Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.

Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

Kávétorta

A történet onnan indul, hogy Gergő szülinapjára red velvet cake sütését terveztem. Persze, nem én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Ott indult, hogy kapásból nem akartam azt a piskótát/tortalapot sütni, ami a receptben volt, mert alapvetően nem piskótás a család, nem szeretjük a sűrű, fojtós tésztákat. Mivel nem volt  időm kísérletezni, nem próbálkoztam, hogy vajon tényleg piros lesz-e a kakaópor és az ecet társítása miatt, hanem egy kis ételszínezékkel a biztosra mentem. Az más kérdés, hogy túl óvatos voltam, és piros helyett rózsaszín lett. :)

Mivel a torta ízre nem volt ugyan rossz (ugye, nem?), de sehogy sem tudtam megnevezni, nem került ide. Könnyű volt és krémes, érdemesnek gondoltam a további kísérletezésre. Hamar jött Péter szülinapja, úgyhogy kis átalakítással, ízesítéssel kávétorta lett belőle. Nem bonyolult, kisgyerek mellett is össze lehet dobni, és szerintem is finom, pedig nem szeretem a piskótát.

Mivel nyilván megint elfelejtettem képet készíteni róla, csak egy ilyen buliban készülttel szolgálhatok. Nem 3 éves volt Péter, hanem hármas szülinap a haverokkal. :)

Hozzávalók

a tésztához: 6 tojás, 6 csapott evőkanál cukor, 6 evőkanál púpozott evőkanál rétesliszt, késhegynyi sütőpor, cukrozatlan (nálam: Szerencsi) kakaópor;

a krémhez: 500 g mascarpone, 3,5 dl habtejszín, 15 dkg porcukor, pici vaníliakivonat, 3 evőkanál instant kávé.

A tésztához a tojásokat szétválasztom. A fehérjét kemény habbá verem, kanalanként hozzáadom a cukrot (közben nem kapcsolom ki a robotgépet) és egyenként a tojások sárgáját. Beleszórom a kakaóport, és hagyom, hogy a gép elkeverje. Ezután kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, de ezt már fakanállal keverem bele óvatosan, hogy ne törjem össze.

Egy kapcsos formát kivajazok és sütőpapírral kibélelem (külön az alját és az oldalát, hogy ne kerekítse le az élét a papír sülés közben). Beleöntöm a masszát, és egyenletes középhőmérsékletű sütőben (nálam 200 °C) kb. 30 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

A krémhez a mascarpone-t alaposan összekeverem a porcukorral, az instant kávéval és a vaníliakivonattal. A tejszínt kemény habbá verem (évek óta először sikerült kézi habverővel, meg is jegyzem ezt a márkát), és óvatosan elkeverem a mascarpone-s masszával. Az instant kávét nem egyszerű elkeverni, nehezen oldódik, de kitartó munkával megoldható. (Gondoltam rá, hogy kevés vízben fel kellene oldani, de nem mertem, nehogy túl híg legyen a krém. Végül sikerült.)

Amikor a piskóta kihűlt, éles késsel három részre vágom. A lapok közé krémet kenek úgy, hogy a tetejére kicsivel kevesebb maradjon, mint a harmada. Végül a maradékot a tetejére és az oldalára kenem.

A tetejét lehet díszíteni kávészemekkel vagy kakaóporral, de én egyiket sem tettem, mert nincs itthon szemes kávé, kakaóporral meg tiramisu-hatású, azt meg nem szeretem. Marad pucéran, de így is elfogyott. :)

