Kávétorta

A történet onnan indul, hogy Gergő szülinapjára red velvet cake sütését terveztem. Persze, nem én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Ott indult, hogy kapásból nem akartam azt a piskótát/tortalapot sütni, ami a receptben volt, mert alapvetően nem piskótás a család, nem szeretjük a sűrű, fojtós tésztákat. Mivel nem volt  időm kísérletezni, nem próbálkoztam, hogy vajon tényleg piros lesz-e a kakaópor és az ecet társítása miatt, hanem egy kis ételszínezékkel a biztosra mentem. Az más kérdés, hogy túl óvatos voltam, és piros helyett rózsaszín lett. :)

Mivel a torta ízre nem volt ugyan rossz (ugye, nem?), de sehogy sem tudtam megnevezni, nem került ide. Könnyű volt és krémes, érdemesnek gondoltam a további kísérletezésre. Hamar jött Péter szülinapja, úgyhogy kis átalakítással, ízesítéssel kávétorta lett belőle. Nem bonyolult, kisgyerek mellett is össze lehet dobni, és szerintem is finom, pedig nem szeretem a piskótát.

Mivel nyilván megint elfelejtettem képet készíteni róla, csak egy ilyen buliban készülttel szolgálhatok. Nem 3 éves volt Péter, hanem hármas szülinap a haverokkal. :)

Hozzávalók

a tésztához: 6 tojás, 6 csapott evőkanál cukor, 6 evőkanál púpozott evőkanál rétesliszt, késhegynyi sütőpor, cukrozatlan (nálam: Szerencsi) kakaópor;

a krémhez: 500 g mascarpone, 3,5 dl habtejszín, 15 dkg porcukor, pici vaníliakivonat, 3 evőkanál instant kávé.

A tésztához a tojásokat szétválasztom. A fehérjét kemény habbá verem, kanalanként hozzáadom a cukrot (közben nem kapcsolom ki a robotgépet) és egyenként a tojások sárgáját. Beleszórom a kakaóport, és hagyom, hogy a gép elkeverje. Ezután kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, de ezt már fakanállal keverem bele óvatosan, hogy ne törjem össze.

Egy kapcsos formát kivajazok és sütőpapírral kibélelem (külön az alját és az oldalát, hogy ne kerekítse le az élét a papír sülés közben). Beleöntöm a masszát, és egyenletes középhőmérsékletű sütőben (nálam 200 °C) kb. 30 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

A krémhez a mascarpone-t alaposan összekeverem a porcukorral, az instant kávéval és a vaníliakivonattal. A tejszínt kemény habbá verem (évek óta először sikerült kézi habverővel, meg is jegyzem ezt a márkát), és óvatosan elkeverem a mascarpone-s masszával. Az instant kávét nem egyszerű elkeverni, nehezen oldódik, de kitartó munkával megoldható. (Gondoltam rá, hogy kevés vízben fel kellene oldani, de nem mertem, nehogy túl híg legyen a krém. Végül sikerült.)

Amikor a piskóta kihűlt, éles késsel három részre vágom. A lapok közé krémet kenek úgy, hogy a tetejére kicsivel kevesebb maradjon, mint a harmada. Végül a maradékot a tetejére és az oldalára kenem.

A tetejét lehet díszíteni kávészemekkel vagy kakaóporral, de én egyiket sem tettem, mert nincs itthon szemes kávé, kakaóporral meg tiramisu-hatású, azt meg nem szeretem. Marad pucéran, de így is elfogyott. :)

Vitaminsaláta

November végén 1 hetet a húgoméknál töltöttem, akkor kóstoltam anyósa vitaminsalátáját. Ő nevezte így, én átvettem, ráragadt. Eszemben sem volt másképp hívni, mert ez tényleg egy vitaminbomba. A fűszerezést elfelejtettem megkérdezni, csak a zöldségeket tisztáztuk, és úgy gondoltam, előbb megpróbálom, én mit hozok ki belőlük, aztán alkalomadtán megkérdezem az eredeti receptet. Ez lett belőle. :)

Hozzávalók: 1 fej káposzta, 4 fej lilahagyma, 2 feketeretek, só, bors, 4 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vörösborecet (vagy balzsamecet, ami van itthon), 2-2 teáskanál chiliolaj és mogyoróolaj.

