamour hétvége volt) rámkacsintott egy Halloween-es kiszúrószett. Aludtam rá párat, majd meséltem róla Péternek, aki néhány nap múlva beszerezte. Még aznap ki kellett próbálni. Szerencsére elsőre megtaláltam a receptet, pedig féltem, hogy újra meg kell keresni. Szerencsére meglett, így ki tudtam próbálni. A sok variáció közül a kakaós-csokireszelékesre esett a választás. Jó, hogy kipróbáltam, mert már tudom, mit kell másképp csinálni legközelebb.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cukor (nálam barna), fél-fél csomag sütőpor és vaníliás cukor, 1 dl tej, 1-1 kávéskanálnyi két kiválasztott ízből (jelen esetben kakaópor és csokireszelék).

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, a masszát legalább fél órára a hűtőbe teszem. Ezután kb. 1 cm vastagságúra nyújtom, kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és közepes hőfokon kb. 10 perc alatt megsütöm. Légkeveréses sütő esetén a hagyományos (alsó-felső) sütő funkciót választom, középre teszem a sütőt, és 180 °C-on sütöm 10 percig. Akkor sikerült jól, ha ropog a keksz.

Amit pedig másképp csinálok legközelebb, az a darabos íz kihagyása. Ha hagyományos kiszúró lenne, akkor simán mehetne bele minden darabos cucc, sőt. Ez viszont olyan, ami egy mozdulattal mintát nyom a keksz tetejére, és a nagyobb darabok ezt a mintát elnyomják. Kép is lesz, csak még ki kell nyernem a gépből. :)

Medvehagymás-olívás kenyér magokkal

Vasárnap volt a Kenyér Világnapja, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Monin keresztül értesültem arról a kezdeményezésről, miszerint a világnap alkalmából süssünk még egy kenyeret. Mivel csak végszükség esetén veszünk kenyeret, egyébként én sütöm, nem tűnt nagy feladatnak, hogy eggyel többet süssek. Olyat szerettem volna, amit még eddig nem sütöttem. Első körben valami jó barna kenyérre gondoltam, elsősorban teljeskiőrlésű tönköly- vagy rozslisztesre, mert mostanában ezekkel, azaz ezek és a fehérliszt arányával kísérletezem, hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy ne legyen a kenyér fojtós. Monitól kaptam két igen tetszetős receptet, de az egyiknél kovászt olvasva megfutamodtam (nem adtam még föl, de majd úgy szeretném kipróbálni, hogy nagyon sok időm van rá), így a másodikra esett a választásom.

Vasárnap elszántan vettem elő a liszteket, hogy nekiálljak a rozsos kenyérnek, de egyetlen árva élesztőt találtam a dobozban, az pedig kellett az ebédre szánt pizzagolyóhoz. A kenyérnek várnia kellett. Hétfőn aztán beszereztem az élesztőt, de este annyira hulla voltam, hogy képtelen voltam nekiállni a sütésnek. Kedden reggel beállt a derekam, csak délutánra lettem olyan állapotban, hogy el merjem kezdeni. Megnéztem jobban a receptet. A fehér- és a barnaliszt együttes tömege 700 g... Nem jó. Nem fér bele a kenyérsütőbe, ha megkel. Nem volt hangulatom a felezésre, így előkaptam a kedvenc kenyerünk receptjét. Felturbózva ez lett a világnap alkalmából készült kenyerem. Sógorjelölt megkérdezte, melyik pékségben vettük. :)

Felturbózás: az eredeti receptet annyival egészítettem ki, hogy szórtam bele mindenféle magot, amit itthon találtam (kb. 2 evőkanál), 1 evőkanál szárított medvehagymát és 6-7 szem negyedelt olajbogyót.

Garnélás tészta

Nem gyakran van itthon hal, tenger gyümölcse még ritkábban. Én az a vega vagyok, aki a halat sem kultiválja (semmi sincs mögötte, egyszerűen nem szeretem). Péter viszont szereti, ezért ezer évben egyszer erőt veszek magamon, és megküzdök ezekkel a gyümölcsökkel, amik nem is azok.

Egyik nagybevásárlás alkalmával találtam garnélát. Gondoltam, valami majd lesz belőle. Itthon vettem észre, hogy frankó recept van a zacskó hátulján. Kipróbáltam. Péternek bejött. Megosztom. Kicsit változtattam ugyan rajta, de lényeg változatlan.

Hozzávalók: 250 g garnéla, kb. 250 g farfalle tészta, 1 dl olívaolaj, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 kisebb fej hagyma, 1 kis csokor petrezselyem, 2 közepes paradicsom, só, bors, kevés citromlé, reszelt parmezán.

