Szójás-mézes csirke

Tudom, elsőre elég bizarr, legalábbis annak tűnik. Éppen ezért tetszett meg, amikor évekkel ezelőtt rátaláltam. A viszonylag sok hozzávalótól függetlenül egyáltalán nem bonyolult elkészíteni. Vendégváráshoz ideális, hiszen igaz ugyan, hogy a sütési idő viszonylag hosszú, de közben lehet mással készülődni. Egyszerre egyszerű és különleges. Eddig még sosem hagyott cserben.:)

Hozzávalók: 30-40 dkg csirkemell, 3-4 evőkanál olaj, 4 evőkanál ketchup, 3 dl tejszín, 4 evőkanál szójaszósz, 3 evőkanál méz, 2 gerezd fokhagyma, majoranna, bazsalikom, só.

A húst megmosom, a nagyobb darabokat hosszában kettévágom, hogy vékony szeleteket kapjak. Kiklopfolom és besózom. Egy kisebb edényben összekeverem az olajat a ketchuppal, a tejszínnel, a szójaszósszal, a mézzel, a zúzott fokhagymával és a fűszerekkel. Tűzálló tálba vagy tepsibe öntöm a szószt, a húsokat beleteszem úgy, hogy ne fedjék egymást, hanem egymás mellett sorakozzanak. 1-2 órát állni hagyom, majd alufóliával letakarva 200-220°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm. Leveszem a fóliát, majd további 10 percig sütöm. Akkor jó, ha a teteje szép piros. Rizzsel vagy vajas törtkrumplival tálalom.

Itt találtam: mindmegette

Stefánia szelet

Ritkán tudok Dublinban darált sertéshúst venni. Legtöbbször marha- vagy pulykahúst lehet kapni darált formában. A közeli boltokban ezer évben egyszer lehet kapni. Ha biztosra akarok menni, be kell menni a városba, és ott lecsapni a készletre. Ma éppen ráértem barangolni, így sikerült hazahoznom egy kisebb adagnyi darált sertéshúst. Azért nem sokat, mert bár jó lenne, ha nem kellene állandóan vadászni, hanem be tudnék belőle tárazni, egyrészt a fagyasztónkba üres állapotban is alig férne egy pár cipő, olyan kicsi, másrészt én nem pusztítom a húst. Azon ritka alkalmakkor, amikor Attila fasírtot kíván, simán kibírható a beszerzőkörút. Most viszont szereztem húst, így neki is álltam az egyik legegyszerűbb magyaros étel elkészítésének, hogy készen várja haza a munkából.

Hozzávalók: 250 g darált sertéshús, 4 tojás, 1 kisebb fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, szerecsendió (ezt nem szoktam beletenni), pirospaprika, 1 teáskanál mustár, zsemlemorzsa.

A húst alaposan összekeverem 2 tojással, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával. Sózom, borsozom, alaposan megszórom pirospaprikával, hozzáadom a mustárt és a majorannát. Annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Kiolajozok egy hőálló tálat, megszórom zsemlemorzsával. Ebbe teszem a fasírtot úgy, hogy hosszában 2 főtt tojást teszek a közepébe. Jól összenyomogatom, hogy a massza kitöltse az összes helyet a tojások körül. Megkenem a tetejét olajjal (jó sokkal, nehogy kiszáradjon sülés közben), megszórom zsemlemorzsával, és 220°C-ra előmelegített sütőben legalább 50 percig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz. Tálalás előtt hagyom kicsit hűlni, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Vajas törtkrumplival tálalom.

Zsömle vagy buci

Kb. 5 éve csak alkalomszerűen vettem bolti kenyeret, amikor nem volt alapanyag, esetleg idő az elkészítésre. Már teljesen megszoktam, hogy olyan kenyeret eszünk, ami a sütőből kerül ki. A zsömlékkel viszont nem voltam jóban. Legtöbbször csak melegszendvicsnek lehetett megenni. Mostanáig. A napokban találtam erre a receptre a neten. Gyorsan leírtam, mert pont olyannak tűnt, amilyet kerestem. Nem tévedtem. Gyors, egyszerű, és nagyon finom.

