Babfőzelék fasírttal

Egy újabb étel, ami borzasztóan egyszerű, mindenki ismeri és szereti, mégis ritkán jut eszembe. Hétfőn a hazafelé vezető úton -mindössze 10 perc:)- erős késztetést éreztem a babfőzelék elkészítéséhez. Senki sem beszélt róla, a tévében sem láttam -meg is lepődtem volna az ír tévében szereplő babfőzeléken:)-, nem tudom, honnan jutott eszembe. Már a táskámban lapult a tejföl -legalábbis ahhoz nagyon hasonló valami, amit az itteni kisboltban be tudtam szerezni- és a zsemlemorzsa, de hazaérve rá kellett döbbennem, hogy tele a hűtő az előző nap sütött pizzával. Nagyobb bajom sose legyen annál, hogy el kell halasztani a főzést, mert van ennivaló előző napról, kicsit mégis csalódott voltam, mert nagyon rákészültem a babfőzelékre. Szerdán már nem volt akadály, neki is álltam.

Hozzávalók:

főzelékhez: 2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, babérlevél, tejföl, liszt, olaj;

fasírthoz: kb. 250 g darált hús, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, egy löttyintés worchester szósz, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld, zsemlemorzsa;

vegafasírthoz: 4-5 közepes krumpli megfőzve, 1-1 marék párolt zöldborsó és csemegekukorica, 1 tojás (a tojáspótló ebben az esetben nem működik, szétesik a fasírt), só, bors, pirospaprika, petrezselyemzöld, worchester szósz, hagyma, fokhagyma, zsemlemorzsa,

Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a babot levével együtt, és annyi vizet öntök még rá, hogy ellepje. Sózom, borsozom, beleteszek néhány babérlevelet, lassú tűzön főzöm. Néhány evőkanál tejfölben elkeverek egy kevés lisztet, a főzelék levéből is keverek hozzá, alaposan elkeverem, és a babhoz adom. Amennyiben szükséges, a bab levével előzőleg elkevert lisztet még adok hozzá. A lényeg, hogy kellőképpen sűrű főzeléket kapjak, de ne álljon meg benne a kanál.:)

A fasírtokhoz a hozzávalókat alaposan összedolgozom, annyi zsemlemorzsát adok hozzájuk, hogy jó tudjam formázni. Vizes kézzel golyókat formázok, és bő, forró olajban aranybarnára sütöm.

Óvári sertésszelet vajas törtkrumplival

Mostanában előszeretettel próbálkozom olyan ételekkel, amelyek jelen vannak a mindennapi életünkben, de otthon valami miatt sosem készítjük. Rendszeresen láttam pl. otthon, amikor a heti menüt válogattuk az irodában a rendelős étteremből, de sosem jutott eszembe, hogy magam próbálkozzak az elkészítésével.

Csöpi hazautazott 2 hétre, és mivel tudtam, hogy nem lesz éppen fitt és üde, úgy gondoltam, átszaladok hozzá egy adag vacsorával, amikor hazaér a reptérről. Úgy gondoltam, ez lesz a napja ennek a receptnek.

Hozzávalók: sertéshús (comb vagy karaj, sosem tudom, már nem is fogom), sonka, hagyma, gomba, sajt, só, bors, liszt.

A húst szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom. Lisztbe forgatom, majd olajban mindkét oldalát megsütöm. Nem kell nagyon megsütni, elég, kezd kicsit pirulni. Kivajazok egy tűzálló tálat vagy tepsit, egymás mellé belehelyezem a húsokat.

A hagymát apró kockákra vágom, olajban kicsit megpirítom, beleteszem a felszeletelt gombát. Sózom, borsozom, kevés vízzel puhára főzöm (amíg a víz el nem fő).

A húsokra teszek 1-1 szelet sonkát, elosztom rajtuk a gombát, végül mindegyiket alaposan megpakolom reszelt sajttal.

180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm.

A körethez a krumplit megpárolom, sóval és vajjal összetöröm.

Pizza, ahogy mi szeretjük

Ha a kenyeret házilag sütöm, miért venném a pizzát készen?:) Az ötletet az adta, hogy a legelső kenyérsütős könyvem legelső receptjét, a szögletes fehérkenyér nevű alapreceptet pizzatészta készítéséhez is alkalmasnak találta a szerző. Gondoltam, ezt ki kell próbálnom. Azóta így készül a pizzatésztánk, azaz kiegészítve mindenféle fűszerrel.

