Csocsiku, avagy a chocolate chip cookie, ahogy még én is szeretem

Néhány hete ajánlotta a szeretlekmagyarország a facebook oldalán, és azonnal lecsaptam rá. Alapvetően nem lelkesedem érte, mert amiket eddig kóstoltam, túl csokis volt. Péter viszont él-hal érte, és már túl vagyunk egy nagy csocsiku teszten (itthon csak így hívjuk, mert nagyon sokáig tart végigmondani :D), mert egyszer véletlenül vettünk egyet, amit azóta sem találunk, de a létező összeset végigkóstoltuk. (Így voltunk a csokis nápolyival is, de azt már feladtuk...).

Beszereztük a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam. Megsütöttem. Az istennek sem akart összeállni. Mállott, morzsálódott, borzasztó volt, ráadásul olyan durván csokis volt, ami nekem már ehetetlenül keserű. A színe is nagyon sötét volt, nem is láttam még ennyire sötétet sehol. Először azt hittem, a mi ízlésünkkel van baj, és legközelebb harmadára csökkentettem a kakaópor mennyiségét. Jobb lett, de még mindig nem az igazi. Igaz, kevésbé, de még mindig keserű volt és morzsálódott.

Szombaton baráti összeröffenésre készültünk, és ígértem csocsikut. Gondolkoztam, hogy mi legyen a kakaóporral, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán bevillant, hogy talán elírták a receptet. Kipróbáltam úgy, hogy elhagytam a nullát, azaz 3 dkg helyett 3 g kakaóport használtam, és -láss csodát- tökéletes lett. :)

Annyit változtattam még, hogy a csokidarab harmadát aszalt áfonyával helyettesítettem. Ezt a változatot én is szeretem.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 3 g keserű kakaópor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna (vagy sütőpor, ha csak az van otthon), 10 dkg barna cukor, 15 dkg puha vaj, 1/2 teáskanál vanília kivonat, csipet só, 10 dkg apróra tördelt étcsokoládé (Szerecsent használtam), 5 dkg aszalt áfonya.

A lisztet, a kakaóport és a szódabikarbónát elkeverem, és félreteszem. Egy nagy tálban habosra keverem a puha vajat, a cukrot, a vanília kivonatot és a sót. Apránként a vajas masszához adom a lisztes keveréket. Alaposan összedolgozom (a végén már egészen nehéz), beleforgatom a csokoládédarabokat és az áfonyát.

Egy nagy gombócot formázok a masszából, és legalább 2 órára beteszem a hűtőbe. Amikor összeállt, diónyi gombócokat formázok belőle, lelapítom, és sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom úgy, hogy maradjon köztük egy kis hely.

160 °C-ra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 15 percig sütöm. Amikor kicsit hűlt,  lapát segítségével rácsra teszem, és hagyom száradni-hűlni.

Itt találtam: Balhétterem

Csőben sült cannelloni

Valahol azt olvastam, hogy a csőben sült kifejezés valójában azt jelenti, hogy a sütőben készül, és a sütő maga a cső. Nem olvastam utána, nem győződtem meg az állítás valóságtartalmáról, de úgy döntöttem, elhiszem. Ha kiderül, hogy nem így van, majd találok valami más nevet ennek az ételnek, de addig marad, mert rövid, velős és különböző tölteléket jelenthet.

A világ egyik leggyorsabb étele. A legtöbb macera a besamellel van, de az sem vészes.

Mennyiséget nem írok, mert attól függ, hány személyre készítem. Nekünk bőven elég 6-7 db, de nem eszünk (egyszerre) sokat, és az egyik családtag másfél éves. :)

Hozzávalók: cannelloni, töltelék (variációk lejjebb), paradicsomszósz, besamel, reszelt sajt.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral (furcsa lehet, de jobban megbízom benne, mint a kivajazásban). A cannellonit megtöltöm a töltelékkel, és a tele hengereket egymás mellé helyezem úgy, hogy 1-1,5 cm rés maradjon közöttük, hogy legyen hely dagadni. Leöntöm paradicsomszósszal (ez lehet házi is, de mostanában rászoktam a Dolmio szószaira, úgyhogy csalok :D), és az egészet befedem egy közepesen sűrű besamel szósszal.