Hozzávalók 12 db-hoz: 75 dkg liszt (itt: strong white flour), 1 zacskó szárított élesztő, 2 púpos teáskanál só, 5 dl meleg víz, 1 dl tej, 1 evőkanál méz, napraforgó-, szezám-, és tökmag.

A lisztet elkeverem az élesztővel és a sóval. Magmániás lévén 3 jól megpúpozott teáskanál magot is szórok bele. A vizet, a tejet és a mézet külön összekeverem, és a lisztes keverékhez adom. Jól összedolgozom. Nem baj, ha nem lesz sima, maradhat ragacsosan. Liszttel meghintem, letakarva meleg helyen 1,5 óráig kelesztem. Ezután a tésztát öklömnyi gombócokra osztom, mindegyiket lisztezett deszkán laposra nyomkodom, aztán félbe, majd megint félbe hajtom. Így:

Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt vagy liszttel megszórt tepsibe teszem őket (én lisztezni szoktam, újabban mosható sütőpapírt használok), a sütő aljára egy kisebb tepsivel kb. 1 l vizet teszek, és 240°C előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Nem a vizet, hanem a zsömléket.:)

Miután egyszer lebuciztam, azóta csak így hívjuk a zsömléket. Ha jobban megnézem, tényleg inkább bucik.:)

Itt találtam: Gourmandula

Almás pite

Az egyik, amire kisgyerekkoromból élénken emlékszem, nagymamám vasárnapi almás pitéje. Utánozhatatlanul istenien készítette, senki sem tud olyat, amilyet ő tudott. A recept megmaradt, és ugyan minden esetben úgy állok hozzá, hogy most aztán biztosan olyan lesz, nem lesz. Hasonlít, és kétségtelenül finom, de mégsem ugyanaz. Ez már az én almás pitém.

Hozzávalók:

30 dkg liszt (itt: plain flour), 15 dkg vaj, 2 kanál tejföl, csipetnyi só, 1 kg alma, 10 dkg cukor, őrölt fahéj, zsemlemorzsa.

A töltelékhez az almát kimagozzuk, lereszeljük (én a Tupperware Mindentudóban szoktam, sokkal gyorsabb). A levét kinyomkodjuk (ezáltal kb. 2 dl házi 100%-os almalevet kapunk), összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. A lisztet elkeverjük a sóval, belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a tejfölt, és jól összegyúrjuk (nem egyszerű, nekem csak apránként sikerül). A tésztát kettéosztjuk, mindkét felét lisztezett deszkán kinyújtjuk. Az egyik lapot sütőpapírral borított tepsibe tesszük, megszórjuk zsemlemorzsával, rákenjük a cukros-fahéjas almát, majd ráhelyezzük a másik lapot. A széleinél kissé összenyomjuk a két lapot. A tetejét megkenjük tojással vagy tejjel (én az utóbbival szoktam, ha lehet, kerülöm a tojás használatát), villával megszurkáljuk. Közepes hőfokon aranybarnára sütjük. Ízlés szerinti nagyságú téglalapokra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.

A tésztába lehet tenni egy kávéskanál szódabikarbónát is, de én általában anélkül sütöm. Csak akkor kerül bele, ha fontos, hogy pofás legyen.:)

Apple Crumble, azaz Morzsás alma

Ha jól emlékszem, ősszel volt, amikor Veronicaék vidékre utaztak, és több nagy tömött szatyornyi almával tértek vissza. Legalább 2 kg volt, amit akkor hazacipeltem. Ha már ennyi alma került hirtelen és vártalanul a lakásba, kaptam a lehetőségen, és elkészítettem az Apple Crumble-t. Sokat hallottam már róla, tervezgettem az elkészítést, de valahogy mindeddig nem került rá sor. Nekiálltam, hát. Nagyon egyszerű, és istenien finom.:)

Hozzávalók:
A "töltelékhez": 450 g alma, 50 g barnacukor, 1 evőkanál liszt, csipetnyi fahéj, egy kisebb darabka olvasztott vaj.
A morzsához: 300 g liszt, 175 g barnacukor, csipetnyi só, 200 g puha vaj.