Cannelloni körözött töltelékkel és spenótos szósszal

A bacon-ös krumpliba akartam tenni spenótot is, elő is vettem a fagyasztóból (frissen vettem a piacon nyáron, forráztam és kis adagokban lefagyasztottam), de akkor vettem észre, hogy kimaradt, amikor már a sütőben volt a cucc. Szerencsére volt még tejszín, úgyhogy legalább magamnak is tudtam valamit készíteni. Úgy gondoltam, csinálok egy tejszínes-spenótos szószt, és majd főzök hozzá tésztát, de csak cannellonit találtam itthon. Tudom, közel sem alaptészta, fene a pofámat, hogy odabiggyesztettem elé, hogy csak, de a többi mind elfogyott. :) Ebbe viszont kell valami töltelék. A fagyasztóból rám kacsintott a korábban gondosan nem kidobott körözött (Csak én szeretem, de nem tudok keveset gyártani belőle, a fele mennyiség elfogyasztása után rá sem tudok nézni. :D); csak ki kellett olvasztani, és mehetett a cannelloniba. :)

Hozzávalók:
a körözötthöz: túró, apróra vágott vöröshagyma, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, kevés tejföl, pici olaj.
a szószhoz: spenót, vöröshagyma, fokhagyma, tejszín (20 %-os), só, bors, kakukkfű, tárkony, liszt.

A körözötthöz a túrót villával szétnyomkodom, hozzáadom a hagymát, a fűszereket, az olajat és a tejfölt. Alaposan összekeverem, amíg a pirospaprika egyenletesen eloszlik.

A szószhoz a hagymát és a fokhagymát apróra vágom és kevés olajon megpirítom. Beleteszem a spenótot, kicsit összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, és fedő alatt kicsit főzöm. Sózom, borsozom, felöntöm tejszínnel, és fűszerezem a kakukkfűvel és a tárkonnyal. Ha már jól összeforrt, néhány kanál liszttel -folyamatosan kevergetve- besűrítem.

Egy kisebb tepsit vagy hőálló tálat kibélelek alufóliával (nem muszáj, de én utálom vakargatni az odaégett részeket... a mosogatógép sem mindig viszi...) vagy sütőpapírral. A cannellonit megtöltöm a körözöttel, és a hengereket egymás mellé rakom a tepsiben úgy, hogy kb. egy hengernyi rés maradjon közöttük. Az egészet leöntöm a spenótos szósszal, és betolom a 200 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 20 perc után megszórom reszelt sajttal, és visszateszem 10 percre.

Kár, hogy csak én szeretem a körözöttet, mert nincs, aki elegye előlem, és betolom az egészet...

Krumpli baconhéjban

Találtam a hűtőben bacon-t, és eszembe jutott, hogy azt mondtam, amikor megvettük, hogy nem fogom hagyni megromlani (előfordult már, hogy addig gondolkoztunk, mi is legyen vele, hogy megromlott...), úgyhogy mindenképpen azzal akartam valamit kezdeni a fiúknak. Találtam még ezt-azt. Kezdett összeállni a kép. Már csak az kellett, hogy mibe tegyem bele. A kenyérformára esett a választásom a mérete miatt. Kibéleltem sütőpapírral, és már daraboltam is a dolgokat.

Hozzávalók: szeletelt bacon (a mennyiség attól függ, mekkora a tepsi; nekem 9 vékony szelet kellett), krumpli, hagyma, lilahagyma, tejszín, fokhagyma, sajt, só, bors, görög fűszerkeverék (ez lehet bármilyen, de most erre álltam rá).

A (a sütőpapírt benne hagyva) tepsit kibéleltem a bacon szeletekkel úgy, hogy túllógjon (ezzel fogom beborítani a végén).  A tejszínt összekeverem reszelt sajttal, és fűszerezem. Ez lesz a szósz. A krumplit felkarikázom,  a hagymákat csíkokra vágom, a fokhagymát megpucolom. Ebben a sorrendben rakok mindegyikből egy réteget a bacon-re (a fokhagymákat csak beledobálom), meglocsolom egy kevés szósszal. Újabb réteg krumpli és hagyma, újabb szósz. Ezt addig csinálom, amíg el nem fogynak a zöldségek. Mindegy, mi marad a végén, mert úgysem az lesz a tetején. Ráhajtom a kilógó bacon szeleteket. Nem baj, ha egymásra fekszenek a szeletek, mert sülés közben úgyis összemennek.

