Túró rudi újragondolva

Amikor tegnap túró rudi desszert volt a kedvenc kifőzdénkben, és kiderült, hogy  a -z általam kedvelt módszer szerinti- tiramisuhoz hasonlóan nincs benne tojás és zselatin, már tudtam, hogy záros határidőn belül szeretném kipróbálni. Nem sok időt hagytam magamnak: este vettünk mascarpone-t és zabkekszet, minden más volt itthon, aztán ma reggel piacozás előtt összeraktam, hogy ebéd után megehessük.

Nem tudom pontosan, hogy a kifőzdében hogyan készült, én a tiramisu receptemet dolgoztam egy kicsit át, és ez lett belőle. Rém egyszerű, nem is igényel sok időt, az eredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók: 250 g mascarpone, 250 g túró, 75 g barnacukor, 200 ml habtejszín, zabkeksz, málnalekvár, étcsokoládé.

A mascarpone-t alaposan elkeverem a barnacukorral, amiből előzőleg porcukrot is lehet készíteni, de nagyjából ugyanannyi időbe telik a darálás, mint az elkeverés, úgyhogy ezt az utóbbi időben ki szoktam hagyni. A túrót villával összetöröm, hogy ne legyenek benne nagy göbök, és a cukros-mascarpone-s masszához adom. A habtejszínt kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a mascarpone-s keverékhez.

8 db 2-2,5 dl-es pohár aljára 1-1 apróra tört (lehet nyújtófával vagy klopfolóval) zabkekszet teszek. A krém felét a poharakba osztom egyenlően, erre teszek 1-2 kávéskanál málnalekvárt (ez volt itthon, de bármilyen más lekvárra cserélhető, de akár el is hagyható), majd krém másik felét is elosztom. Néhány órára a hűtőbe teszem.

Tálaláskor olvasztott étcsokoládét csorgatok a tetejére, de ha az egyszerűbb, reszelt étcsokoládé is mehet rá. Én az utóbbit választottam, mert arra volt időm, de nem tálaláskor, hanem készítéskor tettem rá, és azzal együtt ment a hűtőbe.

Csokis temető

Tavaly nagy sikere volt a sírhelyes pohárkrémnek, ami tulajdonképpen Aranka puding volt megszórva csokireszelékkel, beleállítva egy keksz. Nem volt sok időm rá, hirtelen ez jutott eszembe. Idén újragondoltam. :)

Mivel idén nem nálunk lesz a Halloween buli, olyasmiben kellett gondolkoznom, amit szállítható, legalább azt kibírja, amíg két kerülettel (vagy mennyivel, most hirtelen nem is tudom, olyan sűrűn vagyunk egymás mellett :D) arrébb letesszük az asztalra.

Végre sikerült venni megfelelő méretű és formájú (téglalap) üvegedényt. Pont ilyesmire kerestem, ha nem is pontosan erre a maira. :)

Hozzávalók: 500 g mascarpone, 400 ml habtejszín, 10 dkg porcukor, 5 dkg kakaópor, 1 kupaknyi vaníliaaroma vagy 1 zacskó vaníliás cukor, babapiskóta (amennyi van itthon... nekem most kevés volt, de csak tölteléknek kellett, hogy ne essen szét az egész), étcsokoládé, márványmintás keksz (lehetőleg lekerekített, nekem a Jó reggelt! vált be legjobban), dekortoll (vagy porcukor-kakaópor-víz nylonzacskóban).

A mascarponet elkeverem a porcukorral, a vaníilával és a kakaóporral. A tejszín felverem és a mascarpones masszához adom. Alaposan, de nagy mozdulatokkal összekeverem, hogy ne törjem össze a habot.

Az edény aljára teszek egy sor babapiskótát, amit előtte picit belemártottam vízben feloldott kakaóporba (lehet kávéval is, de gyereknek is szántam). Erre kanalazom a krém kevesebb, mint harmadát. Megszórom kakaóporral, aztán újabb réteg babapiskótát teszek rá, de már nem baj, ha nem jut mindenhova. Erre újabb krém (a maradék felénél kevesebb), kakaópor, végül a maradék babapiskóta. A tetejére kerül a maradék krém. Óvatosan, kanalanként teszem a krémet a babapiskótára minden rétegként, mert ha gyorsan öntöm, a krém a piskóta alá kerül, felnyomja, nem lesz szép. Az egész tetejét megszórom kakaóporral, bőven megszórom reszelt étcsokoládéval. Lefedem és -lehetőleg- hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek, a piskóta megpuhuljon.