Az almát megpucolom, kimagozom, és vékony szeletekre vágom. Megszórom a cukorral, a liszttel, a fahéjjal, és óvatosan elkeverem az olvasztott vajjal, hogy nehogy összetörjön az alma, de mindenhol érje a cukros keverék. Kivajazok egy hőálló tálat, és belekanalazom az almát.


A lisztet elkeverem a cukorral és a sóval, a vajat belemorzsolom. Akkor jó, ha olyan az állaga, mint a friss zsemlemorzsának. Egyenletesen befedem vele az almát. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütöm, amíg a teteje szépen megpirul. Tejszínhabbal lehet érdekesebbé tenni, de szerintem anélkül is éppen elég édes. Nekem nem hiányzott.

Nem mellesleg ez volt az első szigetországi próbálkozásom, ami Attilának is tetszett. Mindenféle megjegyzés nélkül.:)

Mindennapi kenyerünk

Nem sokkal azután, hogy birtokba vettem a már említett saját konyhát, elkezdtem kenyeret sütni. A hagyományos módszerrel kezdtem, azaz gyúrtam, kelesztettem, formáztam, megsütöttem. Később hozzám került anyu nem használt kenyérsütőgépe, és az időzítésnek köszönhetően akkor volt friss kenyerünk, amikor csak akartam. Aztán kijöttünk ide, a kenyérsütő pedig otthon maradt. Visszatértem az eredeti módszerhez: gyúrom, kelesztem, formázom, sütöm.:) Általában az alant látható kenyér kerül ki a kezeim alól.

Hozzávalók: 420 g liszt (itt: strong white flour), 1 tasak szárított élesztő, 1-1 teáskanál só és cukor, 25 dkg vaj, 3 dl langyos víz.

A lisztet elkeverem az élesztővel, a sóval, és a cukorral, belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a vizet, és rugalmas tésztát gyúrok. Kivajazok egy hosszúkás formát (szilikont nem kell kivajazni), beleteszem a tésztát, és 1 órán át hagyom kelni. Előmelegített sütőben 200°C-on 30 percig sütöm.



A legritkább esetben sütöm ezt az alapváltozatot. Általában fokhagymát és rozmaringot teszek bele, vagy magyaros fűszereket és fokhagymát, esetleg olaszos fűszereket és fokhagymát. A lehetőségek tárháza végtelen.:)

Kakaós-fahéjas csiga

Sokáig azt hittem, ez is azok közé a finomságok közé tartozik, amit nagyon macerás elkészíteni. Éppen ezért nagyon sokáig vártam elkészítésével. Először csak fahéjat tettem bele (persze, cukrot is). Finom volt, de leginkább úgy jött be, ha fele-fele arányban van benne kakaó és fahéj. Az elkészítés sem olyan bonyolult, és nagy örömöt lehet vele szerezni mindenkinek.:)

Hozzávalók:kb. 70 dkg liszt (itt: self raising flour; nekem ennél mindig több kell, pedig nagyon igyekszem), 7 dkg cukor, csipetnyi só, 30 g friss élesztő, 6 dl langyos víz, 10 dkg vaj, 3-3 evőkanál kakaópor és fahéj.

