Pesti pompos

Egyáltalán nincs nemzeti ünnepi hangulatom. Gondoltam, segítek az ügyön, és készítek valami magyarosat. Nem volt se kedvem, se energiám bonyolult ételre, így a pörkölt, gulyás és társaik meg sem fordultak a fejemben. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon, ami gyorsan lehet finomat készíteni. Így jutottam a pomposhoz. Kenyérlángosnak is hívhatjuk, de a pompos rövidebb, és nekem jobban tetszik. Többféle tésztareceptet olvastam már, némelyikhez krumpli is kell, de én nem bonyolítottam.

Mivel nem Tökön lakunk, nem ott sütöttem, és nem is láttam még eredeti töki receptet, nagyképűség lenne a részemről töki pomposnak nevezni. Nem vagyok benne biztos, hogy az igazi recept szerint sütöttem (sőt, biztos vagyok benne, hogy nem), ezért nem hívnám simán pomposnak. Legyen pesti pompos. Ebben benne van, hogy igyekeztem kőzelíteni az eredetihez, de pofoztam rajta kicsit, és itt sütöttem. :)

Hozzávalók: 

a tésztához:50 dkg liszt, 250 ml langyos víz, 60 ml olaj, 1-1 púpos evőkanál cukor és só, fél csomag száraz élesztő (van olyan élesztő, amiből egész tasak kell 50 dkg liszthez, ez rajta van a zacskón);

feltét: tejföl, néhány gerezd fokhagyma, só, bors, lilahagyma, bacon.

A vízzel és az olajjal kezdve a kenyérsütőgépbe pakolom a hozzávalókat, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot (1,5 óra). Ha nincs gép, kézzel dagasztom, és 1 órát hagyom kelni.

A telfölt összekeverem a zúzott fokhagymával, sózom, borsozom, A hagymát karikára, a bacont csíkokra vágom.

Amikor a tészta megkel, átgyúrom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kézzel nyomkodva egyenletesen eloszlatom. A tetejét megkenem a fokhagymás tejföllel, megszórom a hagymával és a baconnel.

180 °C-ra előmelegített sütőben 25 pec alatt készre sütöm.

Vegaváltozat: lehagyom róla a bacont. Nem hiányzik. :)

Kínai ötfűszeres szója

Egyik Ázsia bolti túra alkalmával emeltem le a polcról a kínai ötfűszert, mert már régen piszkálta a fantáziámat, és úgy gondoltam, ha ott figyel a polcon, hamarabb lépek a megvalósítás ösvényére. Még így is nézegettem egy ideig, végül az adta a végső lökést, hogy néhány hete olyan isteni padlizsánt ettem a Wang mesternél, hogy feltétlenül ki kellett próbálni. Ha már nekiálltam, valami hasonlót szerettem volna mellé készíteni. Így esett a választásom erre a receptre. Természetesen átalakítottam egy kicsit, mert eredetileg csirkét kellene főzni szója helyett, de azt én nem eszem meg.

Hozzávalók: 1 zacskó szójakocka, 2 evőkanál szójaszósz, 3 cm friss gyömbér (vagy 1 teáskanál őrölt), 1-1 evőkanál chiliszósz, kínai ötfűszer és rizsecet, 2 evőkanál szójaszósz, 1 nagy hagyma, pár csepp szezámolaj.

A szóját beáztatom, kinyomkodom. Összekeverem a gyömbért a szójaszósszal, ebben állni hagyom a szóját kb. 1 órát. Pár evőkanál olajat megforrósítok, ezen megpirítom a chiliszószt és a fűszerkeveréket, amíg elkezd illatozni. Ezen sütöm a szóját a páccal együtt, hozzáadom a csíkokra vágott hagymát. Folyamatosan kevergetem. Amikor majdnem kész, hozzáadom a rizsecetet és a szezámaolajat, és jól összepirítom.

