Pesti pompos

Egyáltalán nincs nemzeti ünnepi hangulatom. Gondoltam, segítek az ügyön, és készítek valami magyarosat. Nem volt se kedvem, se energiám bonyolult ételre, így a pörkölt, gulyás és társaik meg sem fordultak a fejemben. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon, ami gyorsan lehet finomat készíteni. Így jutottam a pomposhoz. Kenyérlángosnak is hívhatjuk, de a pompos rövidebb, és nekem jobban tetszik. Többféle tésztareceptet olvastam már, némelyikhez krumpli is kell, de én nem bonyolítottam.

Mivel nem Tökön lakunk, nem ott sütöttem, és nem is láttam még eredeti töki receptet, nagyképűség lenne a részemről töki pomposnak nevezni. Nem vagyok benne biztos, hogy az igazi recept szerint sütöttem (sőt, biztos vagyok benne, hogy nem), ezért nem hívnám simán pomposnak. Legyen pesti pompos. Ebben benne van, hogy igyekeztem kőzelíteni az eredetihez, de pofoztam rajta kicsit, és itt sütöttem. :)

Hozzávalók: 

a tésztához:50 dkg liszt, 250 ml langyos víz, 60 ml olaj, 1-1 púpos evőkanál cukor és só, fél csomag száraz élesztő (van olyan élesztő, amiből egész tasak kell 50 dkg liszthez, ez rajta van a zacskón);

feltét: tejföl, néhány gerezd fokhagyma, só, bors, lilahagyma, bacon.

A vízzel és az olajjal kezdve a kenyérsütőgépbe pakolom a hozzávalókat, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot (1,5 óra). Ha nincs gép, kézzel dagasztom, és 1 órát hagyom kelni.

A telfölt összekeverem a zúzott fokhagymával, sózom, borsozom, A hagymát karikára, a bacont csíkokra vágom.

Amikor a tészta megkel, átgyúrom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kézzel nyomkodva egyenletesen eloszlatom. A tetejét megkenem a fokhagymás tejföllel, megszórom a hagymával és a baconnel.

180 °C-ra előmelegített sütőben 25 pec alatt készre sütöm.

Vegaváltozat: lehagyom róla a bacont. Nem hiányzik. :)

Lencsefőzelék

Nincs új év lencse nélkül. Ez alapbabona a családunkban. Abban viszont megoszlik a vélemény, hogy melyik változatban a legfinomabb. Apu levesként szereti, nekem viszont az túl híg. Ez nem a legnagyobb probléma, hiszen csak ki kell szedni az én adagomat a kész levesből, és besűríteni. A nagyobb gond azzal van, hogy az enyémnek húsmentesnek kell lennie, ezért a füstölt húst külön főzzük, aztán később belekerül a családi adagba. Az enyémben pedig füstölt sajt biztosítja a füstölt ízt.

Hozzávalók: lencse, hagyma, babérlevél, só, bors, pirospaprika, liszt, füstölt sajt.

A hagymát apró kockákra vágom és kevés olajon megpirítom. Beleteszem az átválogatott, megmosott lencsét, felöntöm annyi vízzel, ami ellepi, babérlevelet adok hozzá, sózom, borsozom, meghintem egy kevés pirospaprikával. Fedő alatt puhára párolom. Ezután füstölt sajtot keverek hozzá (parenyica volt itthon, ez a kedvenc füstölt sajtom), és ha megolvadt, kevés liszttel megszórom, összeforralom, és kész is.

Január elsején muszáj enni lencsét, de legalábbis erősen ajánlott, ha az ember (lánya) nem akar pénz nélkül maradni az új évben. Persze, minimum milliomosnak kellene már lennem, ha azt nézzük, mennyi lencsét ettem az elmúlt évek első napján.:) Úgy van ez, mint amikor valaki elhatározza, hogy abbahagyja a lottózást, mert hosszú évek alatt nem nyert semmit, mégsem teszi meg, mert hátha pont akkor érik be a munka.:)

Ha viszont ez a babona nem lenne elég meggyőző, a lencsét számos hasznos tulajdonsága miatt is érdemes fogyasztani. Magas rosttalma miatt elősegíti a koleszterinszint csökkenését, kedvezően befolyásolja a vércukorszintet és segíti az emésztést. Ja, és még finom is.:)

