Túró rudi újragondolva

Amikor tegnap túró rudi desszert volt a kedvenc kifőzdénkben, és kiderült, hogy  a -z általam kedvelt módszer szerinti- tiramisuhoz hasonlóan nincs benne tojás és zselatin, már tudtam, hogy záros határidőn belül szeretném kipróbálni. Nem sok időt hagytam magamnak: este vettünk mascarpone-t és zabkekszet, minden más volt itthon, aztán ma reggel piacozás előtt összeraktam, hogy ebéd után megehessük.

Nem tudom pontosan, hogy a kifőzdében hogyan készült, én a tiramisu receptemet dolgoztam egy kicsit át, és ez lett belőle. Rém egyszerű, nem is igényel sok időt, az eredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók: 250 g mascarpone, 250 g túró, 75 g barnacukor, 200 ml habtejszín, zabkeksz, málnalekvár, étcsokoládé.

A mascarpone-t alaposan elkeverem a barnacukorral, amiből előzőleg porcukrot is lehet készíteni, de nagyjából ugyanannyi időbe telik a darálás, mint az elkeverés, úgyhogy ezt az utóbbi időben ki szoktam hagyni. A túrót villával összetöröm, hogy ne legyenek benne nagy göbök, és a cukros-mascarpone-s masszához adom. A habtejszínt kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a mascarpone-s keverékhez.

8 db 2-2,5 dl-es pohár aljára 1-1 apróra tört (lehet nyújtófával vagy klopfolóval) zabkekszet teszek. A krém felét a poharakba osztom egyenlően, erre teszek 1-2 kávéskanál málnalekvárt (ez volt itthon, de bármilyen más lekvárra cserélhető, de akár el is hagyható), majd krém másik felét is elosztom. Néhány órára a hűtőbe teszem.

Tálaláskor olvasztott étcsokoládét csorgatok a tetejére, de ha az egyszerűbb, reszelt étcsokoládé is mehet rá. Én az utóbbit választottam, mert arra volt időm, de nem tálaláskor, hanem készítéskor tettem rá, és azzal együtt ment a hűtőbe.

Medvehagymás-burgonyás pogácsa

Minden szombaton veszek egy nagy adag medvehagymát és igyekszem olajjal eltenni, hogy később is legyen, amikor már nincs szezonja, de ezen a héten egy kicsit kevesebb energiám volt. Konkrétan tegnap álltam neki, pedig már szombat óta várakoztak a levelek a konyhapulton (vízben, hogy ne fonnyadjon). Nem sikerült az egészet feldolgozni, mire menni kellett Gergőért az óvodába, de nem is baj. Azt ugyanis tudtam, hogy ma buszos kirándulásra mennek, de azt csak tegnap délután láttam a kiíráson, hogy vinni kell elemózsiát. Pont arra gondoltam, hogy valamilyen formában fogyasztható állapotra is hozom a medvehagymát az eltevésen kívül, úgyhogy ez kapóra jött. Óvoda után Péter maradt Gergővel a játszótéren, én pedig nekiálltam. Volt mát néhány próbálkozásom pogácsa témakörben, de messze ez lett a legjobb. Először ugyan meglepődtem, hogy élesztő kell bele és keleszteni kell, de isteni finom lett. Persze, nem én lennék, ha egy az egyben átvettem volna egy receptet. Mivel egyik medvehagymás és burgonyás sem tetszett, fogtam egyet, ami a legközelebb állt az elképzelésemhez, kihagytam belőle a tojást, kicseréltem ezt-azt, tettem bele medvehagymát és voilá. :)

Hozzávalók:

4 közepes krumpli, 60 dkg liszt, 3 kávéskanál só, 2 kávéskanál barnacukor, 1 zacskó szárított élesztő, 1 dl olaj, 1 kis pohár tejföl.

A krumplit megfőzöm, összetöröm. A lisztet elkeverem a sóval, a cukorral, az élesztővel, hozzaáadom a többi hozzávalót és a krumplit, majd az egészet alaposan összekeverem. Addig dagasztom, amíg el nem válik a tál falától és a kezemtől. Kb. 1 órát hagyom pihenni, amíg a duplájára nő. Lehet kenyérsütőgépben is dagasztani és keleszteni, de mostanában leszoktam róla, mert hangos. :)

A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A tésztát 1,5-2 ujjnyi vastagra nyújtom, pogácsaszaggatóval kiszúrom és sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom. Kb. 40 percig sütöm alsó-felső sütéssel, amíg elkezd pirulni. A tetejét meg lehet kenni tojással vagy tejföllel, de az elsőt mindenképpen ki szerettem volna hagyni, a második pedig elfogyott, mert az egyik pohárral a pogácsába tettem, a másikat megette Gergő. :)

2 nagy tepsivel sütöttem ebből a mennyiségből. Nem lehet abbahagyni.