Rizzsel tálalom, esetleg a pekingi padlizsánnal. :)

Pekingi padlizsán

Amikor Wang Mesternél megkóstoltam, tudtam, hogy gyakran szeretnék ilyet enni. Azt is tudtam, hogy nem fogok elég gyakran kínai étterembe menni (ha a kifőzdéket nem számoljuk, akkor ez volt az első), így amint hazaértünk, szinte azonnal elkezdtem keresni a neten a receptjét. Nem csodálkoztam nagyon, amikor Wang Mesternél találtam rá. :) Kicsit ugyan átalakítottam, mert inkább száradjon le a kezem, mint hogy nátrium-glutamátot tegyek bele, de alapvetően követtem az utasításokat. Így:

Hozzávalók: 1 nagy padlizsán, olaj, pekingi szósz, 1csipet só, 1-2 evőkanál cukor, néhány gerezd fokhagyma, esetleg kevés szójaszósz;

- a pekingi szószhoz: 4 kanál szójaszósz, 2 kanál vörösborecet, 1 teáskanál chiliolaj, 1 szál újhagyma apróra vágva.

A padlizsánt megpucolom, karikákra vágom, és az egyik oldalon keresztben, a másikon hosszában beirdalom. Kis ideig vízben áztatom, hogy ne szívjon magába sok vizet. Egy nagy serpenyőben felforrósítok egy kevés olajat (itt tértem el leginkább Wang mestertől), a padlizsán mindkét oldalát megsütöm, de vigyázok, hogy ne égjen meg, mert akkor keserű lesz, majd tányérra szedem.

A serpenyőbe (és a benne lévő forró olajba) öntöm a pekingi szószt, kevés vizet, sót adok hozzá, és beleteszem az apróra vágott fokhagymát. Hozzáadom a cukrot, majd visszateszem a padlizsánt. Alaposan elkeverem.

Ízlés szerint adhatunk hozzá egy kevés szójaszószt, de nekem így is elég. Nem lehet eleget készíteni belőle. :)

Itt találtam: Wang Mester Kínai konyhája

Bulgur saláta

Mondanám, hogy tabuleh, de nem az. Valami nagyon hasonló, de mégsem. Leginkább felturbózott tabuleh-nak mondanám; ezért talán nem kövez meg senki. Tabuleh volt a terv, de úgy gondoltam, teszek bele ezt-azt, és kenyérrel együtt jó lesz ebédre. Így is lett. Kétfélét készítettem, mert egyrészt nem volt dupla munka, másrészt így mindenki azt kapta, amit szeret. Az egyik vega, azaz vegán, mert még tejtermék sincsen benne, a másik viszont tonhalas, azaz pesco-lacto-ovo vega, ami ha akarom vega, ha akarom nem. :)

Hozzávalók:

tonhalashoz: 1/2 csésze bulgur, 6 koktélparadicsom, 1 hagyma, 1 kis konzerv tonhal (kb. 50 g), 1-1 teáskanálnyi petrezselyem és menta, 6-6 teáskanál extra szűz olívaolaj és citromlé, 1 evőkanál só, 1 teáskanál feketebors;

zöldségeshez: 1/2 csésze bulgur, 6 koktélparadicsom, 1 hagyma, 1 kisebb cukkíni, 1-1 teáskanálnyi petrezselyem és menta, 6-6 teáskanál extra szűz olívaolaj és citromlé, 1 evőkanál só, 1 teáskanál feketebors.

A bulgurt 1,5-2 órára hideg vízbe teszem. Amíg ázik, felkockázom a paradicsomot, a hagymát és a cukkínit. A cukkínit megpárolom. Két külön tálban összekeverem a hozzávalókat. Az egyik adaghoz a tonhalat, a másikhoz a megpárolt cukkínit adom. Amikor megpuhult a bulgur, kinyomkodom és azt is a többihez adom. Megszórom a petrezselyemmel, a mentával, meglocsolom az olívaolajjal és a citromlével, sózom, borsozom. Alaposan összekeverem.

Fogyasztás előtt érdemes kicsit hagyni, hogy összeérjenek az ízek, esetleg lehűteni, de mi nem bírtunk ennyit várni. Nem randikaja, mivel nyers hagyma van benne, de nagyon finom.