A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, egy nagyobb serpenyőben az olívaolajon megpárolom. Hozzáadom az apróra vágott paradicsomot és tovább párolom. Beleteszem a garnélát (ha fagyasztott, akkor előtte folyó víz alatt kiolvasztom), a citromlevet, és nagyobb lángon 6-8 percig főzöm.

Közben a tésztát kifőzöm, vigyázok, hogy ne főzzem szét. Amint kész, a garnélás ragura borítom, hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, majd óvatosan összeforgatom. Ha kell, olívaolajjal meglocsolom.

Forrón tálalom. A recept könnyű vörös vagy rozé bort ajánl.

Változtatások: 1) 250 g farfalle helyett 100 g üvegtésztát használtam. Egyrészt ez volt itthon, másrészt ez illeszkedik Péter minimálszénhidrátos étrendjébe. 2) Citromlé helyett limelevet használtam, mert ez volt itthon. 3) A többi stimmel. :)

Innen: Bella Mare gyorsfagyasztott koktél garnéla zacskója :)

Szójafasírt sütőben sütve

Vasárnap délutánra programunk volt. Mivel ugyanabba városba voltunk hivatalosak egy szülinapra, ahol Péter apuja lakik, gondoltuk, összekötjük a kettőt és a buli előtt benézünk hozzá, hogy lássa az unokáját. Már beáztattam a szóját, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy át kell szervezni a dolgokat annak érdekében, hogy valahol megnézhessük a Forma1-et. Úgy döntöttünk, ez Péter apujánál lesz. Jó, de mikor együnk és mi legyen a szójával? Mindenesetre összeraktam, ráértünk később eldönteni a sorsát.

Hozzávalók: fűszeres vízben áztatott és kinyomkodott szójagranulátum, apróra vágott hagyma, fokhagyma, reszelt krumpli, kevés tejföl (nekem most csak tejszín volt itthon), bors, pirospaprika, szójaszósz, petrezselyemzöld, kömény

Gyorsan megsütöm egyben. Nem jó, nem fér bele az időbe. Akkor összerakom, lefagyasztom és este vagy másnap kisütöm. Nem jó, mert éhesek vagyunk, és soká lesz még, mire a buliba érünk. Akkor gyorsan megsütöm. Kérdés, hogyan. Süssem egyben? Nem jó, sokáig tart. Végül gondoltam egyet, apró golyókat formáztam belőle és megsütöttem sütőben. Ilyet még sosem csináltam, nem tudtam, milyen lesz az eredmény, csak reméltem, hogy ehető.

Hozzávalók: 1 marék szójagranulátum, 1 krumpli, 1 evőkanál tejföl, bors, pirospaprika, szójaszósz, petrezselyemzöld, őrölt kömény, zsemlemorzsa.

A beáztatott, kinyomkodott szóját egy tálba teszem, hozzáadom a reszelt krumplit és a többi hozzávalót, fűszerezem és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható legyen (ne essenek szét a golyók). Kis golyókat formázok belőle és mindegyiket megforgatom zsemlemorzsában.

Az eszembe sem jutott, hogy bő olajban süssem, olyat már jó régen nem csináltam. Büdös lesz tőle minden. A lakás, a ruháink, hajunk, bőrünk. Nem szeretem. Most sem így sütöttem. Fogtam egy nagy tepsit, locsoltam bele kevés olajat, beleforgattam a golyókat és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem őket. Közben többször megforgattam, hogy mindenhol jól megpiruljanak.

Szempillantás alatt bevágtuk az egészet, pedig nem volt kevés. :)

Pizzagolyó

Tavaly nyáron találtunk a postaládában egy szórólapot és azonnal rámozdultunk. Pizzagolyót hirdetett, mi meg éppen éhesek voltunk. Kipróbáltuk. Bejött. A legközelebbi erkélypartin már a tapasztaltak rutinjával rendeltük a többieknek. Mindenkinek tetszett. Öröm és boldogság.

Történt aztán, hogy hosszú kihagyás után újra rendeltünk tőlük. Sokat kellett várni, kezdtük azt hinni, hogy elfelejtették a megrendelésünket. Amikor végre megérkezett, az egyik fele nyers volt, a másik viszont megégett. Nem frankó. Péter reklamált (nem is ő lenne, ha ezt szó nélkül hagyta volna :D), a legközelebbi rendelés ingyen volt. Megint félig nyers, félig égett szállítmányt kaptunk. Nem frankó. Nagyon nem. A szállítólevél alapos áttanulmányozása során kiderült, hogy egy másik franchise partner intézi a kiszállítást. A hosszabb kiszállítási időt a nagyobb távolság okozza, a sütési problémát nyilván a hozzáértés.