Pizzás papucs

Valami újat akartam kipróbálni, de nem bíztam a véletlenre, hanem egy régi, jól bevált receptet szedtem elő. Reggelire szerettem volna sütni valamit, és első gondolatom a lekváros kifli volt, de aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valami sósat sütnék. Volt még gomba a hűtőben, az ötlet gyorsan megszületett.

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1-1 evőkanál barnacukor és só, 1-1 evőkanál extra szűz olívaolaj és tejföl (lehet kefír is, de nekem általában ez van itthon), fél csomag szárított élesztő; a tetejére 3 evőkanál magkeverék, 1 kis fej hagyma, fokhagyma, 3 gomba, reszelt sajt, paradicsompüré (nálam anyu házi pirosaranya), pizzafűszer.

A hozzávalókat (a tejjel, az olajjal és a tejföllel kezdve) a kenyérsütőbe pakolom, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot. Amikor készen van, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. Ujjnyi vastag körlappá nyújtom, és négy részre osztom. A szélesebb résznél kezdve feltekerem, hogy kifliformákat kapjak, de nem hajlítom meg, hanem egyenesen hagyva teszem a sütőpapírral bélelt tepsibe.

Éles késsel mélyen bevágom a kifliket, hogy szétnyíljanak. A vágásba 2 kiskanál paradicsompürét teszem, erre az apró kockára vágott hagymát, fokhagymát és gombát, végül az egészet lefedem reszelt sajttal. 

200 °C-ra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés, középen) kb. 30 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha már pirulnak a végek. :)

Nem lehet abbahagyni...

Habkönnyű málnás muffin

Van úgy, hogy akkor születnek a legjobb dolgok, amikor hiányzik egy hozzávaló. Vasárnap ez történt. Péter átment Gergővel a szomszédba Forma1-et nézni, én pedig kihasználtam az időt, és elhasználtam a tojásokat. Már mindent előkészítettem, a málnát is kivettem a fagyasztóból, amikor észrevettem, hogy csak 3 tojás figyel a hűtőben, a recepthez pedig 4 kellene. Először elkeseredtem, de nem adtam fel. Eszembe jutott, hogy általában az a bajom, hogy túl sok a tészta, eldőlnek a muffinok, így úgy döntöttem, a többi hozzávaló mennyiségét a tojásokhoz igazítom, nagy baj nem lehet. Ez ment is egészen addig, amíg el nem érkeztem a sütőporhoz. 3/4 zacskó kellett volna bele az átalakítás után, de gondoltam egyet, és beleborítottam az egészet. Az eredmény messze felülmúlta a várakozásaimat: 12 db habkönnyű, kellőképpen, de nem túlságosan megemelkedett muffin került ki a sütőből.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 7,5 dkg cukor, 3 tojás, 1 zacskó sütőpor, 25 dkg málna, 75 ml tej, 10 dkg vaj.

A cukrot és a tojások sárgáját habosra keverem, elkeverem az olvasztott vajjal és a tejjel. Belekeverem a sütőporral elkevert lisztet, óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét. A végén nagy mozdulatokkal belekeverem a gyümölcsöt (nem olvasztottam ki, fagyott állapotban került bele, könnyebb volt vele dolgozni).

 180°C-ra előelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.

Nagy sikere volt, a szomszédok elkérték a receptjét. :)

Ha biztosra akarok menni, hogy nem süllyed le a gyümölcs az aljára, beleforgatom lisztbe, csak utána a tésztába, de mostanában nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. Finom az mindenhogy. :)

Pekingi padlizsán

Amikor Wang Mesternél megkóstoltam, tudtam, hogy gyakran szeretnék ilyet enni. Azt is tudtam, hogy nem fogok elég gyakran kínai étterembe menni (ha a kifőzdéket nem számoljuk, akkor ez volt az első), így amint hazaértünk, szinte azonnal elkezdtem keresni a neten a receptjét. Nem csodálkoztam nagyon, amikor Wang Mesternél találtam rá. :) Kicsit ugyan átalakítottam, mert inkább száradjon le a kezem, mint hogy nátrium-glutamátot tegyek bele, de alapvetően követtem az utasításokat. Így:

Hozzávalók: 1 nagy padlizsán, olaj, pekingi szósz, 1csipet só, 1-2 evőkanál cukor, néhány gerezd fokhagyma, esetleg kevés szójaszósz;

- a pekingi szószhoz: 4 kanál szójaszósz, 2 kanál vörösborecet, 1 teáskanál chiliolaj, 1 szál újhagyma apróra vágva.

