Stefánia szelet

Ritkán tudok Dublinban darált sertéshúst venni. Legtöbbször marha- vagy pulykahúst lehet kapni darált formában. A közeli boltokban ezer évben egyszer lehet kapni. Ha biztosra akarok menni, be kell menni a városba, és ott lecsapni a készletre. Ma éppen ráértem barangolni, így sikerült hazahoznom egy kisebb adagnyi darált sertéshúst. Azért nem sokat, mert bár jó lenne, ha nem kellene állandóan vadászni, hanem be tudnék belőle tárazni, egyrészt a fagyasztónkba üres állapotban is alig férne egy pár cipő, olyan kicsi, másrészt én nem pusztítom a húst. Azon ritka alkalmakkor, amikor Attila fasírtot kíván, simán kibírható a beszerzőkörút. Most viszont szereztem húst, így neki is álltam az egyik legegyszerűbb magyaros étel elkészítésének, hogy készen várja haza a munkából.

Hozzávalók: 250 g darált sertéshús, 4 tojás, 1 kisebb fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, szerecsendió (ezt nem szoktam beletenni), pirospaprika, 1 teáskanál mustár, zsemlemorzsa.

A húst alaposan összekeverem 2 tojással, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával. Sózom, borsozom, alaposan megszórom pirospaprikával, hozzáadom a mustárt és a majorannát. Annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Kiolajozok egy hőálló tálat, megszórom zsemlemorzsával. Ebbe teszem a fasírtot úgy, hogy hosszában 2 főtt tojást teszek a közepébe. Jól összenyomogatom, hogy a massza kitöltse az összes helyet a tojások körül. Megkenem a tetejét olajjal (jó sokkal, nehogy kiszáradjon sülés közben), megszórom zsemlemorzsával, és 220°C-ra előmelegített sütőben legalább 50 percig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz. Tálalás előtt hagyom kicsit hűlni, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Vajas törtkrumplival tálalom.