Olajbogyós-csilis kenyérrel ettünk, mert éppen ez volt itthon, de gondolom, közel-keleti kenyérfélével az igazi. Ha megtanulok olyat sütni, majd mi is azzal esszük. :)

Babos quiche

Kedden derült ki számomra, hogy ma érkezik hozzánk anyu és egy kolléganője. Valami továbbképzésre vagy tanfolyamra jönnek a városba, csak 1-2 órára, előtte-utána felugranak. A tudománykodás csak a délelőttre vonatkozott, így gondoltam, ebéddel várom őket. Mivel hétvégén nem leszünk itthon, nem volt nagybevásárlás a héten (kicsi sem igazán), elég rövid volt a lista, amit az itthon készleten lévő dolgokból pattintani tudok. Végül a quiche-re szavaztam. Igen, megint. Most, hogy végre találtam egy olyan receptet, amit nem lehet elrontani (amit nekem nem sikerül, azt nem lehet :D), sorozatgyártásba kezdtem, amíg a környezetem meg nem unja. :)

Nem volt itthon tejszín, így kicsit át kellett variálni a már átvariált receptet, de nem volt panasz.

Hozzávalók:

a tésztához: 1 bögre liszt, 10 dkg vaj, só, 4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre felkockázott sajt, só, bors, 1 fej kockára vágott hagyma, 10 dkg bab (konzerv), 1 (kis) pohár tejföl, 1,5 dl tej.

A tésztához elkeverem a sót a liszttel, belemorzsolom a vajat, hozzáadom a vizet és jól összedolgozom. Ha nagyon ragad, mehet bele még egy kis liszt. (Nekem mindig kell.) Szilikon formába teszem, és egyenletesre nyomkodom úgy, hogy a peremére is jusson.

A töltelékhez a lisztet elkeverem a tojásokkal, hozzáadom a tejet, a tejfölt, a hagymát és a babot. Sózom, borsozom, belekeverem a sajtot. A tésztával kibélelt formába öntöm, elrendezem a darabos dolgokat, hogy mindenhova egyenletesen jusson.

180 °C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben 40-45 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a teteje. Nekem 40 perc elég szokott lenni. Tálalás előtt hagyom hűlni, hogy könnyen lehessen szeletelni.

Először megijedtem, hogy a szép magasra feljött cucc összeesett, amikor elkezdett hűlni, de minden alkalommal ez történik, úgyhogy gyanítom, ilyennek kell lennie. :)

Zelleres quiche

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött, senki sem aludt az éjjel. Nem önszántunkból, azaz hármunk közül ketten nem önszántunkból választottuk az ébrenlétet. Családunk legfiatalabb tagja pörgetett minket rendesen. Hullák vagyunk. Élőhullák, tehát enni kell. Gondolom, mondanom sem kell, hogy egyetlen porcikám sem kívánta a főzést. Pörgettem kicsit az agyam, mit lehetne gyorsan és egyszerűen összedobni a meglévő alapanyagokból. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a quiche-t, amivel Íroszágban ugyan csúfos kudarcot vallottam, de most egy olyan receptet találtam, ami sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt. Nekiálltam. Ahogy általában, valamennyit most is módosítottam a recepten. Egészen egyszerűen azért, mert kevesebb tejföl volt itthon, tejszín viszont dögivel, és a töltelékbe valók sem álltak készleten. Az került bele, amit Péter szeret (és volt is itthon).

Hozzávalók

a tésztához: 1 bögre liszt, fél teáskanál só, 10 dkg vaj, 3-4 evőkanál hideg víz;

a töltelékhez: 4 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 bögre kockára vágott sajt, fél pohár tejföl, 2 dl tejszín, 1 hagyma, pár szál angol zeller (vagy halványító zeller, ki hogy ismeri) só, bors.

A lisztet elkeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, és a vízzel képlékeny masszát gyúrok. Nekem olyan lett, mint a puha gyurma. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtom, beleteszem a sütőformába (Tupperware kerek tortaformát használtam) úgy, hogy a forma oldalára is kerüljön belőle.

A töltelékhez összekeverem a lisztet a tojással, hozzáadom a tejfölt és a tejszínt. Belekeverem a sajtot, a kockára vágott hagymát, a felkarikázott zellert, sózom, borsozom. Jól elkeverem, és a tésztával kibélelt sütőformába öntöm.

180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 45 percig sütöm. Tálalás előtt érdemes kicsit várni, amíg kihűl, hogy könnyebb legyen szeletelni.