Hozzávalók (2 db kerek pizzához):

a tésztához: 50 dkg liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál cukor, 2,5 dl meleg víz, 60 ml olaj, 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, 1 nagy gerezd fokhagyma;

a szószhoz: kb. 100 ml paradicsompüré, ugyanennyi ketchup, oregánó, bazsalikom, petrezselyemzöld, só, bors, pirospaprika, 2 nagy gerezd fokhagyma.

A tésztához először a száraz hozzávalókat elkeverem, hozzáadom a folyadékokat, és rugalmas cipót gyúrok. Liszttel megszórom, letakarom, és 1 órát állni hagyom.

Miután megkelt, kétfelé osztom, pizzasütő tepsire teszem, és kerek lappá nyomkodom (a közepétől kifelé haladva). Tetejüket megkenem az időközben összekevert szósszal, rászórom a tetszőlegesen kiválasztott feltétet, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Légkeveréses sütőben egyszerre lehet a kettőt sütni. Ez az egyik, amiért szeretem a légkeveréses sütőt.:)

Miután lejárt a 20 perc, a pizzákat bőven megszórom reszelt sajttal, és kb. 5 percre visszateszem a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon, de ne égjen meg.

Palacsintatésztában sült mindenféle kuszkusszal

Az Aldiban járva érdekes dolgot láttam meg a polcon. A felirat alapján kuszkuszt takart a csomagolás. Figyelemfelkeltő elnevezésük volt: hot and spicy és coriander and lemon. Gondoltam, teszek egy próbát.

A citromosat halhoz ajánlották. Aznap az volt Attilának a vacsora egy -szégyellem bevallani- félkész rántott hallal. Erre futotta az időmből. Tetszett neki, így bátran nyúltam a másik dobozhoz. Rántani akartam mellé valamit, de mivel nem volt itthon zsemlemorzsa, mást kellett kitalálnom. Gondoltam egy merészet, és palacsintatésztába forgattam mindent, amit arra érdemesnek éreztem.:) Nem bántam meg.

Hozzávalók: liszt, tojás (vagy Orgran No Egg tojáspótló), tej, só, víz, olaj, fűszerek, kuszkusz.

A szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát készítek, ízlés szerint beleszórók zöldfűszereket vagy akár magyaros fűszereket, ahogy tetszik. Kiklopfolt, besózótt sertésszeleteket, gombafejeket, hagymakarikákat forgatok bele. Bő, forró olajban pirosra sütöm őket.

A kuszkuszhoz annyi forró vizet adok, hogy éppen nem lepje el, egyet forralok rajta, majd félrehúzva, fedő alatt tartom kb. 3 percig. Ennyi. A világ legegyszerűbb körete és nagyon finom. Attila első kóstoláskor azt mondta, talán jobb a rizsnél is.;)

Éreztem, hogy nem az ilyen előre ízesített kuszkusz az egyetlen a piacon, ezért nyitott szemmel jártam, és megtaláltam a natúr változatot. Régen piszkálta már a fantáziámat, mert hallottam már néhány helyen, mégis kellett a lökés, meg kellett látnom a konyhakész verziót az Aldiban. Tulajdonképpen csak annyiban különbözik a simától, hogy van benne mindenféle fűszer. Nincs előfőzve, hiszen mindössze 3 perc alatt készen van. Ráadásul, ha a simát veszem, úgy fűszerezem, ahogy csak akarom.

Babpástétom

Nem volt kedvem főzni, viszont éhes voltam. A jól bevált módszert alkalmaztam, azaz kinyitottam a konyhaszekrényt és a hűtőt, megnéztem, a kettő tartalmából mit lehetne könnyen és gyorsan összehozni. Így ettem aznap ebédre babpástétomos kenyeret.

Hozzávalók: 1/2 konzerv vörösbab, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2-3 evőkanál mustár, kisebb darab vaj.

A Konyhai Mindentudóban (Tupperware) apróra vágtam a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadtam a lecsöpögtetett babot, a mustárt és a vajat, sóztam, borsoztam. Alaposan összekevertem, amíg kenhető állagú lett.

Kenyérre kenve, paradicsomkarikával isteni.

A paradicsomot a masszába is bele lehet tenni, de akármilyen (párolt, vagy főtt) zöldséggel kiegészíthető.