Babfőzelék fasírttal

Egy újabb étel, ami borzasztóan egyszerű, mindenki ismeri és szereti, mégis ritkán jut eszembe. Hétfőn a hazafelé vezető úton -mindössze 10 perc:)- erős késztetést éreztem a babfőzelék elkészítéséhez. Senki sem beszélt róla, a tévében sem láttam -meg is lepődtem volna az ír tévében szereplő babfőzeléken:)-, nem tudom, honnan jutott eszembe. Már a táskámban lapult a tejföl -legalábbis ahhoz nagyon hasonló valami, amit az itteni kisboltban be tudtam szerezni- és a zsemlemorzsa, de hazaérve rá kellett döbbennem, hogy tele a hűtő az előző nap sütött pizzával. Nagyobb bajom sose legyen annál, hogy el kell halasztani a főzést, mert van ennivaló előző napról, kicsit mégis csalódott voltam, mert nagyon rákészültem a babfőzelékre. Szerdán már nem volt akadály, neki is álltam.

Hozzávalók:

főzelékhez: 2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, babérlevél, tejföl, liszt, olaj;

fasírthoz: kb. 250 g darált hús, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, egy löttyintés worchester szósz, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld, zsemlemorzsa;

vegafasírthoz: 4-5 közepes krumpli megfőzve, 1-1 marék párolt zöldborsó és csemegekukorica, 1 tojás (a tojáspótló ebben az esetben nem működik, szétesik a fasírt), só, bors, pirospaprika, petrezselyemzöld, worchester szósz, hagyma, fokhagyma, zsemlemorzsa,

Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a babot levével együtt, és annyi vizet öntök még rá, hogy ellepje. Sózom, borsozom, beleteszek néhány babérlevelet, lassú tűzön főzöm. Néhány evőkanál tejfölben elkeverek egy kevés lisztet, a főzelék levéből is keverek hozzá, alaposan elkeverem, és a babhoz adom. Amennyiben szükséges, a bab levével előzőleg elkevert lisztet még adok hozzá. A lényeg, hogy kellőképpen sűrű főzeléket kapjak, de ne álljon meg benne a kanál.:)

A fasírtokhoz a hozzávalókat alaposan összedolgozom, annyi zsemlemorzsát adok hozzájuk, hogy jó tudjam formázni. Vizes kézzel golyókat formázok, és bő, forró olajban aranybarnára sütöm.

Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Stefánia szelet

Ritkán tudok Dublinban darált sertéshúst venni. Legtöbbször marha- vagy pulykahúst lehet kapni darált formában. A közeli boltokban ezer évben egyszer lehet kapni. Ha biztosra akarok menni, be kell menni a városba, és ott lecsapni a készletre. Ma éppen ráértem barangolni, így sikerült hazahoznom egy kisebb adagnyi darált sertéshúst. Azért nem sokat, mert bár jó lenne, ha nem kellene állandóan vadászni, hanem be tudnék belőle tárazni, egyrészt a fagyasztónkba üres állapotban is alig férne egy pár cipő, olyan kicsi, másrészt én nem pusztítom a húst. Azon ritka alkalmakkor, amikor Attila fasírtot kíván, simán kibírható a beszerzőkörút. Most viszont szereztem húst, így neki is álltam az egyik legegyszerűbb magyaros étel elkészítésének, hogy készen várja haza a munkából.

Hozzávalók: 250 g darált sertéshús, 4 tojás, 1 kisebb fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, szerecsendió (ezt nem szoktam beletenni), pirospaprika, 1 teáskanál mustár, zsemlemorzsa.

A húst alaposan összekeverem 2 tojással, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával. Sózom, borsozom, alaposan megszórom pirospaprikával, hozzáadom a mustárt és a majorannát. Annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Kiolajozok egy hőálló tálat, megszórom zsemlemorzsával. Ebbe teszem a fasírtot úgy, hogy hosszában 2 főtt tojást teszek a közepébe. Jól összenyomogatom, hogy a massza kitöltse az összes helyet a tojások körül. Megkenem a tetejét olajjal (jó sokkal, nehogy kiszáradjon sülés közben), megszórom zsemlemorzsával, és 220°C-ra előmelegített sütőben legalább 50 percig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz. Tálalás előtt hagyom kicsit hűlni, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Vajas törtkrumplival tálalom.