A padlizsánt megpucolom, karikákra vágom, és az egyik oldalon keresztben, a másikon hosszában beirdalom. Kis ideig vízben áztatom, hogy ne szívjon magába sok vizet. Egy nagy serpenyőben felforrósítok egy kevés olajat (itt tértem el leginkább Wang mestertől), a padlizsán mindkét oldalát megsütöm, de vigyázok, hogy ne égjen meg, mert akkor keserű lesz, majd tányérra szedem.

A serpenyőbe (és a benne lévő forró olajba) öntöm a pekingi szószt, kevés vizet, sót adok hozzá, és beleteszem az apróra vágott fokhagymát. Hozzáadom a cukrot, majd visszateszem a padlizsánt. Alaposan elkeverem.

Ízlés szerint adhatunk hozzá egy kevés szójaszószt, de nekem így is elég. Nem lehet eleget készíteni belőle. :)

Itt találtam: Wang Mester Kínai konyhája

Pizzagolyó

Tavaly nyáron találtunk a postaládában egy szórólapot és azonnal rámozdultunk. Pizzagolyót hirdetett, mi meg éppen éhesek voltunk. Kipróbáltuk. Bejött. A legközelebbi erkélypartin már a tapasztaltak rutinjával rendeltük a többieknek. Mindenkinek tetszett. Öröm és boldogság.

Történt aztán, hogy hosszú kihagyás után újra rendeltünk tőlük. Sokat kellett várni, kezdtük azt hinni, hogy elfelejtették a megrendelésünket. Amikor végre megérkezett, az egyik fele nyers volt, a másik viszont megégett. Nem frankó. Péter reklamált (nem is ő lenne, ha ezt szó nélkül hagyta volna :D), a legközelebbi rendelés ingyen volt. Megint félig nyers, félig égett szállítmányt kaptunk. Nem frankó. Nagyon nem. A szállítólevél alapos áttanulmányozása során kiderült, hogy egy másik franchise partner intézi a kiszállítást. A hosszabb kiszállítási időt a nagyobb távolság okozza, a sütési problémát nyilván a hozzáértés.

Gondolom, gyorsan kitalálható, hogy azóta nem rendeltünk tőlük és nem is tervezzük. A pizzagolyó viszont jó találmány. Nem sokkal bonyolultabb a hagyományos pizzánál, és mégis más. Bármit lehet bele tenni, amit a pizzára szokás, csak annyi a különbség, hogy szósz nem megy bele, mert kifolyna sütés közben. Zöldségeset sütöttem, mert ehhez volt itthon minden.

Hozzávalók (24 db golyóhoz):

a tésztához: 50 dkg liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál cukor, 2,5 dl víz, 60 ml olaj, 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, 1 nagy gerezd fokhagyma;

bele: felkockázott répa, paradicsom, hagyma, sajt.

A folyékony hozzávalókkal kezdve mindent bepakolok a kenyérsütőgépbe, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot. Ezután átgyúrom és három részre osztom. Egyenként kb. 5 mm vastag téglalapokká nyújtom őket (csak kézzel nyomkodtam, nem nyújtottam), megszórom a répával, a paradicsommal, a hagymával és a sajttal. Megszórom bazsalikommal, oregánóval, sózom, borsozom. (Óvatosan, mert a tészta is fűszeres, de aki nem fűszerezi a tésztát, az most lehet bátrabb.) Feltekerem őket olyan szorosan, ahogy csak a zöldségek engedik, mindegyiket 8 részre darabolom és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom.

180°C-ra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöm.

Mivel nincs benne szósz, mártogatóst készítek hozzá. Ez lehet a szokásos pizzaszósz (házi vagy konzerv paradicsomszósz és ketchup fele-fele arányban, bazsalikom, oregánó, petrezselyemzöld, só, bors), vagy fokhagymás tejföl. Bármelyikkel finom.

Gyors besameles rakottas

Vendégeket vártunk. Tulajdonképpen Gergő várta őket, hogy jól megnézzék egymást. Mivel az utóbbi időben nem sok üres percem van, választanom kellett a pakolás-takarítás és az időigényes kaja főzése között. Az előbbit választottam, mert a gyors kaja is kaja, viszont a kosz az kosz.

Ahogy már többször bevált, most is kinyitottam a hűtőt, és abból főztem, ami kiesett belőle.

Ezek landoltak a konyhapulton: krumpli, cukkíni, szójagranulátum, répa, hagyma, tej, liszt, só, bors, vegamix, zsálya, petrezselyemzöld.

A krumplit, a cukkínit és a répát karikára vágom, a hagymát felkockázom, a szóját sós-vegamixes vízbe áztatom, majd kinyomkodom. A lisztből, tejből és kevés olajból besamel mártást készítek.