A káposztát és a hagymát csíkokra vágom, a retket nagyobb lyukú reszelőn lereszelem. Egy nagy tálba teszem a zöldségeket, meglocsolom az ecettel és az olajakkal, sózom, borsozom. Alaposan összeforgatom, hogy mindenhova jusson az fűszerekből és a löttyökből. Azonnal is fogyasztható, de akkor igazán finom, ha hagytam kicsit összeérni. Nem randikaja. :D

A feltüntetett mennyiségek felét szoktam egyszerre elkészíteni, mert nincs akkora tálam, amibe ennyi beleférne, de elfogyna dupla ennyi is. :)

Zöldségkrémleves

Nem volt kedvem sokat állni ma a konyhában. Valami egyszerű dologra gondoltam ebédre. Lélekben már készülök a maratoni bejglisütésre, a napi főzéshez kevés kedvem ma. Már éppen ott tartottam, hogy rendeljünk inkább pizzát, amikor Gergő közölte, hogy leves. Anyutól örökölte a leves iránti vonzalmát, és lassan minket is rászoktat, pedig nem vagyunk levesesek. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon (szombaton voltunk a piacon, most nem kellett maradékokat kapargatnom a hűtőből :D), és nekiálltam.

Hozzávalók: 3 nagy krumpli, 1 nagy répa, 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, só, bors, olasz fűszerkeverék.

Egy nagy lábosban üvegesre párolom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, beleteszem a kockára vágott zöldségeket. Kicsit átpirítom az egészet, megszórom a fűszerkeverékkel, sóval, borssal, és felöntöm bőven vízzel. Fedő alatt addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. Úgy szoktam ellenőrizni, hogy fakanállal a lábos oldalához nyomok egy nagyobb krumplit. Ha simán szétmegy, akkor jó.

Ha megfőtt, botmixerrel simára turmixolom. Vegáknak reszelt sajttal, húsevőknek (sütőben) sült baconszeletekkel tálalom.

Cannelloni körözött töltelékkel és spenótos szósszal

A bacon-ös krumpliba akartam tenni spenótot is, elő is vettem a fagyasztóból (frissen vettem a piacon nyáron, forráztam és kis adagokban lefagyasztottam), de akkor vettem észre, hogy kimaradt, amikor már a sütőben volt a cucc. Szerencsére volt még tejszín, úgyhogy legalább magamnak is tudtam valamit készíteni. Úgy gondoltam, csinálok egy tejszínes-spenótos szószt, és majd főzök hozzá tésztát, de csak cannellonit találtam itthon. Tudom, közel sem alaptészta, fene a pofámat, hogy odabiggyesztettem elé, hogy csak, de a többi mind elfogyott. :) Ebbe viszont kell valami töltelék. A fagyasztóból rám kacsintott a korábban gondosan nem kidobott körözött (Csak én szeretem, de nem tudok keveset gyártani belőle, a fele mennyiség elfogyasztása után rá sem tudok nézni. :D); csak ki kellett olvasztani, és mehetett a cannelloniba. :)

Hozzávalók:
a körözötthöz: túró, apróra vágott vöröshagyma, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, kevés tejföl, pici olaj.
a szószhoz: spenót, vöröshagyma, fokhagyma, tejszín (20 %-os), só, bors, kakukkfű, tárkony, liszt.

A körözötthöz a túrót villával szétnyomkodom, hozzáadom a hagymát, a fűszereket, az olajat és a tejfölt. Alaposan összekeverem, amíg a pirospaprika egyenletesen eloszlik.

A szószhoz a hagymát és a fokhagymát apróra vágom és kevés olajon megpirítom. Beleteszem a spenótot, kicsit összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, és fedő alatt kicsit főzöm. Sózom, borsozom, felöntöm tejszínnel, és fűszerezem a kakukkfűvel és a tárkonnyal. Ha már jól összeforrt, néhány kanál liszttel -folyamatosan kevergetve- besűrítem.