Alufóliával letakarom, 220 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm. Ezután leveszem a fóliát, és további 10 percre visszateszem a sülni, hogy ropogós legyen a teteje.

Állítólag finom lett. :) Amikor Gergő meglátta, elkezdte skandálni, hogy kumpi, kumpi, aztán kiette a bacon-t, a fokhagymát meg a hagymát. :)

Póréhagymás kosárka

Hétvégén kimaradt a piacozás, mert itt volt anyu (nem akartuk végigcipelni a városon, mert időre ment meglepetés buliba, vasárnap meg nincs az a piac, ahova mi járunk), úgyhogy így hét közepén abból kell főznöm, ami még van a "kamrában". Találtam egy nagy póréhagymát meg néhány apróságot. Ez lett belőle. :)

Hozzávalók:

a tésztához: 30 dkg liszt, 12 dkg puha vaj, csipet só, 2 kanál kefir (eredetileg tejföl kellene, de az nem volt itthon);

a töltelékhez: 1 póréhagyma, fél hagyma (ennyi volt a hűtőben, nem akartam másikat bontani), 200 ml tejszín, 3 evőkanál görög fűszerkeverék (lehet bármi mással, most ehhez volt kedvem), 4 szelet bacon, 1 paradicsom, reszelt sajt.

A tészta alapanyagait összegyúrom, és 8 részre osztom. A kosárka formákat (4 db) kivajazom és kibélelem a tészta felével.

A póréhagymát karikára, a hagymát és a bacont kockákra vágom. A póréhagymát elosztom a 4 kosárkában, a bacont és a paradicsomot csak 2-2-ben. Így kapok két vega és két húsevőknek való változatot.

A tejszínt elkeverem  a fűszerkeverékkel, reszelek bele bőven sajtot, és az egészet a kosárkákra kanalazom. A maradék tésztával lefedem őket, villával megszurkálom, és mehet a sütőbe.

Hagyományos sütőben (légkeverésesnek is van ilyen funkciója, nekem ez vált be ehhez a legjobban) 220 °C-on sütöm 30 percig. 

Zelleres quiche

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött, senki sem aludt az éjjel. Nem önszántunkból, azaz hármunk közül ketten nem önszántunkból választottuk az ébrenlétet. Családunk legfiatalabb tagja pörgetett minket rendesen. Hullák vagyunk. Élőhullák, tehát enni kell. Gondolom, mondanom sem kell, hogy egyetlen porcikám sem kívánta a főzést. Pörgettem kicsit az agyam, mit lehetne gyorsan és egyszerűen összedobni a meglévő alapanyagokból. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a quiche-t, amivel Íroszágban ugyan csúfos kudarcot vallottam, de most egy olyan receptet találtam, ami sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Nekiálltam. Ahogy általában, valamennyit most is módosítottam a recepten. Egészen egyszerűen azért, mert kevesebb tejföl volt itthon, tejszín viszont dögivel, és a töltelékbe valók sem álltak készleten. Az került bele, amit Péter szeret (és volt is itthon).

Hozzávalók

a tésztához: 1 bögre liszt, fél teáskanál só, 10 dkg vaj, 3-4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre kockára vágott sajt, fél pohár tejföl, 2 dl tejszín, 1 hagyma, pár szál angol zeller (vagy halványító zeller, ki hogy ismeri) só, bors.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, és a vízzel képlékeny masszát gyúrok. Nekem olyan lett, mint a puha gyurma. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtom, beleteszem a sütőformába (Tupperware kerek tortaformát használtam) úgy, hogy a forma oldalára is kerüljön belőle.

A töltelékhez összekeverem a lisztet a tojással, hozzáadom a tejfölt és a tejszínt. Belekeverem a sajtot, a kockára vágott hagymát, a felkarikázott zellert, sózom, borsozom. Jól elkeverem, és a tésztával kibélelt sütőformába öntöm.

180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 45 percig sütöm. Tálalás előtt érdemes kicsit várni, amíg kihűl, hogy könnyebb legyen szeletelni.

Itt találtam: NOSALTY