200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, aztán megszórom a reszelt sajttal, és még visszateszem a sütőben kb. 10 percre.

Frissen az igazi, de érdemes egy kicsit várni, hogy könnyebb legyen kiszedni.

Variációk töltelékre, amiket már kipróbáltam:

1) körözött (túró, pici tejföl, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény);

2) apróra vágott vegyes zöldség, ami éppen van otthon, sajt (ha ezt választom, az összeállításnál a paradicsomszószt megszórom olasz fűszerkeverékkel.

Pekingi szószos bulgur

Tegnap pekingi padlizsán volt az ebéd. Nem volt szívem kidobni a serpenyőben maradt fűszeres olajat, csak tologattam a tűzhelyen. Egészen addig, amíg neki nem álltam a bulgursaláta elkészítésének. Még nem tudtam, mit akarok beletenni, de gyorsan kiderült. Már nyúltam az olívaolajért, hogy beleöntsem, amikor gondoltam egyet, és a serpenyőben várakozó olajat kaptam el. Azaz a pár órája hideg vízben ázó bulgurt fogtam, és beletettem a serpenyőbe. Alaposan elkevertem, adtam hozzá felkockázott paradicsomot és sajtot, meglocsoltam még egy kevés szójaszósszal és pár csepp szezámolajjal. Jól összekevertem, és már készen is volt.

Pudingos-epres kosárka

A Tchiboban sikerült venni tartelette sütőformákat. Nem tudom, így hívják-e hivatalosan, de ez van a dobozára írva. Régen kerestem hasonlót. Azt hiszem, az utolsó vagy az utolsó előtti napot sikerült kifogni, amikor még lehetett kapni, mert tegnap már nem találtam a honlapon. Ha már így összejöttünk én meg a formák, gyorsan ki is próbáltam. Nem variáltam túl; az almás pite tésztáját használtam, tölteléknek pedig pudingot eperrel. Bármi más gyümölccsel is lehetett volna, de nekem ez volt a fagyasztóban.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg vaj, csipet só, 2 kanál tejföl, 2 zacskó pudingpor, tej, cukor.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a puha vajat, hozzáadom a tejfölt, és jól összegyúrom.

A pudingot elkészítem a zacskón lévő utasításokat követve.

A formákat kivajazom és kibélelem a tésztával. Az aljára teszek egy kevés pudingot, elrendezem az epreket, és az egészet befedem pudinggal.

200°C-on, középen (légkeveréses sütő esetén azon a programon, amit két vízszintes vonallal jelölnek :D), 25-30 percig sütöm.

Ez az adag 8 db (12 átmérőjű) kosárkára elég.

Töltött gömbcukkíni

Múlt héten láttam meg a piacon, és azonnal vennem kellett. Azt gondoltam, ez valami új dolog, de aztán utánanéztem a neten, és kiderült, hogy csak nekem új. Akárhogy is, szerintem szuper. Abban biztos voltam, hogy valami töltött cuccot szeretnék belőle készíteni, csak azt nem tudtam, milyet. Aztán kikerült a látóteremből, mert fel kellett tenni a kenyérsütő tetejére, Gergő ugyanis kivette a kamraként üzemelő zöldséges papírzacskóból, és labdaként értelmezte újra, és ennek megfelelően játszott vele. Egy óvatlan pillanatban az egyikbe bele is mélyesztette a fogát. :)

A héten érkezett két újabb példány (megint nem tudtam elmenni mellette), és ma végre nekiálltam. A legegyszerűbb verziónál maradtam, azzal nem lehet nagyon mellényúlni. :)

Hozzávalók: 4 gömbcukkíni, 1 nagy fej hagyma, 2 paradicsom, só, bors, vegamix, olasz Vegeta Naturella (új kedvenc fűszerkeverék család), zsemlemorzsa, olaj.