Egy kisebb tepsit vagy hőálló tálat kibélelek alufóliával (nem muszáj, de én utálom vakargatni az odaégett részeket... a mosogatógép sem mindig viszi...) vagy sütőpapírral. A cannellonit megtöltöm a körözöttel, és a hengereket egymás mellé rakom a tepsiben úgy, hogy kb. egy hengernyi rés maradjon közöttük. Az egészet leöntöm a spenótos szósszal, és betolom a 200 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 20 perc után megszórom reszelt sajttal, és visszateszem 10 percre.

Kár, hogy csak én szeretem a körözöttet, mert nincs, aki elegye előlem, és betolom az egészet...

Krumpli baconhéjban

Találtam a hűtőben bacon-t, és eszembe jutott, hogy azt mondtam, amikor megvettük, hogy nem fogom hagyni megromlani (előfordult már, hogy addig gondolkoztunk, mi is legyen vele, hogy megromlott...), úgyhogy mindenképpen azzal akartam valamit kezdeni a fiúknak. Találtam még ezt-azt. Kezdett összeállni a kép. Már csak az kellett, hogy mibe tegyem bele. A kenyérformára esett a választásom a mérete miatt. Kibéleltem sütőpapírral, és már daraboltam is a dolgokat.

Hozzávalók: szeletelt bacon (a mennyiség attól függ, mekkora a tepsi; nekem 9 vékony szelet kellett), krumpli, hagyma, lilahagyma, tejszín, fokhagyma, sajt, só, bors, görög fűszerkeverék (ez lehet bármilyen, de most erre álltam rá).

A (a sütőpapírt benne hagyva) tepsit kibéleltem a bacon szeletekkel úgy, hogy túllógjon (ezzel fogom beborítani a végén).  A tejszínt összekeverem reszelt sajttal, és fűszerezem. Ez lesz a szósz. A krumplit felkarikázom,  a hagymákat csíkokra vágom, a fokhagymát megpucolom. Ebben a sorrendben rakok mindegyikből egy réteget a bacon-re (a fokhagymákat csak beledobálom), meglocsolom egy kevés szósszal. Újabb réteg krumpli és hagyma, újabb szósz. Ezt addig csinálom, amíg el nem fogynak a zöldségek. Mindegy, mi marad a végén, mert úgysem az lesz a tetején. Ráhajtom a kilógó bacon szeleteket. Nem baj, ha egymásra fekszenek a szeletek, mert sülés közben úgyis összemennek.

Alufóliával letakarom, 220 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm. Ezután leveszem a fóliát, és további 10 percre visszateszem a sülni, hogy ropogós legyen a teteje.

Állítólag finom lett. :) Amikor Gergő meglátta, elkezdte skandálni, hogy kumpi, kumpi, aztán kiette a bacon-t, a fokhagymát meg a hagymát. :)

Póréhagymás kosárka

Hétvégén kimaradt a piacozás, mert itt volt anyu (nem akartuk végigcipelni a városon, mert időre ment meglepetés buliba, vasárnap meg nincs az a piac, ahova mi járunk), úgyhogy így hét közepén abból kell főznöm, ami még van a "kamrában". Találtam egy nagy póréhagymát meg néhány apróságot. Ez lett belőle. :)

Hozzávalók:

a tésztához: 30 dkg liszt, 12 dkg puha vaj, csipet só, 2 kanál kefir (eredetileg tejföl kellene, de az nem volt itthon);

a töltelékhez: 1 póréhagyma, fél hagyma (ennyi volt a hűtőben, nem akartam másikat bontani), 200 ml tejszín, 3 evőkanál görög fűszerkeverék (lehet bármi mással, most ehhez volt kedvem), 4 szelet bacon, 1 paradicsom, reszelt sajt.

A tészta alapanyagait összegyúrom, és 8 részre osztom. A kosárka formákat (4 db) kivajazom és kibélelem a tészta felével.

A póréhagymát karikára, a hagymát és a bacont kockákra vágom. A póréhagymát elosztom a 4 kosárkában, a bacont és a paradicsomot csak 2-2-ben. Így kapok két vega és két húsevőknek való változatot.

A tejszínt elkeverem  a fűszerkeverékkel, reszelek bele bőven sajtot, és az egészet a kosárkákra kanalazom. A maradék tésztával lefedem őket, villával megszurkálom, és mehet a sütőbe.

