Csirkekuglóf

Régen szemeztem ezzel a recepttel. Szeretem a szokásostól eltérő dolgokat és megoldásokat, ezért is tetszett meg. Elég sokat vártam a megvalósítással. Ennek több oka is van. Egyrészt általában kétfélét főzök (hússal és hús nélkül), így nincs időm csak az egyikkel ennyit pepecselni, másrészt mindig más lesz a csirkemellből. Talán az utóbbi az első következménye. :)

Tegnap azzal a szándékkal vettem ki a fagyasztóból a csirkemellet, hogy nekiállok. Szerencsére lehetőségem is volt rá, mert Péternek nem kellett korán kezdeni a munkát, tudott vonatozni meg labdázni, amíg én alkottam. Kicsit átalakítottam a receptet (nyilván :D), mert nem túl tojásos a család húsevő része (sem).

Hozzávalók: 1 csirkemell, 6 (keskeny) szelet bacon, 1 fej lilahagyma, 1 (lila)krumpli, 200 g reszelt sajt, 3 tojás, só, bors, vegamix, petrezselyem.

A csirkemellet felkockázom, a fűszerekkel (a petrezselyem kivételével) összekeverem. A kuglófformát alaposan kikenem vajjal, és az alján elrendezem a csirkemell felét.

Körkörösen ráteszem a bacon felét (3 szelet) úgy, hogy minél jobban befedje a csirkét. Szét lehet vágni kisebb darabokra a bacont, hogy könnyebben lehessen pakolgatni, de túl kicsire nem érdemes, mert nem lesz szép réteges.

Erre kerül a hagyma szépen elrendezve, majd a karikára vágott krumpli. Igyekszem minél egyenletesebben pakolgatni, hogy a többi réteg ne csússzon el.

Az egészet megszórom a sajt felével. Szépen egyenletesen, hogy mindenhova jusson, és megszórom petrezselyemmel.

Jöhet az újabb réteg csirke és bacon. A tetejére szórom a maradék sajtot.

Az egészet leöntöm 3 felvert tojással, lefedem alufóliával, és 170 °C-ra előmelegített sütőbe tolom. 1 órán keresztül sütöm, majd leveszem a fóliát és 10 percre visszateszem a sütőbe.

Különösebb köret nem szükséges hozzá, hiszen van benne krumpli. Nem fontos egyébként a lilakrumpli, csak szerettem volna egy kis színt tenni bele.

Itt találtam: Eve ad Apple

Kis quiche

Érzem, hogy hatásvadász a cím, de ennél jobbat nem tudtam. Egyébként meg tényleg az. Gergő végérvényesen és visszafordíthatatlanul elszakította a szilikon tortaformámat, a gyümölcstortának való formában pedig ezt nem lehet sütni, így muszáj voltam B tervet kidolgozni. A tortaformát egyébként alaposan megsirattam, ugyanis nem elég, hogy jó drága volt, de majdnem 10 éves (ha be nem töltötte), eléggé a szívemhez nőtt. Szerintem Dublinban is velem volt, de nem vagyok benne biztos, annyi mindent kicipelt(tett)em.

Tortaforma elsiratva, másik nem volt, jöhetett a B terv. A muffinsütőre esett a választásom. Gondoltam, ami nagyban eléggé átsül, az kicsiben biztosan még jobban, és így legalább nem kell felvágni, hanem eleve adagonként sül. Tetszett az ötlet.

Hozzávalók:

a tésztához: 50 g vaj, 1 pohár liszt, 1 teáskanál só, 3 evőkanál víz;

a töltelékhez: 3 tojás, 1 kis pohár tejföl, ugyanennyi tej, só, bors, 1 fej hagyma, 1 paradicsom, 2 bögre sajt.

A vajat elmorzsolom a liszttel, belekeverem a sót, és a vízzel jól összegyúrom. Az így kapott tésztát 12 részre osztom, körlapokká nyomkodom, és kibélelem velük a muffinsütő mélyedéseit. Nem baj, ha nem vonja be teljesen, bőven jó, ha csak egy pici szegélye van.

Egy tálban összekeverem a tojásokat a tejföllel és a tejjel. Sózom, borsozom, belekeverem a kockára vágott sajtot, paradicsomot és hagymát. A keveréket a tésztával kibélelt mélyedésekbe kanalazom úgy, hogy lehetőség szerint mindegyikbe egyformán jusson darabos és folyékony cucc.