Itt találtam: NOSALTY

Halloween cookies

Évekkel ezelőtt találtam ezt a kekszreceptet a neten, akkor felírtam egy sajtpapírra, a forrást pedig jól elfelejtettem. Sajnálom, mert nagyon bevált. Akkor egyszer megsütöttem, és bár nekem nagyon ízlett, nem volt akkora sikere, mint gondoltam, így pihentettem. Aztán hazaköltöztem, és fogalmam sincs, melyik doboz mélyén pihennek a kiszúróim, pedig még repülős is van...

Kb. 2 hete (amikor a Glamour hétvége volt) rámkacsintott egy Halloween-es kiszúrószett. Aludtam rá párat, majd meséltem róla Péternek, aki néhány nap múlva beszerezte. Még aznap ki kellett próbálni. Szerencsére elsőre megtaláltam a receptet, pedig féltem, hogy újra meg kell keresni. Szerencsére meglett, így ki tudtam próbálni. A sok variáció közül a kakaós-csokireszelékesre esett a választás. Jó, hogy kipróbáltam, mert már tudom, mit kell másképp csinálni legközelebb.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cukor (nálam barna), fél-fél csomag sütőpor és vaníliás cukor, 1 dl tej, 1-1 kávéskanálnyi két kiválasztott ízből (jelen esetben kakaópor és csokireszelék).

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, a masszát legalább fél órára a hűtőbe teszem. Ezután kb. 1 cm vastagságúra nyújtom, kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és közepes hőfokon kb. 10 perc alatt megsütöm. Légkeveréses sütő esetén a hagyományos (alsó-felső) sütő funkciót választom, középre teszem a sütőt, és 180 °C-on sütöm 10 percig. Akkor sikerült jól, ha ropog a keksz.

Amit pedig másképp csinálok legközelebb, az a darabos íz kihagyása. Ha hagyományos kiszúró lenne, akkor simán mehetne bele minden darabos cucc, sőt. Ez viszont olyan, ami egy mozdulattal mintát nyom a keksz tetejére, és a nagyobb darabok ezt a mintát elnyomják. Kép is lesz, csak még ki kell nyernem a gépből. :)

Medvehagymás-olívás kenyér magokkal

Vasárnap volt a Kenyér Világnapja, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Monin keresztül értesültem arról a kezdeményezésről, miszerint a világnap alkalmából süssünk még egy kenyeret. Mivel csak végszükség esetén veszünk kenyeret, egyébként én sütöm, nem tűnt nagy feladatnak, hogy eggyel többet süssek. Olyat szerettem volna, amit még eddig nem sütöttem. Első körben valami jó barna kenyérre gondoltam, elsősorban teljeskiőrlésű tönköly- vagy rozslisztesre, mert mostanában ezekkel, azaz ezek és a fehérliszt arányával kísérletezem, hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy ne legyen a kenyér fojtós. Monitól kaptam két igen tetszetős receptet, de az egyiknél kovászt olvasva megfutamodtam (nem adtam még föl, de majd úgy szeretném kipróbálni, hogy nagyon sok időm van rá), így a másodikra esett a választásom.

Vasárnap elszántan vettem elő a liszteket, hogy nekiálljak a rozsos kenyérnek, de egyetlen árva élesztőt találtam a dobozban, az pedig kellett az ebédre szánt pizzagolyóhoz. A kenyérnek várnia kellett. Hétfőn aztán beszereztem az élesztőt, de este annyira hulla voltam, hogy képtelen voltam nekiállni a sütésnek. Kedden reggel beállt a derekam, csak délutánra lettem olyan állapotban, hogy el merjem kezdeni. Megnéztem jobban a receptet. A fehér- és a barnaliszt együttes tömege 700 g... Nem jó. Nem fér bele a kenyérsütőbe, ha megkel. Nem volt hangulatom a felezésre, így előkaptam a kedvenc kenyerünk receptjét. Felturbózva ez lett a világnap alkalmából készült kenyerem. Sógorjelölt megkérdezte, melyik pékségben vettük. :)

Felturbózás: az eredeti receptet annyival egészítettem ki, hogy szórtam bele mindenféle magot, amit itthon találtam (kb. 2 evőkanál), 1 evőkanál szárított medvehagymát és 6-7 szem negyedelt olajbogyót.

Garnélás tészta

Nem gyakran van itthon hal, tenger gyümölcse még ritkábban. Én az a vega vagyok, aki a halat sem kultiválja (semmi sincs mögötte, egyszerűen nem szeretem). Péter viszont szereti, ezért ezer évben egyszer erőt veszek magamon, és megküzdök ezekkel a gyümölcsökkel, amik nem is azok.

