Zelleres quiche

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött, senki sem aludt az éjjel. Nem önszántunkból, azaz hármunk közül ketten nem önszántunkból választottuk az ébrenlétet. Családunk legfiatalabb tagja pörgetett minket rendesen. Hullák vagyunk. Élőhullák, tehát enni kell. Gondolom, mondanom sem kell, hogy egyetlen porcikám sem kívánta a főzést. Pörgettem kicsit az agyam, mit lehetne gyorsan és egyszerűen összedobni a meglévő alapanyagokból. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a quiche-t, amivel Íroszágban ugyan csúfos kudarcot vallottam, de most egy olyan receptet találtam, ami sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Nekiálltam. Ahogy általában, valamennyit most is módosítottam a recepten. Egészen egyszerűen azért, mert kevesebb tejföl volt itthon, tejszín viszont dögivel, és a töltelékbe valók sem álltak készleten. Az került bele, amit Péter szeret (és volt is itthon).

Hozzávalók

a tésztához: 1 bögre liszt, fél teáskanál só, 10 dkg vaj, 3-4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre kockára vágott sajt, fél pohár tejföl, 2 dl tejszín, 1 hagyma, pár szál angol zeller (vagy halványító zeller, ki hogy ismeri) só, bors.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, és a vízzel képlékeny masszát gyúrok. Nekem olyan lett, mint a puha gyurma. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtom, beleteszem a sütőformába (Tupperware kerek tortaformát használtam) úgy, hogy a forma oldalára is kerüljön belőle.

A töltelékhez összekeverem a lisztet a tojással, hozzáadom a tejfölt és a tejszínt. Belekeverem a sajtot, a kockára vágott hagymát, a felkarikázott zellert, sózom, borsozom. Jól elkeverem, és a tésztával kibélelt sütőformába öntöm.

180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 45 percig sütöm. Tálalás előtt érdemes kicsit várni, amíg kihűl, hogy könnyebb legyen szeletelni.

Itt találtam: NOSALTY

Halloween cookies

Évekkel ezelőtt találtam ezt a kekszreceptet a neten, akkor felírtam egy sajtpapírra, a forrást pedig jól elfelejtettem. Sajnálom, mert nagyon bevált. Akkor egyszer megsütöttem, és bár nekem nagyon ízlett, nem volt akkora sikere, mint gondoltam, így pihentettem. Aztán hazaköltöztem, és fogalmam sincs, melyik doboz mélyén pihennek a kiszúróim, pedig még repülős is van...

Kb. 2 hete (amikor a Glamour hétvége volt) rámkacsintott egy Halloween-es kiszúrószett. Aludtam rá párat, majd meséltem róla Péternek, aki néhány nap múlva beszerezte. Még aznap ki kellett próbálni. Szerencsére elsőre megtaláltam a receptet, pedig féltem, hogy újra meg kell keresni. Szerencsére meglett, így ki tudtam próbálni. A sok variáció közül a kakaós-csokireszelékesre esett a választás. Jó, hogy kipróbáltam, mert már tudom, mit kell másképp csinálni legközelebb.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cukor (nálam barna), fél-fél csomag sütőpor és vaníliás cukor, 1 dl tej, 1-1 kávéskanálnyi két kiválasztott ízből (jelen esetben kakaópor és csokireszelék).

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, a masszát legalább fél órára a hűtőbe teszem. Ezután kb. 1 cm vastagságúra nyújtom, kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és közepes hőfokon kb. 10 perc alatt megsütöm. Légkeveréses sütő esetén a hagyományos (alsó-felső) sütő funkciót választom, középre teszem a sütőt, és 180 °C-on sütöm 10 percig. Akkor sikerült jól, ha ropog a keksz.

Amit pedig másképp csinálok legközelebb, az a darabos íz kihagyása. Ha hagyományos kiszúró lenne, akkor simán mehetne bele minden darabos cucc, sőt. Ez viszont olyan, ami egy mozdulattal mintát nyom a keksz tetejére, és a nagyobb darabok ezt a mintát elnyomják. Kép is lesz, csak még ki kell nyernem a gépből. :)

Medvehagymás-olívás kenyér magokkal

Vasárnap volt a Kenyér Világnapja, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Monin keresztül értesültem arról a kezdeményezésről, miszerint a világnap alkalmából süssünk még egy kenyeret. Mivel csak végszükség esetén veszünk kenyeret, egyébként én sütöm, nem tűnt nagy feladatnak, hogy eggyel többet süssek. Olyat szerettem volna, amit még eddig nem sütöttem. Első körben valami jó barna kenyérre gondoltam, elsősorban teljeskiőrlésű tönköly- vagy rozslisztesre, mert mostanában ezekkel, azaz ezek és a fehérliszt arányával kísérletezem, hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy ne legyen a kenyér fojtós. Monitól kaptam két igen tetszetős receptet, de az egyiknél kovászt olvasva megfutamodtam (nem adtam még föl, de majd úgy szeretném kipróbálni, hogy nagyon sok időm van rá), így a másodikra esett a választásom.

Vasárnap elszántan vettem elő a liszteket, hogy nekiálljak a rozsos kenyérnek, de egyetlen árva élesztőt találtam a dobozban, az pedig kellett az ebédre szánt pizzagolyóhoz. A kenyérnek várnia kellett. Hétfőn aztán beszereztem az élesztőt, de este annyira hulla voltam, hogy képtelen voltam nekiállni a sütésnek. Kedden reggel beállt a derekam, csak délutánra lettem olyan állapotban, hogy el merjem kezdeni. Megnéztem jobban a receptet. A fehér- és a barnaliszt együttes tömege 700 g... Nem jó. Nem fér bele a kenyérsütőbe, ha megkel. Nem volt hangulatom a felezésre, így előkaptam a kedvenc kenyerünk receptjét. Felturbózva ez lett a világnap alkalmából készült kenyerem. Sógorjelölt megkérdezte, melyik pékségben vettük. :)

Felturbózás: az eredeti receptet annyival egészítettem ki, hogy szórtam bele mindenféle magot, amit itthon találtam (kb. 2 evőkanál), 1 evőkanál szárított medvehagymát és 6-7 szem negyedelt olajbogyót.