Az élesztőt felfuttatom a langyos vízben. Egy nagy tálba öntöm a lisztet, elkeverem a cukorral és a sóval, a közepébe mélyedést csinálok, ebbe öntöm az élesztős keveréket. Selymes, rugalmas tésztát gyúrok. Letakarva, meleg helyen kb. 40 percig pihentetem, amíg kb. a duplájára kel. Ezután ököllel kiütöm belőle a levegőt, jól átgyúrom, kettéosztom, és mindkét felét félujjnyi vastagra nyújtom. Megkenem az olvasztott vajjal, és az előzőleg összekevert kakaós-fahéjas cukorral, hosszában feltekerem, és felszeletelem. Egy kerek tortaformába rakosgatom a csigákat (szépen körben) egymás mellé. Ha nem szilikon a tortaforma, akkor ajánlatos sütőpapírt tenni alá. A csigák tetejét megkenem a maradék olvasztott vajjal. 180°C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm. A sütési idő lejárta előtt kb. 10 perccel forró cukros tejjel meglocsolom, majd visszateszem a sütőbe. Ettől lesz foszlós.

Karácsonyi bejgli

Eddig nem voltam rákényszerítve a bejglisütésre, hiszen mindig volt -és van is:)-, aki ellát minket a betevő bejglivel Karácsony táján. Amikor saját konyhám lett, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy meg kellene próbálni, de nem igazán mertem. A bejglisütést valami megmagyarázhatatlan misztikum övezte, mert nagymamám tudott olyan igazán finomat. Aztán 2 évvel ezelőtt összeszedtem minden bátorságom, és vettem egy órát bejglikészítésből. Nagyon jól sikerült, de tisztában voltam vele, hogy nem az én érdemem, csak kukta voltam.:) A karácsonyi bejglit azóta is "szerezzük" anyáinktól. Az idén viszont gondoltam egyet, és megpróbáltam. Persze, kellett egy kis elméleti frissítés Skype-on keresztül, végül sikerült. Életem első önállóan készített bejglije. Szerintem pofás.:)

Hozzávalók:

Tészta: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 3 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2 dl tej, csipetnyi só.

Diós töltelék: 25 dkg darált dió, 20-22 dkg porcukor, 1 nagy reszelt alma, 5 dkg baracklekvár, 10 dkg apróra vágott birsalmasajt, 5 dkg mazsola (igen, ebből is mehet több), csipetnyi só.

Mákos töltelék: 25 dkg darált mák, 20 dkg porcukor, 7 dkg mazsola (nyugodtan lehet több, az nem árt), 2 dl tej, 1 zacskó vaníliás cukor, 3 szem összetört szegfűszeg, 1 mokkáskanál reszelt narancshéj (ebből mehet több), csipetnyi só.

Az élesztőt felfuttajuk a langyos tejben, a lisztet elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a tojást, az élesztős tejet, a sót, és rugalmas tésztát gyúruk belőle. Picit ragad az elején, de nem kell megijedni. A tésztát kettéosztjuk, és kelesztés nélkül ujjnyinál vékonyabbra nyújtjuk. Megkenjük a diós vagy mákos töltelékkel, és szorosan feltekerjük. A tekercsek tetejét megkenjük a megmaradt tojásfehérjével, és kicsit hagyjuk pihenni. Forróra előmelegített sütőbe tesszük. Amikor elkezd pirulni, alacsonyabb hőfokra kapcsoljuk a sütőt, majd kb. 15 perc elteltével újra felkapcsoljuk. Összesen kb. 45 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, fóliába csomagolva tároljuk. Legjobb, ha közvetlenül fogyasztás előtt szeleteljük, hogy ne száradjon ki.

Vegetáriánus, de milyen? :)

Érzem a néma kérdést, miszerint mit kell még ezt variálni is. Nem elég az, hogy no hús? Nem. :) Nem ilyen egyszerű. Íme egy lista a vegákról nem vegáknak. :)

PESCO-LACTO-OVO: technikailag nem vegetáriánus, mivel húst nem eszik ugyan, de halat, tojást és tejtermékeket igen.

LACTO-OVO: nem eszik húst, de tojást és tejtermékeket igen.

LACTO: nem eszik húst és tojást, viszont tejtermékeket igen.

OVO: nem eszik húst és tejtermékeket, de tojást igen.

