Vendégváró falatok Ágitól, és annak vega változata

Mostanában kicsit pihent a blog, mivel a fényképező feladta a harcot saját maga ellen. Fénykép nélkül ki látott konyhás blogot? Na, majd most. Mivel a gép továbbra sem akarja az igazságot, egy ideig kép nélkül kerülnek ide az ételek, aztán majd pótolom, ha lesz mivel.

Valamikor nyáron Áginál jártam, ő adta a követező vendégváró falat receptjét és ötletét. A vega változat már az én szüleményem, hogy nekem se kelljen vágyakozva néznem, ahogy a húsevők falatoznak.:)

Hozzávalók:

az eredetihez: tortilla lapok, torma, salátalevél, sonka;

a vega változathoz: tortilla lapok, zöldségkrém (párolt cukkíni, hagyma, fokhagyma, mustár, tejföl, só, bors a Konyhai Mindentudóban pépesre keverve), salátalevél.

A tortilla lapokat pár másodpercig melegítem a mikróban, megkenem tormával vagy a zöldségkrémmel, befedem sonkával és megmosott salátalevéllel (a vega változatból a sonka értelemszerűen kimarad:D). Szorosan összetekerem, becsavarom alufóliába, hogy biztosan ne essen szét, és néhány órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt kicsomagolom, karikákra vágom, és egymás mellé pakolva tányérra rakom.

Aggódtam, hogy szét fog esni, de esze ágában sem volt.:)

Apró megjegyzés, hogy bár 2 húsevő és 1 vega számára készültek, a vega változat hamarabb elfogyott. Ezzel nem azt mondom, hogy az volt a jobb, inkább azt, hogy nem minden rossz egy húsevőnek, amiben nincs hús.;)

Rozmaringos csirketekercs

Mivel Attila szereti a csirkemellet, a bacon-t és a krumplit, gondoltam, jó kis vacsora kerekedhet ezek kombinációjából. Az első adandó alkalommal nekiálltam.

Hozzávalók: 80 dkg csirkemell, 60 dkg krumpli, 10 dkg szeletelt bacon (nem mértem le, annyi szeletet használtam, ahány csirkemell volt), 1 fej vöröshagyma, 1 pohár sör, 2 szál rozmaring, 2 babérlevél, olaj, őrölt bors, só.

A krumplit megpucolom, hosszú csíkokra vágom, és sós vízben 4 percig főzöm. A húst kiklopfolom, minden szeletre teszek a krumpliból, feltekerem, rozmaringot teszek rá, és körbetekerem a bacon-nel. Megdinsztelem a hagymát, megpirítom benne a húst, sózom, borsozom, melléteszem a babérlevelet, meglocsolom a borral, és 20 percig fedő alatt párolom.

Ezután a húst tűzálló tálba teszem, aláöntöm a sörös levet, magas hőfokra előmelegített sütőbe tolom, és mindkét oldalát megpirítom.

Az eredeti recept szerint a párolásnál végetér a történet, de Attila nem szereti a párolt dolgokat, így csavartam rajta egyet. Mármint recepten.:) A receptben szereplő fehérbort sörre cseréltem, mivel éppen az volt itthon.

Itt találtam: Fakanál

Kakaóscsiga másképp

A tészta ugyanaz, a töltelék is. Egészen a sütőbe pakolásig teljesen úgy jártam el, mint a "hagyományos" változatnál. Mindössze annyit változtattam, hogy nem szorosan egymás mellé tettem a csigákat, hanem kicsit távolabb egymástól, és két tepsiben sütöttem. Persze, ha valakinek van tisztességes méretű tepsije, akkor egy is elég. Nekem nincs.

Annak pedig, hogy miért vetemedtem erre a sütési variációra, egyszerű az oka. Kétszer voltunk Észak-Írországban ping-pong versenyen márciusban. Az egyikre a kókuszgolyót készítettem (felvágás lenne a részemről azt állítani, hogy sütöttem:D), a másikra viszont kakaóscsigát terveztem. Szállítási, küllemi és evéstkönnyítő okokból döntöttem a külön csigában való sütés mellett. Nem állítom, hogy macerásabb a "hagyományosnál". Sőt! Nem kell görcsölni, hogy szép, szabályos legyen, amikor bepakolom a csigákat. Elég, ha kissé távolabb egymástól a tepsibe pakolgatom őket, és kész.