Vendégváró falatok Ágitól, és annak vega változata

Mostanában kicsit pihent a blog, mivel a fényképező feladta a harcot saját maga ellen. Fénykép nélkül ki látott konyhás blogot? Na, majd most. Mivel a gép továbbra sem akarja az igazságot, egy ideig kép nélkül kerülnek ide az ételek, aztán majd pótolom, ha lesz mivel.

Valamikor nyáron Áginál jártam, ő adta a követező vendégváró falat receptjét és ötletét. A vega változat már az én szüleményem, hogy nekem se kelljen vágyakozva néznem, ahogy a húsevők falatoznak.:)

Hozzávalók:

az eredetihez: tortilla lapok, torma, salátalevél, sonka;

a vega változathoz: tortilla lapok, zöldségkrém (párolt cukkíni, hagyma, fokhagyma, mustár, tejföl, só, bors a Konyhai Mindentudóban pépesre keverve), salátalevél.

A tortilla lapokat pár másodpercig melegítem a mikróban, megkenem tormával vagy a zöldségkrémmel, befedem sonkával és megmosott salátalevéllel (a vega változatból a sonka értelemszerűen kimarad:D). Szorosan összetekerem, becsavarom alufóliába, hogy biztosan ne essen szét, és néhány órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt kicsomagolom, karikákra vágom, és egymás mellé pakolva tányérra rakom.

Aggódtam, hogy szét fog esni, de esze ágában sem volt.:)

Apró megjegyzés, hogy bár 2 húsevő és 1 vega számára készültek, a vega változat hamarabb elfogyott. Ezzel nem azt mondom, hogy az volt a jobb, inkább azt, hogy nem minden rossz egy húsevőnek, amiben nincs hús.;)

Rozmaringos csirketekercs

Mivel Attila szereti a csirkemellet, a bacon-t és a krumplit, gondoltam, jó kis vacsora kerekedhet ezek kombinációjából. Az első adandó alkalommal nekiálltam.

Hozzávalók: 80 dkg csirkemell, 60 dkg krumpli, 10 dkg szeletelt bacon (nem mértem le, annyi szeletet használtam, ahány csirkemell volt), 1 fej vöröshagyma, 1 pohár sör, 2 szál rozmaring, 2 babérlevél, olaj, őrölt bors, só.

A krumplit megpucolom, hosszú csíkokra vágom, és sós vízben 4 percig főzöm. A húst kiklopfolom, minden szeletre teszek a krumpliból, feltekerem, rozmaringot teszek rá, és körbetekerem a bacon-nel. Megdinsztelem a hagymát, megpirítom benne a húst, sózom, borsozom, melléteszem a babérlevelet, meglocsolom a borral, és 20 percig fedő alatt párolom.

Ezután a húst tűzálló tálba teszem, aláöntöm a sörös levet, magas hőfokra előmelegített sütőbe tolom, és mindkét oldalát megpirítom.

Az eredeti recept szerint a párolásnál végetér a történet, de Attila nem szereti a párolt dolgokat, így csavartam rajta egyet. Mármint recepten.:) A receptben szereplő fehérbort sörre cseréltem, mivel éppen az volt itthon.

Itt találtam: Fakanál

Kakaóscsiga másképp

A tészta ugyanaz, a töltelék is. Egészen a sütőbe pakolásig teljesen úgy jártam el, mint a "hagyományos" változatnál. Mindössze annyit változtattam, hogy nem szorosan egymás mellé tettem a csigákat, hanem kicsit távolabb egymástól, és két tepsiben sütöttem. Persze, ha valakinek van tisztességes méretű tepsije, akkor egy is elég. Nekem nincs.

Annak pedig, hogy miért vetemedtem erre a sütési variációra, egyszerű az oka. Kétszer voltunk Észak-Írországban ping-pong versenyen márciusban. Az egyikre a kókuszgolyót készítettem (felvágás lenne a részemről azt állítani, hogy sütöttem:D), a másikra viszont kakaóscsigát terveztem. Szállítási, küllemi és evéstkönnyítő okokból döntöttem a külön csigában való sütés mellett. Nem állítom, hogy macerásabb a "hagyományosnál". Sőt! Nem kell görcsölni, hogy szép, szabályos legyen, amikor bepakolom a csigákat. Elég, ha kissé távolabb egymástól a tepsibe pakolgatom őket, és kész.

A sütés ugyanúgy zajlik, tehát megkenem vajjal, a sütés vége előtt meglocsolom forró (cukros) tejjel.

Megjegyzem, nekem ez a variáció jobban tetszik. Szebb csigákat lehet kínálni.:)

Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)