A kekszeket kettétöröm, megrajzolom őket, mintha sírkövek lennének (pl. RIP), és amikor megszáradt a felirat, tálaláskor sorban beleszúrom a csokoládéreszelékbe, mintha temető lenne.

Morbid, de Hallowen van. :)

Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.

Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

Kávétorta

A történet onnan indul, hogy Gergő szülinapjára red velvet cake sütését terveztem. Persze, nem én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Ott indult, hogy kapásból nem akartam azt a piskótát/tortalapot sütni, ami a receptben volt, mert alapvetően nem piskótás a család, nem szeretjük a sűrű, fojtós tésztákat. Mivel nem volt  időm kísérletezni, nem próbálkoztam, hogy vajon tényleg piros lesz-e a kakaópor és az ecet társítása miatt, hanem egy kis ételszínezékkel a biztosra mentem. Az más kérdés, hogy túl óvatos voltam, és piros helyett rózsaszín lett. :)

Mivel a torta ízre nem volt ugyan rossz (ugye, nem?), de sehogy sem tudtam megnevezni, nem került ide. Könnyű volt és krémes, érdemesnek gondoltam a további kísérletezésre. Hamar jött Péter szülinapja, úgyhogy kis átalakítással, ízesítéssel kávétorta lett belőle. Nem bonyolult, kisgyerek mellett is össze lehet dobni, és szerintem is finom, pedig nem szeretem a piskótát.

Mivel nyilván megint elfelejtettem képet készíteni róla, csak egy ilyen buliban készülttel szolgálhatok. Nem 3 éves volt Péter, hanem hármas szülinap a haverokkal. :)

Hozzávalók

a tésztához: 6 tojás, 6 csapott evőkanál cukor, 6 evőkanál púpozott evőkanál rétesliszt, késhegynyi sütőpor, cukrozatlan (nálam: Szerencsi) kakaópor;

a krémhez: 500 g mascarpone, 3,5 dl habtejszín, 15 dkg porcukor, pici vaníliakivonat, 3 evőkanál instant kávé.

A tésztához a tojásokat szétválasztom. A fehérjét kemény habbá verem, kanalanként hozzáadom a cukrot (közben nem kapcsolom ki a robotgépet) és egyenként a tojások sárgáját. Beleszórom a kakaóport, és hagyom, hogy a gép elkeverje. Ezután kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, de ezt már fakanállal keverem bele óvatosan, hogy ne törjem össze.

Egy kapcsos formát kivajazok és sütőpapírral kibélelem (külön az alját és az oldalát, hogy ne kerekítse le az élét a papír sülés közben). Beleöntöm a masszát, és egyenletes középhőmérsékletű sütőben (nálam 200 °C) kb. 30 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

A krémhez a mascarpone-t alaposan összekeverem a porcukorral, az instant kávéval és a vaníliakivonattal. A tejszínt kemény habbá verem (évek óta először sikerült kézi habverővel, meg is jegyzem ezt a márkát), és óvatosan elkeverem a mascarpone-s masszával. Az instant kávét nem egyszerű elkeverni, nehezen oldódik, de kitartó munkával megoldható. (Gondoltam rá, hogy kevés vízben fel kellene oldani, de nem mertem, nehogy túl híg legyen a krém. Végül sikerült.)

Amikor a piskóta kihűlt, éles késsel három részre vágom. A lapok közé krémet kenek úgy, hogy a tetejére kicsivel kevesebb maradjon, mint a harmada. Végül a maradékot a tetejére és az oldalára kenem.

A tetejét lehet díszíteni kávészemekkel vagy kakaóporral, de én egyiket sem tettem, mert nincs itthon szemes kávé, kakaóporral meg tiramisu-hatású, azt meg nem szeretem. Marad pucéran, de így is elfogyott. :)