180°C-ra előmelegített sütőben (középen, hagyományos sütéssel --> légkeveréses sütő esetén ez az a program, amit két párhuzamos egyenessel jelölnek) kb. 45 perc alatt megsütöm. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert könnyebb kiszedni a formából, kevésbe törékeny, ha már nem forró.

Babos quiche

Kedden derült ki számomra, hogy ma érkezik hozzánk anyu és egy kolléganője. Valami továbbképzésre vagy tanfolyamra jönnek a városba, csak 1-2 órára, előtte-utána felugranak. A tudománykodás csak a délelőttre vonatkozott, így gondoltam, ebéddel várom őket. Mivel hétvégén nem leszünk itthon, nem volt nagybevásárlás a héten (kicsi sem igazán), elég rövid volt a lista, amit az itthon készleten lévő dolgokból pattintani tudok. Végül a quiche-re szavaztam. Igen, megint. Most, hogy végre találtam egy olyan receptet, amit nem lehet elrontani (amit nekem nem sikerül, azt nem lehet :D), sorozatgyártásba kezdtem, amíg a környezetem meg nem unja. :)

Nem volt itthon tejszín, így kicsit át kellett variálni a már átvariált receptet, de nem volt panasz.

Hozzávalók:

a tésztához: 1 bögre liszt, 10 dkg vaj, só, 4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre felkockázott sajt, só, bors, 1 fej kockára vágott hagyma, 10 dkg bab (konzerv), 1 (kis) pohár tejföl, 1,5 dl tej.

A tésztához elkeverem a sót a liszttel, belemorzsolom a vajat, hozzáadom a vizet és jól összedolgozom. Ha nagyon ragad, mehet bele még egy kis liszt. (Nekem mindig kell.) Szilikon formába teszem, és egyenletesre nyomkodom úgy, hogy a peremére is jusson.

A töltelékhez a lisztet elkeverem a tojásokkal, hozzáadom a tejet, a tejfölt, a hagymát és a babot. Sózom, borsozom, belekeverem a sajtot. A tésztával kibélelt formába öntöm, elrendezem a darabos dolgokat, hogy mindenhova egyenletesen jusson.

180 °C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben 40-45 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a teteje. Nekem 40 perc elég szokott lenni. Tálalás előtt hagyom hűlni, hogy könnyen lehessen szeletelni.

Először megijedtem, hogy a szép magasra feljött cucc összeesett, amikor elkezdett hűlni, de minden alkalommal ez történik, úgyhogy gyanítom, ilyennek kell lennie. :)

Zelleres quiche

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött, senki sem aludt az éjjel. Nem önszántunkból, azaz hármunk közül ketten nem önszántunkból választottuk az ébrenlétet. Családunk legfiatalabb tagja pörgetett minket rendesen. Hullák vagyunk. Élőhullák, tehát enni kell. Gondolom, mondanom sem kell, hogy egyetlen porcikám sem kívánta a főzést. Pörgettem kicsit az agyam, mit lehetne gyorsan és egyszerűen összedobni a meglévő alapanyagokból. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a quiche-t, amivel Íroszágban ugyan csúfos kudarcot vallottam, de most egy olyan receptet találtam, ami sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Nekiálltam. Ahogy általában, valamennyit most is módosítottam a recepten. Egészen egyszerűen azért, mert kevesebb tejföl volt itthon, tejszín viszont dögivel, és a töltelékbe valók sem álltak készleten. Az került bele, amit Péter szeret (és volt is itthon).

Hozzávalók

a tésztához: 1 bögre liszt, fél teáskanál só, 10 dkg vaj, 3-4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre kockára vágott sajt, fél pohár tejföl, 2 dl tejszín, 1 hagyma, pár szál angol zeller (vagy halványító zeller, ki hogy ismeri) só, bors.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, és a vízzel képlékeny masszát gyúrok. Nekem olyan lett, mint a puha gyurma. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtom, beleteszem a sütőformába (Tupperware kerek tortaformát használtam) úgy, hogy a forma oldalára is kerüljön belőle.

A töltelékhez összekeverem a lisztet a tojással, hozzáadom a tejfölt és a tejszínt. Belekeverem a sajtot, a kockára vágott hagymát, a felkarikázott zellert, sózom, borsozom. Jól elkeverem, és a tésztával kibélelt sütőformába öntöm.

180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 45 percig sütöm. Tálalás előtt érdemes kicsit várni, amíg kihűl, hogy könnyebb legyen szeletelni.

Itt találtam: NOSALTY