A cukkínik tetejét levágom, kanállal kikaparom a belsejét. Összeaprítom (a belsejét), összekeverem az apróra vágott hagymával és paradicsommal, megszórom a fűszerekkel, kevés olajat és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy valamennyire összeálljon. Nem kell, hogy fasírtállagú legyen, töltelék lesz, nem fontos, hogy egyben maradjon.

A masszával megtöltöm a cukkínigömböket, kevés olajjal meglocsolom, és alufóliával kibélelt tepsibe teszem. A kimaradt töltelékből golyókat formázok, és a cukkínik közé rakom. Nem fontos a golyóalak, úgyis kilapul sülés közben, de én szeretem, ha legalább sütés előtt pofás. :)

220 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm. Ha valaki pirultabban szereti, dobjon még rá pár percet.

Bármilyen körettel finom, mostanában tepsiben sült, fűszeres újkrumplival szoktam. Nagyjából mindent ezzel a krumplival eszünk, ez a legújabb kollektív szerelem. Meg a bulgur. :)

Vega sheperd's pie

Tulajdonképpen nem is sheperd's pie, mert az birkából van, és ha nincs benne birka, akkor köze sincs hozzá. Ha marhából készíteném, cottage pie lenne, de mivel az sincs benne, ez a megnevezés sem lenne helytálló. A pásztorpite elnevezést alapból kizárom, mert a pite szerintem egy édes sütemény. A pie ugyan lehet édes és sós, de a pite szerintem egyértelműen édes. Lehetne soy pie, de az meg olyan furán hangzik. Marad egyelőre a címbeli név, aztán majd átírom, ha meglesz az igazi.

Hozzávalók: 1 zacskó szójagranulátum, kb. 8 nagy krumpli,  2 nagy fej hagyma, só, bors, vegamix, pirospaprika, majoránna, kakukkfű, zsálya, vaj, tej.

A krumplit megpucolom, felkockázom, felteszem főni.

Egy serpenyőben kevés olajon megpárolom a felkockázott hagymát, elkeverem benne a pirospaprikát, majd beleteszem az áztatott-kinyomkodott szóját. Kicsit pirítom, majd felöntöm egy kevés vízzel. Sózom, borsozom, megszórom a vegamix-szel. Majoránnával, kevés zsályával ízesítem, majd amikor majdnem kész, kakukkfüvet is szórok bele. Jól összefőzöm, hogy csak egy kevés leve maradjon. Az sem baj, ha teljesen elfő.

A megfőtt krumplit lecsepegtettem, kevés vajjal összetöröm, tejjel lazítom. Annyi tejet adok hozzá, hogy kenhető állagú legyen. Ne legyen folyós, de ne is álljon össze.

Egy tűzálló tepsi (legjobb a kerek, amiben pl. quiche-t is lehet sütni) aljára teszem a szójás ragut. Elegyengetem, majd a tetejére rakom a krumplipürét. Elsimítom a tetejét, de olyat variációt is láttam, hogy nyomózsákba téve apró halmokat nyomnak a ragu tetejére, mintha tejszínhab lenne. Tetszik az ötlet, de nekem ennyi időm nem szokott lenni.

200°C-ra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje elkezd barnulni.

Lehet a tetejére sajtot reszelni, esetleg belekeverni a pürébe, de én most kihagytam. Talán majd legközelebb.

Kis quiche

Érzem, hogy hatásvadász a cím, de ennél jobbat nem tudtam. Egyébként meg tényleg az. Gergő végérvényesen és visszafordíthatatlanul elszakította a szilikon tortaformámat, a gyümölcstortának való formában pedig ezt nem lehet sütni, így muszáj voltam B tervet kidolgozni. A tortaformát egyébként alaposan megsirattam, ugyanis nem elég, hogy jó drága volt, de majdnem 10 éves (ha be nem töltötte), eléggé a szívemhez nőtt. Szerintem Dublinban is velem volt, de nem vagyok benne biztos, annyi mindent kicipelt(tett)em.