Egy tűzálló tálat (pl. jénait) kiolajozok-zsemlemorzsázok. Az aljára teszek egy réteg krumplit, arra cukkínit, répát, hagymát, szóját. Megszórom a fűszerekkel (a zsályával óvatosan bánok, nagyon karakteres az íze), kevés olajjal meglocsolom. Erre újabb réteg krumplit, cukkínit, répát, hagymát, szóját teszek, fűszerezem, olajozom. Ha maradt még krumplit, akkor azzal bevonom.

A tetejére teszem a besamel mártást. Akkor jó, ha szépen bevonja az egészet, nem lóg ki egyik krumpli széle sem, nincs rajta lyuk. Így lesz szép egyenletes a felülete sülés után.

200 °C-on kb. 30 percig sütöm, de folyamatosan nézegetem. Akkor jó, ha szép világosbarna a teteje.

Cukkíni és répa helyett bármilyen zöldséggel lehet készíteni, amit szeretünk és van otthon. Ha a szóját darált húsra és/vagy sonkára cseréljük, a húsevőket is boldoggá lehet vele tenni. :)

Besameles rakott zöldség

Hozzávalók: 250-250 g kelbimbó, brokkoli, és borsó, 1 bögre rizs, 1 hagyma, 1 gerezd fokhagyma, vegamix, pirospaprika, bors, petrezselyemzöld, késhegynyi őrölt kömény, majoranna, 2-3 evőknál házi paradicsomszósz, 1-2 evőkanál szójaszósz, pici olaj, besamel.

A besamelhez 40 g vajat megolvasztok, ezen megfuttatok 4 evőkanál lisztet. Csak addig, amíg kifehéredik. Hozzáöntök 0,5 l tejet, és folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, amíg besűrűsödik.

A rizst megfőzöm, hozzáadom az apróra vágott hagymát, az összenyomott fokhagymát, a fűszereket, olajat, a paradicsomszószt és a szójaszószt. Alaposan összekeverem.

Egy tűzálló tálat (jénait szoktam, mert nem kell bemelegíteni a sütőt) kivajazok-kimorzsázok, elosztom az alján az apró rózsákra vágott brokkoli, a kelbimbó (a nagyobbakat kettévágom) és a borsó felét. Beborítom a besamel felével, majd a rizses masszával. Erre kerül a zöldségek másik fele, majd elsimítom rajta a maradék besamelt.

Közepesen meleg sütőben addig sütöm, amíg a teteje szépen megpirul.

Tálalhatom köretként is, de önmagában is finom. Tele van hasznos tápanyaggal, ráadásul nem is rossz. :)

Paradicsomos-gombás spagetti

Hozzávalók: 5-6 közepes fej gomba, 1 hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 csésze szójagranulátum, 2,5-3 dl házi paradicsomszósz, vegamix, só, bors, pirospaprika, petrezselyem, bazsalikom, oregánó, pár szem fekete olajbogyó, reszelt sajt.

Kevés olajon megfuttatom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a beáztatott és kinyomkodott szóját, összepirítom. Beleteszem a felszeletelt gombát, összeforgatom (ha szükséges, adok még hozzá egy kis olajat), sózom, borsozom, és felöntöm a paradicsomszósszal és kb. 1 dl vízzel. Hozzáadom a fűszereket, belenyomom a fokhagymát, és az egészet alaposan összefőzöm, amíg a gomba és a hagyma is jól megpuhul. Ekkor beledobom a negyedekbe vágott olajbogyókat, és hagyom, hogy egyet rottyanjon.

Spagettivel az igazi, de bármilyen tésztával finom, ami éppen van otthon.

A tetejére reszelt sajtot -vagy ami még jobb: parmezánt- szórok, és melegen tálalom.

Nem tudom, minek nevezzem, mert bolognainak nem bolognai, már csak azért sem, mert a hús helyett szója van benne. Nápolyinak sem tudom nevezni, mert abban meg csak gomba van, legalábbis ahogy én tudom. Mindegy, nem is ez az érdekes. Finom és kész. :)

Fűszeres túrókrém

Néhány napja láttam a tévében, hogy előételként hasonló krémet készítettek. Akkor már tudtam, hogy záros határidőn belül ki fogom próbálni. Tulajdonképpen csak az ötletet használtam, hiszen eredetileg juhtúróval készült, amit viszont egyáltalán nem szeretek. Próbáltam, de képtelen vagyok megenni a nem tehéntejből készült tejtermékeket. A legtöbb keserű. Nekem. A legtöbb ismerősöm isteníti -többek között- a juhtúrót, én is megkóstoltam, de nem tudom megszeretni. Maradnak a tehéntejből készült termékek, abból viszont szinte minden. Ezekből nyerem én az állati fehérjét. Az utóbbi időben már kevésbé, de régebben szinte naponta kaptam meg, hogy milyen felelőtlen vagyok, mert a szervezetnek igenis szüksége van állati fehérjére. Nos, erről nem vagyok meggyőződve. Az a tény, hogy az ember fogazata és bélrendszere a mindenevő táplálkozásra alakult ki, szerintem nem jelenti azt, hogy mindent kell enni, csupán lehet. Szerencsések vagyunk, mert azt ehetünk, amit csak akarunk, bárki bármilyen táplálékallergiában szenved, biztosan talál magának olyat, amit ehet. Olyan nincs, hogy valaki éhenhal, csak azért, mert kényszerből vagy saját döntés alapján kiiktatásra kerül valamely étel a táplálkozásából.