VEGAN vagy SZIGORÚ VEGETÁRIÁNUS: nem eszik húst, tejterméket, tojást, és -esetleg- semmi állatokkal összefüggésbe hozható dolgokat.

ÉN: valahol a LAKTO-OVO és a LACTO között vagyok, mivel tojást nem eszem "direktben", csak sütikben, de ha lehet, ott sem.

Irish Stew Ágitól

Régen terveztem, hogy nekiállok egy Irish Stew elkészítésének, ha már Írországban vagyunk. Igaz ugyan, hogy nem a saját kedvemért, hiszen a hús nincs az étellistámon, viszont Attila szereti. Ráugrottam a netre, találtam is pár receptet, de mindegyikkel volt valami bajom. Az egyikbe gomba kellett, amit Attila nem szeret, a másikba viszont nem kellett Guinness, az meg már milyen!? Aztán rátaláltam erre a receptre Ágiék blogján. Tetszett. Kipróbáltam. Szerintem nem lett rossz, már gondolkodom a vegetáriánus változat megvalósításán. Attila gyomra viszont nem bírta a főtt Guinnesst...

Hozzávalók: 2 kg bárány- vagy marhahús, 2 hagyma, 2 répa, 750 ml víz vagy húsleves, 500 ml Guinness, babérlevél, kakukkfű, kb. 12 db félbevágott újkrumpli.

A sütőt 180°C-ra előmelegítem. Felkockázom a húst (marhával készítettem), sózom, borsozom és olajon megpirítom, majd kiszedem, félreteszem. Ugyanabba az edénybe teszem a felkockázott hagymát és répát, összeforgatom, hogy mindenhol érje az olaj. Hozzátöntöm a vizet (vagy húslevest), a Guinness-t, hozzáadok 1 babérlevelet, 1ek kakukkfüvet. Beleteszem a húst, a tetejére igazítom az újkrumplit. Forrásig főzöm. Ezután lefedem és másfél-2 órát sütöm. Petrezselyemmel, metélőhagymával lehet tálalni.

Eredetileg gyöngyhagymával szól a recept, de nekem csak "rendes" hagymám volt, így azzal készült. 1 bögre árpagyöngy is kellene bele, de az végképp nem volt itthon. Ráadásul nincs olyan edényem, ami a tűzhelyen és a sütőben is használható, így forrás után kiszedtem a krumplit, a húsos-Guinness-es lötyit átöntöttem a tűzálló tálba, és újra elrendeztem a tetején a krumplikat. Ezt fedtem le, és tettem a sütőbe. Macerásabb, de működött.:)

Brotchan Foltcher, azaz tradícionális ír póréhagyma leves

Írország még csak egy érdekes ország volt, amikor elkezdtem az országhoz kapcsolódó recepteket keresni. Ez volt az első, amire rátaláltam, és ki is próbáltam. Nekem nagyon tetszik. Először kissé sűrűnek tűnt, de már tudom, hogy azért, mert szigetországi levessel találkoztam. Az általunk megszokott állagú leves itt gyakorlatilag nem létezik. Ha nem elég krémes, nekimennek a botmixerrel. Ebben az esetben nem volt szükség rá, a hagyma jól szétfőtt.

Hozzávalók: 70 dkg póréhagyma, 5 dkg vaj, 8 dl víz, 3 dl tej, só, bors, 4 dkg zabpehely, tejszín, petrezselyem.

A póréhagymát kettévágom, leszedem a külső leveleket, alaposan átmosom, vékony szeletekre vágom. Nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, beteszem a hagymát és néhány percig fonnyasztom. Felöntöm a vízzel és a tejjel, ízesítem szárított zöldségkeverékkel (nem sajnálom). Forrás után még 10 percig hagyom gyöngyözni, hogy a hagyma megpuhuljon. Ízlés szerint sózom, borsozom és hozzákeverem a zabpelyhet. Ismét felforralom, majd lassú tűzön 15-20 percig főzöm. Tejszínnel, apróra vágott petrezselyemmel tálalom.