Tortaforma elsiratva, másik nem volt, jöhetett a B terv. A muffinsütőre esett a választásom. Gondoltam, ami nagyban eléggé átsül, az kicsiben biztosan még jobban, és így legalább nem kell felvágni, hanem eleve adagonként sül. Tetszett az ötlet.

Hozzávalók:

a tésztához: 50 g vaj, 1 pohár liszt, 1 teáskanál só, 3 evőkanál víz;

a töltelékhez: 3 tojás, 1 kis pohár tejföl, ugyanennyi tej, só, bors, 1 fej hagyma, 1 paradicsom, 2 bögre sajt.

A vajat elmorzsolom a liszttel, belekeverem a sót, és a vízzel jól összegyúrom. Az így kapott tésztát 12 részre osztom, körlapokká nyomkodom, és kibélelem velük a muffinsütő mélyedéseit. Nem baj, ha nem vonja be teljesen, bőven jó, ha csak egy pici szegélye van.

Egy tálban összekeverem a tojásokat a tejföllel és a tejjel. Sózom, borsozom, belekeverem a kockára vágott sajtot, paradicsomot és hagymát. A keveréket a tésztával kibélelt mélyedésekbe kanalazom úgy, hogy lehetőség szerint mindegyikbe egyformán jusson darabos és folyékony cucc.

180°C-ra előmelegített sütőben (középen, hagyományos sütéssel --> légkeveréses sütő esetén ez az a program, amit két párhuzamos egyenessel jelölnek) kb. 45 perc alatt megsütöm. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert könnyebb kiszedni a formából, kevésbe törékeny, ha már nem forró.

Habkönnyű málnás muffin

Van úgy, hogy akkor születnek a legjobb dolgok, amikor hiányzik egy hozzávaló. Vasárnap ez történt. Péter átment Gergővel a szomszédba Forma1-et nézni, én pedig kihasználtam az időt, és elhasználtam a tojásokat. Már mindent előkészítettem, a málnát is kivettem a fagyasztóból, amikor észrevettem, hogy csak 3 tojás figyel a hűtőben, a recepthez pedig 4 kellene. Először elkeseredtem, de nem adtam fel. Eszembe jutott, hogy általában az a bajom, hogy túl sok a tészta, eldőlnek a muffinok, így úgy döntöttem, a többi hozzávaló mennyiségét a tojásokhoz igazítom, nagy baj nem lehet. Ez ment is egészen addig, amíg el nem érkeztem a sütőporhoz. 3/4 zacskó kellett volna bele az átalakítás után, de gondoltam egyet, és beleborítottam az egészet. Az eredmény messze felülmúlta a várakozásaimat: 12 db habkönnyű, kellőképpen, de nem túlságosan megemelkedett muffin került ki a sütőből.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 7,5 dkg cukor, 3 tojás, 1 zacskó sütőpor, 25 dkg málna, 75 ml tej, 10 dkg vaj.

A cukrot és a tojások sárgáját habosra keverem, elkeverem az olvasztott vajjal és a tejjel. Belekeverem a sütőporral elkevert lisztet, óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét. A végén nagy mozdulatokkal belekeverem a gyümölcsöt (nem olvasztottam ki, fagyott állapotban került bele, könnyebb volt vele dolgozni).

 180°C-ra előelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.