Nekem a lakto-vegetáriánus étrend vált be, így érzem jól magam. Ez azt jelenti, hogy halat és tojást ugyan nem fogyasztok, de tejterméket igen, és abból sokat. Meg merem kockáztatni, hogy több tejterméket eszem sok húsevőnél. Tehát fogyasztok állati eredetű fehérjét, békén lehet engem hagyni.:)

Hozzávalók: 250 g túró, 1 kis pohár tejföl, só, bors, oregano, bazsalikom, petrezselyem, csilipaprika, olívaolaj.

A túrót egy tálkába teszem, belekeverem a tejfölt. Ízlés szerint sózom, borsozom, hozzáadok 1-1 mokkáskanál bazsalikomot, oreganót és petrezselymet, kevés apróra vágott csilit (ha nincs otthon, egy késhegynyi Erős Pista is megteszik, de akkor óvatosabban kell bánni a sóval). Alaposan összedolgozom, kevés olívaolajjal (1 löttyintés) lazítom.

Frissen sült házikenyérrel a legjobb.

Vizes zsömle

Egyszer megpróbáltam a kedvenc zsömle tésztáját a kenyérsütőben keverni és keleszteni, de nem jött be. Most viszont nem volt kedvem a kézzel dagasztáshoz (hideg van a konyhában, főleg este), vajas zsömle nélkül pedig nem tudtam elképzeli az estét, gondoltam egyet, és a legegyszerűbb zsömletésztám hozzávalóit bepakoltam a gépbe. Apró malőr történt, véletlenül beledobtam egy darabka vajat, mert azt hittem, kell bele. Nem kellett volna. Eredetileg. Ettől függetlenül nem rontotta el, lehet, ettől lett különösen finom. Az eredmény 12 db ruganyos zsömle.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 g vaj, 1/2 zacskó szárított élesztő, 1-1 kávéskanál cukor és só, 3 dl langyos víz.

A hozzávalókat beleteszem a kenyérsütő gépbe és bekapcsolom a kelesztő programot (másfél óra). Ezután öklömnyi darabokra osztom (kb. 12 db), sütőpapírral kibélelt tepsire helyezem őket. Éles késsel keresztben bevágom a zsömlék tetejét, és 30 percig letakarva pihentetem. 250°C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm a zsömléket.

Nem kell, hogy megbarnuljanak. Elég, ha világosra sülnek, így lesz finom puha a héja is. Labdára távolról sem hasonlítanak, nem olyan tömörek, mint a másik recepttel készült zsömlék. Lehet, ebben az is közrejátszik, hogy több élesztőt tettem bele, mint amennyit a recept írt. A vajhoz hasonlóan ez sem volt szándékos, megbillent a zacskó, de nem tett rosszat neki. Eddig ez a legjobban sikerült zsömlém.

Morzsás karfiol

Szeretem a gyors, egyszerű ételeket, és ha még hús sincs benne, akkor nálam tuti befutó. Az említett okokból kifolyólag lett azonnal kedvencem ez az étel. Miután módszeresen és alaposan kiszorítottam a tányéromról a húsos ételeket, okoztam némi gondot húsevő családomnak a rokoni látogatások alkalmával. Nagynéném készítette nekem először valamikor középiskolás koromban, amikor már nem vettem be a nincs benne hús-féle próbálkozásokat, és mindig volt valami az asztalon nekem is. Először furcsán néztem, olyan volt, mint a karfiol alakú szilvás gombóc, ami nyilván nagy marhaság lett volna.

Hozzávalók: 1 karfiol, zsemlemorzsa, só, fokhagymapor, tejföl, olaj.

A karfiolt közepes nagyságú rózsákra szedem és enyhén sós vízben megfőzöm. Amikor könnyedén bele tudom szúrni a villát, akkor már jó. Miközben a karfiol fő, egy serpenyőben felmelegítek kevés olajat, és megpirítom rajta a zsemlemorzsát, majd hozzákeverek egy kevés fokhagymaport. Amikor készen van, leszűröm, lecsepegtetem a karfiolt, és beleforgatom a fokhagymás zsemlemorzsába. Tálaláskor tejfölt teszek a tetejére.