Gondolom, gyorsan kitalálható, hogy azóta nem rendeltünk tőlük és nem is tervezzük. A pizzagolyó viszont jó találmány. Nem sokkal bonyolultabb a hagyományos pizzánál, és mégis más. Bármit lehet bele tenni, amit a pizzára szokás, csak annyi a különbség, hogy szósz nem megy bele, mert kifolyna sütés közben. Zöldségeset sütöttem, mert ehhez volt itthon minden.

Hozzávalók (24 db golyóhoz):

a tésztához: 50 dkg liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál cukor, 2,5 dl víz, 60 ml olaj, 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, 1 nagy gerezd fokhagyma;

bele: felkockázott répa, paradicsom, hagyma, sajt.

A folyékony hozzávalókkal kezdve mindent bepakolok a kenyérsütőgépbe, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot. Ezután átgyúrom és három részre osztom. Egyenként kb. 5 mm vastag téglalapokká nyújtom őket (csak kézzel nyomkodtam, nem nyújtottam), megszórom a répával, a paradicsommal, a hagymával és a sajttal. Megszórom bazsalikommal, oregánóval, sózom, borsozom. (Óvatosan, mert a tészta is fűszeres, de aki nem fűszerezi a tésztát, az most lehet bátrabb.) Feltekerem őket olyan szorosan, ahogy csak a zöldségek engedik, mindegyiket 8 részre darabolom és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom.

180°C-ra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöm.

Mivel nincs benne szósz, mártogatóst készítek hozzá. Ez lehet a szokásos pizzaszósz (házi vagy konzerv paradicsomszósz és ketchup fele-fele arányban, bazsalikom, oregánó, petrezselyemzöld, só, bors), vagy fokhagymás tejföl. Bármelyikkel finom.

Hokkaido kalács kuglófformában

Pár éve találtam Max oldalán ezt a receptet, de kicsit bonyolultnak tűnt, ezért sokáig pihentettem a kipróbálást. Aztán végre rászántam magam, és bántam, hogy vártam vele. Finom. Nagyon finom. Nem lehet abbahagyni.

Nem bíztam a véletlenre, elsőre nem akartam kísérletezni, így a Max által kipróbált marcipános változattal kezdtem. Azóta sütöttem már csokis-kókuszosat is, de az kevésbé aratott sikert. Mindig visszatérek a marcipánoshoz.

Nem tudom, hányszor sütöttem már, és bár ízre nem volt vele semmi baj, nem tudtam dokumentálni, mert eddig nem sikerült fotogénre. Most Húsvétra akartam kalácsot sütni és hirtelen ötlettől vezérelve ezt választottam, de kenyérsütő forma helyett kuglófformában sütöttem. Úgy érzem, végre sikerült küllemre is vállalhatót sütni. :)

Kicsit átalakítottam Max verzióját, mert a friss élesztővel nem tudok bánni, szárazat használok helyette.

Hozzávalók: 2 dl tejszín, 2 dl tej, 1 tojás, 60 dkg liszt, 3 evőkanál cukor, 1 teáskanál só, fél csomag száraz élesztő, 2 evőkanál tejpor.

A töltelékhez: darált mandula, porcukor, darabolt étcsokoládé, marcipán.

A hozzávalókat a sütés előtt néhány órával előkészítem, kiveszem a hűtőből, hogy mindegyik szobahőmérsékletű legyen.

A felsorolás sorrendjében a kenyérsütőbe pakolom a hozzávalókat és bekapcsolom a dagasztó programot. (Ha kézzel dagasztom, akkor 1 órát hagyom kelni.) A megkelt tésztát átgyúrom, 6 részre osztom. Mindegyiket olyan széles csíkká nyújtom, amilyen széles a kuglófforma, megszórom mandulával, porcukorral, étcsokival és reszelt marcipánnal. Feltekerem és a kivajazott kuglófformába teszem őket egymás mellé. Nem baj, ha nem érnek össze, szépen össze fognak sülni. Meleg helyen pihentetem 1 órát, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Ha korán elkezd pirulni a teteje, letakarom alufóliával, úgy sütöm tovább.

Szép és finom. Nem lehet abbahagyni. Ha nem lenne hosszadalmas az elkészítés, naponta sütném, de legalább hetente háromszor. :)

Forrás: Max konyhája

Currys csirke

Egy nyereményjáték kapcsán keveredtem a Bonduelle honlapjára, ahol rátaláltam erre a receptre. Szeretem a curry ételeket, csirke is volt itthon, úgyhogy nem gondolkoztam sokat a kipróbáláson. Nem biztos, hogy jók az arányok, de már nem találom a receptet a honlapon. Úgy írom, ahogy én csináltam.