Hagyományos sütőben (légkeverésesnek is van ilyen funkciója, nekem ez vált be ehhez a legjobban) 220 °C-on sütöm 30 percig. 

Sajtos-répás szójafasírt zsályás csicsókával

Szombaton találtunk a piacon szép csicsókát. Még nem tudtam, mi lesz belőle, de Péter nagyon szereti, úgyhogy jött velünk. Tegnap este megkérdeztem, mi legyen ma az ebéd (mostanában este-éjszaka főzöm/sütöm meg a másnapi ebédet, hogy szabad legyen a délelőttöm), és Péter gondolkozás nélkül közölte, hogy csicsóka. OK, de mi legyen mellé? Benéztem a szekrénybe és a zöldségtároló zacskóba. Szójafasírt mellett döntöttem, mert egyrészt régen ettünk már, másrészt finom.

Hozzávalók: 1/2 zacskó szójagranulátum, 1-1 közepes répa és krumpli, 3 pici hagyma, néhány gerezd fokhagyma, 2 szelet sajt (Pannónia és cheddar volt itthon, de az utóbbit túl intenzívnek gondoltam a fasírtba, a Pannónia meg szeletben volt, ezért írtam így), zsemlemorzsa, só, bors, pirospaprika, olasz fűszerkeverék,  1/2 kg csicsóka, 1 fej fokhagyma, zsálya.

A szóját sóval, borssal és a fűszerkeverékkel összekeverem, és beáztatom. A répát, krumplit, hagymát, fokhagymát és a sajtot lereszelem (a hagymát nem fontos, de így jobban összeáll, nem lesz olyan darabos). Hozzáadom a kinyomkodott szóját, fűszerezem még sóval, borssal, pirospaprikával. Alaposan összekeverem, majd annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy könnyen formázható masszát kapjak. Golyókat formázok belőle, egyenként megforgatom zsemlemorzsában, és sütőpapírral kibélelt tepsi egyik felébe  rakosgatom.

A csicsókát alaposan megmosom és mosogatószivaccsal megdörzsölöm. Ahol szükséges, a héját is levágom, de ha lehet, rajta hagyom, hogy ne essen szét sütés közben. Nagyobb kockákra vágom, megszórom sóval és zsályával, mellédobálok 1 fej gerezdekre szedett (héjas) fokhagymát. Meglocsolom olajjal, és alaposan összekeverem, hogy mindenhova jusson a fűszerből. A tepsi másik felére rendezem.

A szójafasírtot meglocsolom olajjal, és az egészet betolom a 220 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 30 percig sütöm, de az sem baj, ha egy kicsit még marad a forró (kikapcsolt) sütőben.

Nem lehet abbahagyni. :)

Csocsiku, avagy a chocolate chip cookie, ahogy még én is szeretem

Néhány hete ajánlotta a szeretlekmagyarország a facebook oldalán, és azonnal lecsaptam rá. Alapvetően nem lelkesedem érte, mert amiket eddig kóstoltam, túl csokis volt. Péter viszont él-hal érte, és már túl vagyunk egy nagy csocsiku teszten (itthon csak így hívjuk, mert nagyon sokáig tart végigmondani :D), mert egyszer véletlenül vettünk egyet, amit azóta sem találunk, de a létező összeset végigkóstoltuk. (Így voltunk a csokis nápolyival is, de azt már feladtuk...).

Beszereztük a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam. Megsütöttem. Az istennek sem akart összeállni. Mállott, morzsálódott, borzasztó volt, ráadásul olyan durván csokis volt, ami nekem már ehetetlenül keserű. A színe is nagyon sötét volt, nem is láttam még ennyire sötétet sehol. Először azt hittem, a mi ízlésünkkel van baj, és legközelebb harmadára csökkentettem a kakaópor mennyiségét. Jobb lett, de még mindig nem az igazi. Igaz, kevésbé, de még mindig keserű volt és morzsálódott.