Sokszor készítem, amikor nincs sok időm, és utána nem készülök sehova.:)

Pizza, ahogy mi szeretjük

Ha a kenyeret házilag sütöm, miért venném a pizzát készen?:) Az ötletet az adta, hogy a legelső kenyérsütős könyvem legelső receptjét, a szögletes fehérkenyér nevű alapreceptet pizzatészta készítéséhez is alkalmasnak találta a szerző. Gondoltam, ezt ki kell próbálnom. Azóta így készül a pizzatésztánk, azaz kiegészítve mindenféle fűszerrel.

Hozzávalók (2 db kerek pizzához):

a tésztához: 50 dkg liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál cukor, 2,5 dl meleg víz, 60 ml olaj, 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, 1 nagy gerezd fokhagyma;

a szószhoz: kb. 100 ml paradicsompüré, ugyanennyi ketchup, oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, só, bors, pirospaprika, 2 nagy gerezd fokhagyma.

A tésztához először a száraz hozzávalókat elkeverem, hozzáadom a folyadékokat, és rugalmas cipót gyúrok. Liszttel megszórom, letakarom, és 1 órát állni hagyom.

Miután megkelt, kétfelé osztom, pizzasütő tepsire teszem, és kerek lappá nyomkodom (a közepétől kifelé haladva). Tetejüket megkenem az időközben összekevert szósszal, rászórom a tetszőlegesen kiválasztott feltétet, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Légkeveréses sütőben egyszerre lehet a kettőt sütni. Ez az egyik, amiért szeretem a légkeveréses sütőt.:)

Miután lejárt a 20 perc, a pizzákat bőven megszórom reszelt sajttal, és kb. 5 percre visszateszem a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon, de ne égjen meg.

Palacsintatésztában sült mindenféle kuszkusszal

Az Aldiban járva érdekes dolgot láttam meg a polcon. A felirat alapján kuszkuszt takart a csomagolás. Figyelemfelkeltő elnevezésük volt: hot and spicy és coriander and lemon. Gondoltam, teszek egy próbát.

A citromosat halhoz ajánlották. Aznap az volt Attilának a vacsora egy -szégyellem bevallani- félkész rántott hallal. Erre futotta az időmből. Tetszett neki, így bátran nyúltam a másik dobozhoz. Rántani akartam mellé valamit, de mivel nem volt itthon zsemlemorzsa, mást kellett kitalálnom. Gondoltam egy merészet, és palacsintatésztába forgattam mindent, amit arra érdemesnek éreztem.:) Nem bántam meg.

Hozzávalók: liszt, tojás (vagy Orgran No Egg tojáspótló), tej, só, víz, olaj, fűszerek, kuszkusz.

A szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát készítek, ízlés szerint beleszórók zöldfűszereket vagy akár magyaros fűszereket, ahogy tetszik. Kiklopfolt, besózótt sertésszeleteket, gombafejeket, hagymakarikákat forgatok bele. Bő, forró olajban pirosra sütöm őket.

A kuszkuszhoz annyi forró vizet adok, hogy éppen nem lepje el, egyet forralok rajta, majd félrehúzva, fedő alatt tartom kb. 3 percig. Ennyi. A világ legegyszerűbb körete és nagyon finom. Attila első kóstoláskor azt mondta, talán jobb a rizsnél is.;)

Éreztem, hogy nem az ilyen előre ízesített kuszkusz az egyetlen a piacon, ezért nyitott szemmel jártam, és megtaláltam a natúr változatot. Régen piszkálta már a fantáziámat, mert hallottam már néhány helyen, mégis kellett a lökés, meg kellett látnom a konyhakész verziót az Aldiban. Tulajdonképpen csak annyiban különbözik a simától, hogy van benne mindenféle fűszer. Nincs előfőzve, hiszen mindössze 3 perc alatt készen van. Ráadásul, ha a simát veszem, úgy fűszerezem, ahogy csak akarom.

Kakaóscsiga másképp

A tészta ugyanaz, a töltelék is. Egészen a sütőbe pakolásig teljesen úgy jártam el, mint a "hagyományos" változatnál. Mindössze annyit változtattam, hogy nem szorosan egymás mellé tettem a csigákat, hanem kicsit távolabb egymástól, és két tepsiben sütöttem. Persze, ha valakinek van tisztességes méretű tepsije, akkor egy is elég. Nekem nincs.