A sütés ugyanúgy zajlik, tehát megkenem vajjal, a sütés vége előtt meglocsolom forró (cukros) tejjel.

Megjegyzem, nekem ez a variáció jobban tetszik. Szebb csigákat lehet kínálni.:)

Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)

Falafel és csirkés gyros

Az egész egy ártatlan bevásárlással kezdődött, amikor a polcról rámkacsintott a tortilla-lap. Imádom a török ételeket, bulik utáni hajnalon gyakran találtam magam valamelyik török étkezdében. Lelki szemeim előtt már láttam a vacsorát.:) Természetesen ez is kétféle "töltelékkel" készült, hogy mindenki boldog legyen. Az enyémbe falafelgolyók kerültek, Attiláéba pedig szójás-mézes csirkét vágtam apró darabokra.

Hozzávalók: tortilla-lapok, falafelgolyók (Orgran Falafel-mix) vagy sült csirkehús, tetszés szerinti zöldségek (az enyémben póréhagyma, paprika és paradicsom), görög stílusú natúr joghurt ízesítve sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával.



A tortilla-lapot picit megnedvesítem, és 30 mp-re beteszem a mikróba (legnagyobb fokozat). A tortilla-lapot a tenyeremre helyezem, a szélétől kb. 3 cm-t kihagyva ráteszek 2 falafelgolyót vagy egy kis adag húst. Felhajtom a szélét, majd a két oldalát is ráhajtom, hogy tölcsér alakot kapjak, és körbetekerem alufóliával. A golyókra (vagy a húsra) zöldségeket teszek, majd egy néhány teáskanálnyi joghurtot. Ezután kezdem elölről, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Lehet enni hasábburgonyával vagy rizzsel, de önmagában is finom, sőt.:)


Tisztában vagyok vele, hogy nem eredeti recept, elsősorban azért, mert nem tzatzikit használtam, de nekünk így (is) nagyon ízlik.

Mindenféle palacsinta

Tegnap Pancake Tuesday volt, itt így hívják a Húshagyó Keddet. Nekem tetszik.:) Vannak az íreknek olyan szokásaik, amik kifejezetten tetszenek, mint pl. ez a palacsinta nap. Beszereztem a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam a két különböző palacsintatészta összeállításának -az okról később-.


Egyes számú verzió, azaz ahogy Attila szereti

Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojás, 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Egy nagy tálban habverővel vagy a Tupperware Konyhai Mindentudóval alaposan összekeverem a hozzávalókat. Vékonyan kiolajozom a palacsintasütőt az első palacsinta sütéséhez, de a továbbiakban erre nincs szükség, a tésztában lévő olaj biztosítja, hogy ne égjen le.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, bacon

Öntet: natúr joghurt (görög stílusút kaptam, így azt használtam), csipet só, bors


Kettes számú verzió, azaz ahogy én szeretem

Nem szeretem a tojást. Hacsak lehet, elhagyom a sütikből is, de mivel másokat erre nem kárhoztatok, ha nem akarják, így általában kétféleképpen készítem az ételeket. Már, amennyiben megoldható.



Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojásnak megfelelő pótló (Orgran No Egg), 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, párolt zöldségek (Tupperware Mikropárolóban, mikróban max. fokozaton 10 perc).

Öntet: az Attiláéval megegyező.

Melegen, petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Almás rétes

Rettenetesen kicsi a hűtőnk fagyasztórésze. Nemrég, amikor a nagybevásárlás után szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom rendesen elpakolni a dolgokat, nem volt más megoldás, a réteslapnak ki kellett kerülni. Betettem a hűtőrészbe, így nyertem 1 napot, hogy döntsek a további sorsáról. Végül vettem almát, és almás rétest sütöttem belőle. Életemben először. Tudom, nem igazi házi rétes, mert nem én nyújtottam-húztam a tésztát, de mégis "igazibb", mint a teljesen elkészített, csak a sütőbe beillesztendő változat.:)


Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 1 kg alma, 10 dkg cukor, fahéj, olvasztott vaj vagy olaj.