Hozzávalók: 250 g csirkemell, 2 répa, 1 kis ananászkonzerv, 10-12 db csemegeuborka, vegamix, currypor, só, bors, tejszín, liszt.

A csirkemellet kockára vágom, sózom, borsozom, forró olajon megpirítom. Hozzáadom a karikára vágott répát, ananászt (leve is mehet) és a csemegeuborkát. Felöntöm kevés vízzel, fűszerezem vegamix-el, curryporral és fedő alatt párolom, hogy összeérjenek az ízek. Főzőtejszínnel krémesítem és kevés liszttel sűrítem.

Párolt rizzsel tálalom.

Természetesen elkészítettem a vegetáriánus változatot is csirkemell helyett szójakockával. :)

Gyors besameles rakottas

Vendégeket vártunk. Tulajdonképpen Gergő várta őket, hogy jól megnézzék egymást. Mivel az utóbbi időben nem sok üres percem van, választanom kellett a pakolás-takarítás és az időigényes kaja főzése között. Az előbbit választottam, mert a gyors kaja is kaja, viszont a kosz az kosz.

Ahogy már többször bevált, most is kinyitottam a hűtőt, és abból főztem, ami kiesett belőle.

Ezek landoltak a konyhapulton: krumpli, cukkíni, szójagranulátum, répa, hagyma, tej, liszt, só, bors, vegamix, zsálya, petrezselyemzöld.

A krumplit, a cukkínit és a répát karikára vágom, a hagymát felkockázom, a szóját sós-vegamixes vízbe áztatom, majd kinyomkodom. A lisztből, tejből és kevés olajból besamel mártást készítek.

Egy tűzálló tálat (pl. jénait) kiolajozok-zsemlemorzsázok. Az aljára teszek egy réteg krumplit, arra cukkínit, répát, hagymát, szóját. Megszórom a fűszerekkel (a zsályával óvatosan bánok, nagyon karakteres az íze), kevés olajjal meglocsolom. Erre újabb réteg krumplit, cukkínit, répát, hagymát, szóját teszek, fűszerezem, olajozom. Ha maradt még krumplit, akkor azzal bevonom.

A tetejére teszem a besamel mártást. Akkor jó, ha szépen bevonja az egészet, nem lóg ki egyik krumpli széle sem, nincs rajta lyuk. Így lesz szép egyenletes a felülete sülés után.

200 °C-on kb. 30 percig sütöm, de folyamatosan nézegetem. Akkor jó, ha szép világosbarna a teteje.

Cukkíni és répa helyett bármilyen zöldséggel lehet készíteni, amit szeretünk és van otthon. Ha a szóját darált húsra és/vagy sonkára cseréljük, a húsevőket is boldoggá lehet vele tenni. :)

Tengeri hal zöldségágyon

Mostanában nem nagyon főztem, de ha mégis, akkor valami nagyon gyors, nagyon egyszerű dolgot. Gergő megszületése óta szinte egyáltalán nincs időm főzni, az előtte való hónapokban pedig erőm, energiám nem volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy anyukám ellátott minket mindenfélével.

Ha akad némi időm, változatlanul szívesen dobok össze valamit, de szigorúan gyorsat, és olyat, amihez a hozzávalók kiesnek a hűtőből/fagyasztóból. Ma halat sütöttem Péternek.

Hozzávalók: tengeri hal, vegyes zöldség (nekem most: brokkoli, répa, zöldbab, karfiol, hagyma, gomba), halak fűszerkeverék, olívaolaj, só, bors.

A halszeletet alaposan megmosom, ha fagyasztottat használok, kiolvasztom. 1 púpozott kávéskanál fűszerkeveréket egy kevés olívaolajjal elkeverek, és ezzel a keverékkel megkenem a halat. Hagyom egy kicsit állni.

Egy jénai tálat kivajazok vagy kevés olajjal meglocsolok. Beleszórom a karikára, kockára vágott zöldségeket, elrendezem, hogy mindenhol egyforma mennyiségben legyen, és áfektetem a halszeletet.

Alufóliával lefedem, és 180-200°C-on kb. 30 percig sütöm. Ezután leveszem a fóliát, és újabb 30 percre visszateszem pirulni. Közben folyamatosan figyelem, mert esetleg korábban elkészül.