Szombaton baráti összeröffenésre készültünk, és ígértem csocsikut. Gondolkoztam, hogy mi legyen a kakaóporral, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán bevillant, hogy talán elírták a receptet. Kipróbáltam úgy, hogy elhagytam a nullát, azaz 3 dkg helyett 3 g kakaóport használtam, és -láss csodát- tökéletes lett. :)

Annyit változtattam még, hogy a csokidarab harmadát aszalt áfonyával helyettesítettem. Ezt a változatot én is szeretem.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 3 g keserű kakaópor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna (vagy sütőpor, ha csak az van otthon), 10 dkg barna cukor, 15 dkg puha vaj, 1/2 teáskanál vanília kivonat, csipet só, 10 dkg apróra tördelt étcsokoládé (Szerecsent használtam), 5 dkg aszalt áfonya.

A lisztet, a kakaóport és a szódabikarbónát elkeverem, és félreteszem. Egy nagy tálban habosra keverem a puha vajat, a cukrot, a vanília kivonatot és a sót. Apránként a vajas masszához adom a lisztes keveréket. Alaposan összedolgozom (a végén már egészen nehéz), beleforgatom a csokoládédarabokat és az áfonyát.

Egy nagy gombócot formázok a masszából, és legalább 2 órára beteszem a hűtőbe. Amikor összeállt, diónyi gombócokat formázok belőle, lelapítom, és sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom úgy, hogy maradjon köztük egy kis hely.

160 °C-ra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 15 percig sütöm. Amikor kicsit hűlt,  lapát segítségével rácsra teszem, és hagyom száradni-hűlni.

Itt találtam: Balhétterem

Csőben sült cannelloni

Valahol azt olvastam, hogy a csőben sült kifejezés valójában azt jelenti, hogy a sütőben készül, és a sütő maga a cső. Nem olvastam utána, nem győződtem meg az állítás valóságtartalmáról, de úgy döntöttem, elhiszem. Ha kiderül, hogy nem így van, majd találok valami más nevet ennek az ételnek, de addig marad, mert rövid, velős és különböző tölteléket jelenthet.

A világ egyik leggyorsabb étele. A legtöbb macera a besamellel van, de az sem vészes.

Mennyiséget nem írok, mert attól függ, hány személyre készítem. Nekünk bőven elég 6-7 db, de nem eszünk (egyszerre) sokat, és az egyik családtag másfél éves. :)

Hozzávalók: cannelloni, töltelék (variációk lejjebb), paradicsomszósz, besamel, reszelt sajt.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral (furcsa lehet, de jobban megbízom benne, mint a kivajazásban). A cannellonit megtöltöm a töltelékkel, és a tele hengereket egymás mellé helyezem úgy, hogy 1-1,5 cm rés maradjon közöttük, hogy legyen hely dagadni. Leöntöm paradicsomszósszal (ez lehet házi is, de mostanában rászoktam a Dolmio szószaira, úgyhogy csalok :D), és az egészet befedem egy közepesen sűrű besamel szósszal.

200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, aztán megszórom a reszelt sajttal, és még visszateszem a sütőben kb. 10 percre.

Frissen az igazi, de érdemes egy kicsit várni, hogy könnyebb legyen kiszedni.

Variációk töltelékre, amiket már kipróbáltam:

1) körözött (túró, pici tejföl, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény);

2) apróra vágott vegyes zöldség, ami éppen van otthon, sajt (ha ezt választom, az összeállításnál a paradicsomszószt megszórom olasz fűszerkeverékkel.

Pekingi szószos bulgur

Tegnap pekingi padlizsán volt az ebéd. Nem volt szívem kidobni a serpenyőben maradt fűszeres olajat, csak tologattam a tűzhelyen. Egészen addig, amíg neki nem álltam a bulgursaláta elkészítésének. Még nem tudtam, mit akarok beletenni, de gyorsan kiderült. Már nyúltam az olívaolajért, hogy beleöntsem, amikor gondoltam egyet, és a serpenyőben várakozó olajat kaptam el. Azaz a pár órája hideg vízben ázó bulgurt fogtam, és beletettem a serpenyőbe. Alaposan elkevertem, adtam hozzá felkockázott paradicsomot és sajtot, meglocsoltam még egy kevés szójaszósszal és pár csepp szezámolajjal. Jól összekevertem, és már készen is volt.