Egyik nagybevásárlás alkalmával találtam garnélát. Gondoltam, valami majd lesz belőle. Itthon vettem észre, hogy frankó recept van a zacskó hátulján. Kipróbáltam. Péternek bejött. Megosztom. Kicsit változtattam ugyan rajta, de lényeg változatlan.

Hozzávalók: 250 g garnéla, kb. 250 g farfalle tészta, 1 dl olívaolaj, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 kisebb fej hagyma, 1 kis csokor petrezselyem, 2 közepes paradicsom, só, bors, kevés citromlé, reszelt parmezán.

A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, egy nagyobb serpenyőben az olívaolajon megpárolom. Hozzáadom az apróra vágott paradicsomot és tovább párolom. Beleteszem a garnélát (ha fagyasztott, akkor előtte folyó víz alatt kiolvasztom), a citromlevet, és nagyobb lángon 6-8 percig főzöm.

Közben a tésztát kifőzöm, vigyázok, hogy ne főzzem szét. Amint kész, a garnélás ragura borítom, hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, majd óvatosan összeforgatom. Ha kell, olívaolajjal meglocsolom.

Forrón tálalom. A recept könnyű vörös vagy rozé bort ajánl.

Változtatások: 1) 250 g farfalle helyett 100 g üvegtésztát használtam. Egyrészt ez volt itthon, másrészt ez illeszkedik Péter minimálszénhidrátos étrendjébe. 2) Citromlé helyett limelevet használtam, mert ez volt itthon. 3) A többi stimmel. :)

Innen: Bella Mare gyorsfagyasztott koktél garnéla zacskója :)

Szójafasírt sütőben sütve

Vasárnap délutánra programunk volt. Mivel ugyanabba városba voltunk hivatalosak egy szülinapra, ahol Péter apuja lakik, gondoltuk, összekötjük a kettőt és a buli előtt benézünk hozzá, hogy lássa az unokáját. Már beáztattam a szóját, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy át kell szervezni a dolgokat annak érdekében, hogy valahol megnézhessük a Forma1-et. Úgy döntöttünk, ez Péter apujánál lesz. Jó, de mikor együnk és mi legyen a szójával? Mindenesetre összeraktam, ráértünk később eldönteni a sorsát.

Hozzávalók: fűszeres vízben áztatott és kinyomkodott szójagranulátum, apróra vágott hagyma, fokhagyma, reszelt krumpli, kevés tejföl (nekem most csak tejszín volt itthon), bors, pirospaprika, szójaszósz, petrezselyemzöld, kömény

Gyorsan megsütöm egyben. Nem jó, nem fér bele az időbe. Akkor összerakom, lefagyasztom és este vagy másnap kisütöm. Nem jó, mert éhesek vagyunk, és soká lesz még, mire a buliba érünk. Akkor gyorsan megsütöm. Kérdés, hogyan. Süssem egyben? Nem jó, sokáig tart. Végül gondoltam egyet, apró golyókat formáztam belőle és megsütöttem sütőben. Ilyet még sosem csináltam, nem tudtam, milyen lesz az eredmény, csak reméltem, hogy ehető.

Hozzávalók: 1 marék szójagranulátum, 1 krumpli, 1 evőkanál tejföl, bors, pirospaprika, szójaszósz, petrezselyemzöld, őrölt kömény, zsemlemorzsa.

A beáztatott, kinyomkodott szóját egy tálba teszem, hozzáadom a reszelt krumplit és a többi hozzávalót, fűszerezem és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható legyen (ne essenek szét a golyók). Kis golyókat formázok belőle és mindegyiket megforgatom zsemlemorzsában.

Az eszembe sem jutott, hogy bő olajban süssem, olyat már jó régen nem csináltam. Büdös lesz tőle minden. A lakás, a ruháink, hajunk, bőrünk. Nem szeretem. Most sem így sütöttem. Fogtam egy nagy tepsit, locsoltam bele kevés olajat, beleforgattam a golyókat és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem őket. Közben többször megforgattam, hogy mindenhol jól megpiruljanak.

Szempillantás alatt bevágtuk az egészet, pedig nem volt kevés. :)