Töltött gömbcukkíni

Múlt héten láttam meg a piacon, és azonnal vennem kellett. Azt gondoltam, ez valami új dolog, de aztán utánanéztem a neten, és kiderült, hogy csak nekem új. Akárhogy is, szerintem szuper. Abban biztos voltam, hogy valami töltött cuccot szeretnék belőle készíteni, csak azt nem tudtam, milyet. Aztán kikerült a látóteremből, mert fel kellett tenni a kenyérsütő tetejére, Gergő ugyanis kivette a kamraként üzemelő zöldséges papírzacskóból, és labdaként értelmezte újra, és ennek megfelelően játszott vele. Egy óvatlan pillanatban az egyikbe bele is mélyesztette a fogát. :)

A héten érkezett két újabb példány (megint nem tudtam elmenni mellette), és ma végre nekiálltam. A legegyszerűbb verziónál maradtam, azzal nem lehet nagyon mellényúlni. :)

Hozzávalók: 4 gömbcukkíni, 1 nagy fej hagyma, 2 paradicsom, só, bors, vegamix, olasz Vegeta Naturella (új kedvenc fűszerkeverék család), zsemlemorzsa, olaj.

A cukkínik tetejét levágom, kanállal kikaparom a belsejét. Összeaprítom (a belsejét), összekeverem az apróra vágott hagymával és paradicsommal, megszórom a fűszerekkel, kevés olajat és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy valamennyire összeálljon. Nem kell, hogy fasírtállagú legyen, töltelék lesz, nem fontos, hogy egyben maradjon.

A masszával megtöltöm a cukkínigömböket, kevés olajjal meglocsolom, és alufóliával kibélelt tepsibe teszem. A kimaradt töltelékből golyókat formázok, és a cukkínik közé rakom. Nem fontos a golyóalak, úgyis kilapul sülés közben, de én szeretem, ha legalább sütés előtt pofás. :)

220 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm. Ha valaki pirultabban szereti, dobjon még rá pár percet.

Bármilyen körettel finom, mostanában tepsiben sült, fűszeres újkrumplival szoktam. Nagyjából mindent ezzel a krumplival eszünk, ez a legújabb kollektív szerelem. Meg a bulgur. :)

Vega sheperd's pie

Tulajdonképpen nem is sheperd's pie, mert az birkából van, és ha nincs benne birka, akkor köze sincs hozzá. Ha marhából készíteném, cottage pie lenne, de mivel az sincs benne, ez a megnevezés sem lenne helytálló. A pásztorpite elnevezést alapból kizárom, mert a pite szerintem egy édes sütemény. A pie ugyan lehet édes és sós, de a pite szerintem egyértelműen édes. Lehetne soy pie, de az meg olyan furán hangzik. Marad egyelőre a címbeli név, aztán majd átírom, ha meglesz az igazi.

Hozzávalók: 1 zacskó szójagranulátum, kb. 8 nagy krumpli,  2 nagy fej hagyma, só, bors, vegamix, pirospaprika, majoránna, kakukkfű, zsálya, vaj, tej.

A krumplit megpucolom, felkockázom, felteszem főni.

Egy serpenyőben kevés olajon megpárolom a felkockázott hagymát, elkeverem benne a pirospaprikát, majd beleteszem az áztatott-kinyomkodott szóját. Kicsit pirítom, majd felöntöm egy kevés vízzel. Sózom, borsozom, megszórom a vegamix-szel. Majoránnával, kevés zsályával ízesítem, majd amikor majdnem kész, kakukkfüvet is szórok bele. Jól összefőzöm, hogy csak egy kevés leve maradjon. Az sem baj, ha teljesen elfő.

A megfőtt krumplit lecsepegtettem, kevés vajjal összetöröm, tejjel lazítom. Annyi tejet adok hozzá, hogy kenhető állagú legyen. Ne legyen folyós, de ne is álljon össze.

Egy tűzálló tepsi (legjobb a kerek, amiben pl. quiche-t is lehet sütni) aljára teszem a szójás ragut. Elegyengetem, majd a tetejére rakom a krumplipürét. Elsimítom a tetejét, de olyat variációt is láttam, hogy nyomózsákba téve apró halmokat nyomnak a ragu tetejére, mintha tejszínhab lenne. Tetszik az ötlet, de nekem ennyi időm nem szokott lenni.

200°C-ra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje elkezd barnulni.

Lehet a tetejére sajtot reszelni, esetleg belekeverni a pürébe, de én most kihagytam. Talán majd legközelebb.