Az almát megszabadítom a magházától, lereszelem, kinyomkodom a levét, összekeverem a cukorral és a fahéjjal. A réteslapokat óvatosan kiveszem a csomagolásból, kihajtogatom, és megszerzek egy lapot. Lisztezett felületre teszem, megkenem olvasztott vajjal, ráteszek egy újabb lapot, azt is megkenem vajjal, majd erre egy újabb lapot. Erre teszem az almatöltelék felét úgy, hogy a szélén kihagyok egy kb. 4 cm széles részt. Óvatosan feltekerem, sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, és a tetejét megkenem olvasztott vajjal. A többi lappal, és a töltelék másik felével ugyanígy járok el. 220°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöm. Porcukorral megszórva tálalom.

Gyors tésztavacsora

Szeretem a könnyen variálható és gyorsan elkészülő ételeket. Az utóbbi időben bátrabban nyúlok olyan fűszerekhez vagy ízesítőkhöz, amik első hallásra nem illenek az adott ételhez. Így sikerült ez a zöldséges tészta is, ami azóta nagy kedvencemmé vált. Szeretem, mert gyorsan készen van, és gyakorlatilag azt teszek bele, ami éppen itthon van.

Hozzávalók: száraztészta (legjobb a penne, farfalle vagy a csavart), zöldségek, hagyma, fokhagyma, só, bors, szójaszósz.

A tésztát felteszem főni. Közben egy másik edényben kevés olajat felforrósítok, beleteszem a felaprított hagymát, és üvegesre párolom. Ezután beleteszem a felkockázott zöldségeket (legtöbbször egyes mirelitzöldséget szoktam, ez többnyire van itthon), és puhára párolom. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, kicsit összepirítom, sózom, borsozom, majd hozzáteszem a megfőtt, leszűrt tésztát. Az egészet összeforgatom, leöntöm szójaszósszal, és újra összepirítom. Azonnal tálalom.

Nehéz meghatározni a hozzávalók mennyiségét, mivel "érzésre", szemmértékre szoktam adagolni. Kb. 250 g tésztát szoktam megfőzni, ehhez mérem a többit. Kb. 100 g zöldséget, 1 nagyobb fej hagymát, 2 gerezd fokhagymát, és néhány evőkanál szójaszószt szoktam. Annyit, hogy ne tocsogjon benne, de azért érezhető legyen, ne csak nyomokban.

Tonhalas csiga

Éppen azon gondolkodtam, hogy kellene valamit készíteni a konyhaszekrényben lapuló tonhalkonzervből, amikor rátaláltam erre a receptre. Kapásból a tonhalsaláta jutott eszembe, de azonnal elvetettem, mert Attila nem egy nagy salátás. A tonhalat viszont szereti, és mivel én még a szagát sem, viszonylag ritkán készítem. Az viszont mégsem állapot, hogy csupán ezért száműzzem a konyhából.:) A következő löketet az adta, hogy Veronicanak megígértem, hogy ha látok, veszek neki filo pastry-t (kb. rétestészta). Láttam. Vettem magamnak is. Nem árt, ha van itthon, és még éppen ennyi hely volt a fagyasztóban. Vettem puff pastry-t (kb. levelestészta) is, a csigához pont ilyenre volt szükségem. Mivel a fagyasztóban teltház volt, kicsit átvariáltam, és ezt a tonhalas csigát készítettem Attilának ebédre.

Hozzávalók: kb. 200 g leveles tészta (dobozos, előre kinyújtott változatot használtam), 1 tonhalkonzerv, 1-1 evőkanál tejföl és mustár, 1 evőkanál frissen facsart citromlé, só, bors, fűszerek, szezámmag.

A tonhalkonzervet lecsöpögtetem és villával összetöröm. Hozzáadom a tejfölt, a mustárt, a citromlevet, sózom, borsozom, és tetszés szerint fűszerezem -én bazsalikomot és oregánót használtam-. Alaposan összekeverem. A tésztát az előírásnak megfelelően előkészítem -csak szobahőmérsékleten kellett tartanom kb. 1,5 órát, majd kitekerni:)-, rákenem a tonhalas masszát úgy, hogy az egyik szélén 3-4 cm széles részt üresen hagyok, majd felkerem. 3 cm széles darabokra szeletelem, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatom a csigákat. Ez a rész a legnehezebb, mivel a tonhalas massza minden, csak nem szilárd. Rendesen megharcoltunk egymással, mire sikerült. Mindegyik csiga tetejét megszórom szezámmaggal, és 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm, hogy a teteje picit megpiruljon.


Itt találtam: Eve & Apple