Annak pedig, hogy miért vetemedtem erre a sütési variációra, egyszerű az oka. Kétszer voltunk Észak-Írországban ping-pong versenyen márciusban. Az egyikre a kókuszgolyót készítettem (felvágás lenne a részemről azt állítani, hogy sütöttem:D), a másikra viszont kakaóscsigát terveztem. Szállítási, küllemi és evéstkönnyítő okokból döntöttem a külön csigában való sütés mellett. Nem állítom, hogy macerásabb a "hagyományosnál". Sőt! Nem kell görcsölni, hogy szép, szabályos legyen, amikor bepakolom a csigákat. Elég, ha kissé távolabb egymástól a tepsibe pakolgatom őket, és kész.

A sütés ugyanúgy zajlik, tehát megkenem vajjal, a sütés vége előtt meglocsolom forró (cukros) tejjel.

Megjegyzem, nekem ez a variáció jobban tetszik. Szebb csigákat lehet kínálni.:)

Falafel és csirkés gyros

Az egész egy ártatlan bevásárlással kezdődött, amikor a polcról rámkacsintott a tortilla-lap. Imádom a török ételeket, bulik utáni hajnalon gyakran találtam magam valamelyik török étkezdében. Lelki szemeim előtt már láttam a vacsorát.:) Természetesen ez is kétféle "töltelékkel" készült, hogy mindenki boldog legyen. Az enyémbe falafelgolyók kerültek, Attiláéba pedig szójás-mézes csirkét vágtam apró darabokra.

Hozzávalók: tortilla-lapok, falafelgolyók (Orgran Falafel-mix) vagy sült csirkehús, tetszés szerinti zöldségek (az enyémben póréhagyma, paprika és paradicsom), görög stílusú natúr joghurt ízesítve sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával.



A tortilla-lapot picit megnedvesítem, és 30 mp-re beteszem a mikróba (legnagyobb fokozat). A tortilla-lapot a tenyeremre helyezem, a szélétől kb. 3 cm-t kihagyva ráteszek 2 falafelgolyót vagy egy kis adag húst. Felhajtom a szélét, majd a két oldalát is ráhajtom, hogy tölcsér alakot kapjak, és körbetekerem alufóliával. A golyókra (vagy a húsra) zöldségeket teszek, majd egy néhány teáskanálnyi joghurtot. Ezután kezdem elölről, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Lehet enni hasábburgonyával vagy rizzsel, de önmagában is finom, sőt.:)


Tisztában vagyok vele, hogy nem eredeti recept, elsősorban azért, mert nem tzatzikit használtam, de nekünk így (is) nagyon ízlik.

Zsömle vagy buci

Kb. 5 éve csak alkalomszerűen vettem bolti kenyeret, amikor nem volt alapanyag, esetleg idő az elkészítésre. Már teljesen megszoktam, hogy olyan kenyeret eszünk, ami a sütőből kerül ki. A zsömlékkel viszont nem voltam jóban. Legtöbbször csak melegszendvicsnek lehetett megenni. Mostanáig. A napokban találtam erre a receptre a neten. Gyorsan leírtam, mert pont olyannak tűnt, amilyet kerestem. Nem tévedtem. Gyors, egyszerű, és nagyon finom.

Hozzávalók 12 db-hoz: 75 dkg liszt (itt: strong white flour), 1 zacskó szárított élesztő, 2 púpos teáskanál só, 5 dl meleg víz, 1 dl tej, 1 evőkanál méz, napraforgó-, szezám-, és tökmag.

A lisztet elkeverem az élesztővel és a sóval. Magmániás lévén 3 jól megpúpozott teáskanál magot is szórok bele. A vizet, a tejet és a mézet külön összekeverem, és a lisztes keverékhez adom. Jól összedolgozom. Nem baj, ha nem lesz sima, maradhat ragacsosan. Liszttel meghintem, letakarva meleg helyen 1,5 óráig kelesztem. Ezután a tésztát öklömnyi gombócokra osztom, mindegyiket lisztezett deszkán laposra nyomkodom, aztán félbe, majd megint félbe hajtom. Így:

Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt vagy liszttel megszórt tepsibe teszem őket (én lisztezni szoktam, újabban mosható sütőpapírt használok), a sütő aljára egy kisebb tepsivel kb. 1 l vizet teszek, és 240°C előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Nem a vizet, hanem a zsömléket.:)

Miután egyszer lebuciztam, azóta csak így hívjuk a zsömléket. Ha jobban megnézem, tényleg inkább bucik.:)

Itt találtam: Gourmandula

Almás pite

Az egyik, amire kisgyerekkoromból élénken emlékszem, nagymamám vasárnapi almás pitéje. Utánozhatatlanul istenien készítette, senki sem tud olyat, amilyet ő tudott. A recept megmaradt, és ugyan minden esetben úgy állok hozzá, hogy most aztán biztosan olyan lesz, nem lesz. Hasonlít, és kétségtelenül finom, de mégsem ugyanaz. Ez már az én almás pitém.

