Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)

Falafel és csirkés gyros

Az egész egy ártatlan bevásárlással kezdődött, amikor a polcról rámkacsintott a tortilla-lap. Imádom a török ételeket, bulik utáni hajnalon gyakran találtam magam valamelyik török étkezdében. Lelki szemeim előtt már láttam a vacsorát.:) Természetesen ez is kétféle "töltelékkel" készült, hogy mindenki boldog legyen. Az enyémbe falafelgolyók kerültek, Attiláéba pedig szójás-mézes csirkét vágtam apró darabokra.

Hozzávalók: tortilla-lapok, falafelgolyók (Orgran Falafel-mix) vagy sült csirkehús, tetszés szerinti zöldségek (az enyémben póréhagyma, paprika és paradicsom), görög stílusú natúr joghurt ízesítve sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával.



A tortilla-lapot picit megnedvesítem, és 30 mp-re beteszem a mikróba (legnagyobb fokozat). A tortilla-lapot a tenyeremre helyezem, a szélétől kb. 3 cm-t kihagyva ráteszek 2 falafelgolyót vagy egy kis adag húst. Felhajtom a szélét, majd a két oldalát is ráhajtom, hogy tölcsér alakot kapjak, és körbetekerem alufóliával. A golyókra (vagy a húsra) zöldségeket teszek, majd egy néhány teáskanálnyi joghurtot. Ezután kezdem elölről, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Lehet enni hasábburgonyával vagy rizzsel, de önmagában is finom, sőt.:)


Tisztában vagyok vele, hogy nem eredeti recept, elsősorban azért, mert nem tzatzikit használtam, de nekünk így (is) nagyon ízlik.