Gyors, egyszerű, és a célszemély szerint finom. :)

Lencsesaláta

Az új év idén sem kezdődhetett lencse nélkül. Igaz ugyan, hogy a szilveszteri buliban ettünk lencselevest, de az még tavaly volt. :) Mindenképpen szerettem volna valamit én is készíteni, hogy elsején is ehessünk. Nehogy azért kopjon föl az állunk 2011-ben, mert lusta voltam. :)

Szerencsére találtam egy nagyon gyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom lencseétel receptet. A buliból hazaérve beáztattam a lencsét, másnap megfőztem, megvártam, amíg kihűl, és összeraktam a salátát. Nem tartott sokáig. Sem az elkészítés, sem az elfogyasztás. :)

Hozzávalók: 20 dkg főtt lencse, 1 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál borecet (almaecetem volt itthon), 1 kávéskanál cukor, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál citromlé, lilahagyma, alma.

A lencsét leszűröm. Az olajat, ecetet, cukrot összekeverem a finomra zúzott fokhagymával, majd a lencsére öntöm a salátalevelet, amit még sóval, borssal is ízesítek. A hagymát felszeletelem, tálba teszem, meglocsolom a citromlé felével. Az almákat kockákra vágom, egy másik tálkába teszem, és ráöntöm a maradék citromlevet, hogy szép világos maradjon a húsa. Tálalás előtt összekeverem a lencsét, a hagymát és az almát.

Gyors, egyszerű, finom... és már nem múlik rajtam a családi kassza sorsa. :)

Itt találtam: Praktika XV. évfolyam, 1. szám

Kolbászos kifli

Még nyáron tetszett meg ez a harapnivaló, amikor egy kedves ismerős :) látott miket vendégül. Annyit ettünk belőle, amennyit éppen nem szégyelltünk, talán valamivel többet, így nem volt kérdés, hogy meg kellett szereznem a receptjét. Azonnal ki is kellett próbálni, és mivel egészen jól sikerült (és percek alatt elfogyott), úgy gondoltam, a szilveszteri buliba is tökéletes lesz. Kivételesen nem változtattam az eredeti recepten, csak a friss élesztőt cseréltem szárazra, mert az előbbivel nem tudok dolgozni.

Hozzávalók: 1 dl olaj, 2,5 dl tej, 50 dkg liszt, 1 teáskanál cukor, 1 csapott evőkanál só, fél csomag szárított élesztő, vékonyra szeletelt kolbász.

A hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő gépbe pakolom, és a kelesztő program gondjaira bízom. Ezután 4 egyforma részre osztom, mindegyiket vékony körlappá nyújtom, és 8 cikkre vágom. Mindegyik cikkre teszek egy karika kolbászt, és a vastagabb végénél kezdve feltekerem.

15 percig hagyom kelni, majd 18°C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm.

Sörkorcsolyának ideális.

Próbáltam ugyanezt sajttal is, de még gyakorolnom kell. Csúnyán kifolyt belőle, így Szilveszterre nem vállaltam be. :)

Innen: Házias konyha

Burgonyás-sajtos muffin

Jó ideje nem jártam erre, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is ettünk semmi újat. Egyszerűen örültem, ha alkottam valami ehetőt, néha valami újat (régit, kéket, kölcsöncuccot... :D), de a dokumentálásra, lejegyzésre már nem maradt energiám. Van alibim, bár ez akkor sem szép dolog. Igyekszem behozni a lemaradást.

Kezdjük a pótlást a szilveszteri/újévi alkotásokkal!

Mivel az utolsó gyermek által engedélyezett szilveszteri buliba valami normális ennivaló volt a belépő (nem chips és társai), és arra gondoltam, mindenki szendvicset fog gyártani, vagy valami hasonlót, mást szerettem volna. Felcsaptam a netet, és hosszasan keresgéltem olyan sós muffin receptet, amihez volt itthon hozzávaló. Így akadtam erre. Kicsit átvariáltam, kiegészítettem, de az alapján nem változtattam.

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1 tojás, 5 evőkanál főtt, áttört burgonya, 10 dkg reszelt sajt, 3 dl tej, 1 dl olaj, 2 kávéskanál só, 1 paradicsom, 1 fej hagyma.

Egy nagyobb tálban összekeverem a burgonyát a tojással, tejjel, olajjal, sajttal és a sóval. A lisztet elkeverem a sütőporral, és a burgonyás masszához adom. A paradicsomot és a hagymát kockákra vágom, és óvatosan a tésztába keverem.

A muffinformát kivajazom, belekanalazom a tésztát, és kb. 180°C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöm, amíg a teteje aranybarna lesz.

A tetejére lehet szórni sajtot. Én elfelejtettem, de nélküle is finom volt.

Itt találtam: Házias konyha