Hozzávalók:

30 dkg liszt (itt: plain flour), 15 dkg vaj, 2 kanál tejföl, csipetnyi só, 1 kg alma, 10 dkg cukor, őrölt fahéj, zsemlemorzsa.

A töltelékhez az almát kimagozzuk, lereszeljük (én a Tupperware Mindentudóban szoktam, sokkal gyorsabb). A levét kinyomkodjuk (ezáltal kb. 2 dl házi 100%-os almalevet kapunk), összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. A lisztet elkeverjük a sóval, belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a tejfölt, és jól összegyúrjuk (nem egyszerű, nekem csak apránként sikerül). A tésztát kettéosztjuk, mindkét felét lisztezett deszkán kinyújtjuk. Az egyik lapot sütőpapírral borított tepsibe tesszük, megszórjuk zsemlemorzsával, rákenjük a cukros-fahéjas almát, majd ráhelyezzük a másik lapot. A széleinél kissé összenyomjuk a két lapot. A tetejét megkenjük tojással vagy tejjel (én az utóbbival szoktam, ha lehet, kerülöm a tojás használatát), villával megszurkáljuk. Közepes hőfokon aranybarnára sütjük. Ízlés szerinti nagyságú téglalapokra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.

A tésztába lehet tenni egy kávéskanál szódabikarbónát is, de én általában anélkül sütöm. Csak akkor kerül bele, ha fontos, hogy pofás legyen.:)

Mindennapi kenyerünk

Nem sokkal azután, hogy birtokba vettem a már említett saját konyhát, elkezdtem kenyeret sütni. A hagyományos módszerrel kezdtem, azaz gyúrtam, kelesztettem, formáztam, megsütöttem. Később hozzám került anyu nem használt kenyérsütőgépe, és az időzítésnek köszönhetően akkor volt friss kenyerünk, amikor csak akartam. Aztán kijöttünk ide, a kenyérsütő pedig otthon maradt. Visszatértem az eredeti módszerhez: gyúrom, kelesztem, formázom, sütöm.:) Általában az alant látható kenyér kerül ki a kezeim alól.

Hozzávalók: 420 g liszt (itt: strong white flour), 1 tasak szárított élesztő, 1-1 teáskanál só és cukor, 25 dkg vaj, 3 dl langyos víz.

A lisztet elkeverem az élesztővel, a sóval, és a cukorral, belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a vizet, és rugalmas tésztát gyúrok. Kivajazok egy hosszúkás formát (szilikont nem kell kivajazni), beleteszem a tésztát, és 1 órán át hagyom kelni. Előmelegített sütőben 200°C-on 30 percig sütöm.



A legritkább esetben sütöm ezt az alapváltozatot. Általában fokhagymát és rozmaringot teszek bele, vagy magyaros fűszereket és fokhagymát, esetleg olaszos fűszereket és fokhagymát. A lehetőségek tárháza végtelen.:)

Kakaós-fahéjas csiga

Sokáig azt hittem, ez is azok közé a finomságok közé tartozik, amit nagyon macerás elkészíteni. Éppen ezért nagyon sokáig vártam elkészítésével. Először csak fahéjat tettem bele (persze, cukrot is). Finom volt, de leginkább úgy jött be, ha fele-fele arányban van benne kakaó és fahéj. Az elkészítés sem olyan bonyolult, és nagy örömöt lehet vele szerezni mindenkinek.:)

Hozzávalók:kb. 70 dkg liszt (itt: self raising flour; nekem ennél mindig több kell, pedig nagyon igyekszem), 7 dkg cukor, csipetnyi só, 30 g friss élesztő, 6 dl langyos víz, 10 dkg vaj, 3-3 evőkanál kakaópor és fahéj.

Az élesztőt felfuttatom a langyos vízben. Egy nagy tálba öntöm a lisztet, elkeverem a cukorral és a sóval, a közepébe mélyedést csinálok, ebbe öntöm az élesztős keveréket. Selymes, rugalmas tésztát gyúrok. Letakarva, meleg helyen kb. 40 percig pihentetem, amíg kb. a duplájára kel. Ezután ököllel kiütöm belőle a levegőt, jól átgyúrom, kettéosztom, és mindkét felét félujjnyi vastagra nyújtom. Megkenem az olvasztott vajjal, és az előzőleg összekevert kakaós-fahéjas cukorral, hosszában feltekerem, és felszeletelem. Egy kerek tortaformába rakosgatom a csigákat (szépen körben) egymás mellé. Ha nem szilikon a tortaforma, akkor ajánlatos sütőpapírt tenni alá. A csigák tetejét megkenem a maradék olvasztott vajjal. 180°C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm. A sütési idő lejárta előtt kb. 10 perccel forró cukros tejjel meglocsolom, majd visszateszem a sütőbe. Ettől lesz foszlós.