Almás pite

Az egyik, amire kisgyerekkoromból élénken emlékszem, nagymamám vasárnapi almás pitéje. Utánozhatatlanul istenien készítette, senki sem tud olyat, amilyet ő tudott. A recept megmaradt, és ugyan minden esetben úgy állok hozzá, hogy most aztán biztosan olyan lesz, nem lesz. Hasonlít, és kétségtelenül finom, de mégsem ugyanaz. Ez már az én almás pitém.

Hozzávalók:

30 dkg liszt (itt: plain flour), 15 dkg vaj, 2 kanál tejföl, csipetnyi só, 1 kg alma, 10 dkg cukor, őrölt fahéj, zsemlemorzsa.

A töltelékhez az almát kimagozzuk, lereszeljük (én a Tupperware Mindentudóban szoktam, sokkal gyorsabb). A levét kinyomkodjuk (ezáltal kb. 2 dl házi 100%-os almalevet kapunk), összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. A lisztet elkeverjük a sóval, belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a tejfölt, és jól összegyúrjuk (nem egyszerű, nekem csak apránként sikerül). A tésztát kettéosztjuk, mindkét felét lisztezett deszkán kinyújtjuk. Az egyik lapot sütőpapírral borított tepsibe tesszük, megszórjuk zsemlemorzsával, rákenjük a cukros-fahéjas almát, majd ráhelyezzük a másik lapot. A széleinél kissé összenyomjuk a két lapot. A tetejét megkenjük tojással vagy tejjel (én az utóbbival szoktam, ha lehet, kerülöm a tojás használatát), villával megszurkáljuk. Közepes hőfokon aranybarnára sütjük. Ízlés szerinti nagyságú téglalapokra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.

A tésztába lehet tenni egy kávéskanál szódabikarbónát is, de én általában anélkül sütöm. Csak akkor kerül bele, ha fontos, hogy pofás legyen.:)

Karácsonyi bejgli

Eddig nem voltam rákényszerítve a bejglisütésre, hiszen mindig volt -és van is:)-, aki ellát minket a betevő bejglivel Karácsony táján. Amikor saját konyhám lett, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy meg kellene próbálni, de nem igazán mertem. A bejglisütést valami megmagyarázhatatlan misztikum övezte, mert nagymamám tudott olyan igazán finomat. Aztán 2 évvel ezelőtt összeszedtem minden bátorságom, és vettem egy órát bejglikészítésből. Nagyon jól sikerült, de tisztában voltam vele, hogy nem az én érdemem, csak kukta voltam.:) A karácsonyi bejglit azóta is "szerezzük" anyáinktól. Az idén viszont gondoltam egyet, és megpróbáltam. Persze, kellett egy kis elméleti frissítés Skype-on keresztül, végül sikerült. Életem első önállóan készített bejglije. Szerintem pofás.:)

Hozzávalók:

Tészta: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 3 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2 dl tej, csipetnyi só.

Diós töltelék: 25 dkg darált dió, 20-22 dkg porcukor, 1 nagy reszelt alma, 5 dkg baracklekvár, 10 dkg apróra vágott birsalmasajt, 5 dkg mazsola (igen, ebből is mehet több), csipetnyi só.

Mákos töltelék: 25 dkg darált mák, 20 dkg porcukor, 7 dkg mazsola (nyugodtan lehet több, az nem árt), 2 dl tej, 1 zacskó vaníliás cukor, 3 szem összetört szegfűszeg, 1 mokkáskanál reszelt narancshéj (ebből mehet több), csipetnyi só.

Az élesztőt felfuttajuk a langyos tejben, a lisztet elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a tojást, az élesztős tejet, a sót, és rugalmas tésztát gyúruk belőle. Picit ragad az elején, de nem kell megijedni. A tésztát kettéosztjuk, és kelesztés nélkül ujjnyinál vékonyabbra nyújtjuk. Megkenjük a diós vagy mákos töltelékkel, és szorosan feltekerjük. A tekercsek tetejét megkenjük a megmaradt tojásfehérjével, és kicsit hagyjuk pihenni. Forróra előmelegített sütőbe tesszük. Amikor elkezd pirulni, alacsonyabb hőfokra kapcsoljuk a sütőt, majd kb. 15 perc elteltével újra felkapcsoljuk. Összesen kb. 45 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, fóliába csomagolva tároljuk. Legjobb, ha közvetlenül fogyasztás előtt szeleteljük, hogy ne száradjon ki.