Nagy sikere volt, a szomszédok elkérték a receptjét. :)

Ha biztosra akarok menni, hogy nem süllyed le a gyümölcs az aljára, beleforgatom lisztbe, csak utána a tésztába, de mostanában nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. Finom az mindenhogy. :)

Pesti pompos

Egyáltalán nincs nemzeti ünnepi hangulatom. Gondoltam, segítek az ügyön, és készítek valami magyarosat. Nem volt se kedvem, se energiám bonyolult ételre, így a pörkölt, gulyás és társaik meg sem fordultak a fejemben. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon, ami gyorsan lehet finomat készíteni. Így jutottam a pomposhoz. Kenyérlángosnak is hívhatjuk, de a pompos rövidebb, és nekem jobban tetszik. Többféle tésztareceptet olvastam már, némelyikhez krumpli is kell, de én nem bonyolítottam.

Mivel nem Tökön lakunk, nem ott sütöttem, és nem is láttam még eredeti töki receptet, nagyképűség lenne a részemről töki pomposnak nevezni. Nem vagyok benne biztos, hogy az igazi recept szerint sütöttem (sőt, biztos vagyok benne, hogy nem), ezért nem hívnám simán pomposnak. Legyen pesti pompos. Ebben benne van, hogy igyekeztem kőzelíteni az eredetihez, de pofoztam rajta kicsit, és itt sütöttem. :)

Hozzávalók: 

a tésztához:50 dkg liszt, 250 ml langyos víz, 60 ml olaj, 1-1 púpos evőkanál cukor és só, fél csomag száraz élesztő (van olyan élesztő, amiből egész tasak kell 50 dkg liszthez, ez rajta van a zacskón);

feltét: tejföl, néhány gerezd fokhagyma, só, bors, lilahagyma, bacon.

A vízzel és az olajjal kezdve a kenyérsütőgépbe pakolom a hozzávalókat, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot (1,5 óra). Ha nincs gép, kézzel dagasztom, és 1 órát hagyom kelni.

A telfölt összekeverem a zúzott fokhagymával, sózom, borsozom, A hagymát karikára, a bacont csíkokra vágom.

Amikor a tészta megkel, átgyúrom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kézzel nyomkodva egyenletesen eloszlatom. A tetejét megkenem a fokhagymás tejföllel, megszórom a hagymával és a baconnel.

180 °C-ra előmelegített sütőben 25 pec alatt készre sütöm.

Vegaváltozat: lehagyom róla a bacont. Nem hiányzik. :)

Kínai ötfűszeres szója

Egyik Ázsia bolti túra alkalmával emeltem le a polcról a kínai ötfűszert, mert már régen piszkálta a fantáziámat, és úgy gondoltam, ha ott figyel a polcon, hamarabb lépek a megvalósítás ösvényére. Még így is nézegettem egy ideig, végül az adta a végső lökést, hogy néhány hete olyan isteni padlizsánt ettem a Wang mesternél, hogy feltétlenül ki kellett próbálni. Ha már nekiálltam, valami hasonlót szerettem volna mellé készíteni. Így esett a választásom erre a receptre. Természetesen átalakítottam egy kicsit, mert eredetileg csirkét kellene főzni szója helyett, de azt én nem eszem meg.

Hozzávalók: 1 zacskó szójakocka, 2 evőkanál szójaszósz, 3 cm friss gyömbér (vagy 1 teáskanál őrölt), 1-1 evőkanál chiliszósz, kínai ötfűszer és rizsecet, 2 evőkanál szójaszósz, 1 nagy hagyma, pár csepp szezámolaj.

A szóját beáztatom, kinyomkodom. Összekeverem a gyömbért a szójaszósszal, ebben állni hagyom a szóját kb. 1 órát. Pár evőkanál olajat megforrósítok, ezen megpirítom a chiliszószt és a fűszerkeveréket, amíg elkezd illatozni. Ezen sütöm a szóját a páccal együtt, hozzáadom a csíkokra vágott hagymát. Folyamatosan kevergetem. Amikor majdnem kész, hozzáadom a rizsecetet és a szezámaolajat, és jól összepirítom.

Rizzsel tálalom, esetleg a pekingi padlizsánnal. :)