Zöldségragus rizs - keményítőnap

Néhányan tudjátok, hogy szeptemberben megjelent a családban a 90 napos diéta néven elhíresült étkezési szokás. Szerintem az életmód sokkal jobb szó, mert ez tulajdonképpen az. Először nehezen megy, akadozik, nehéz kitalálni az adott nap menüjét (gyümölcsnappal nincs gond :D), de szerintem már egészen belejöttünk. A tegnapi keményítőnapon kinyitottam a konyhaszekrényt és a hűtőt, az azokból "kiesett" keményítőnapra alkalmas dolgokból ezt hoztam össze.

Hozzávalók: 

2 közepes fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, fél cukkíni, fél üveg articsókaszív (Aldiban lehet kapni nagyon finomat), olajbogyóból néhány maréknyi mennyiség, 1 bögre jázminrizs.

A rizst olajon picit megfuttatom, felöntöm dupla mennyiségű vízzel, megsózom. Forrás után még egy kicsit kevergetem, aztán lefedve a legalacsonyabb hőfokon párolom 15 percig. Teljesen le lehet venni a tűzhelyről, de én most így csináltam.

A hagymát hosszában kettévágom, majd további csíkokra. A fokhagymát ferdén felszeletelem. Kevés olajon üvegesre párolom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát, majd a vékony darabokra szeletelt cukkínit. Folyamatosan kevegetve sütöm, amíg látszik, hogy már a cukkíni sem nyers. Nem kell neki sok. Ekkor hozzáadom az articsókát és az olajbogyót. Grillzöldséghez való fűszerrel megszórom, alaposan összeforgatom, lefedem és leveszem a tűzről.

Tálaláskor összekeverhetőek, de nekem jobban tetszenek egymás mellett.

A zöldségragu

Túró rudi újragondolva

Amikor tegnap túró rudi desszert volt a kedvenc kifőzdénkben, és kiderült, hogy  a -z általam kedvelt módszer szerinti- tiramisuhoz hasonlóan nincs benne tojás és zselatin, már tudtam, hogy záros határidőn belül szeretném kipróbálni. Nem sok időt hagytam magamnak: este vettünk mascarpone-t és zabkekszet, minden más volt itthon, aztán ma reggel piacozás előtt összeraktam, hogy ebéd után megehessük.

Nem tudom pontosan, hogy a kifőzdében hogyan készült, én a tiramisu receptemet dolgoztam egy kicsit át, és ez lett belőle. Rém egyszerű, nem is igényel sok időt, az eredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók: 250 g mascarpone, 250 g túró, 75 g barnacukor, 200 ml habtejszín, zabkeksz, málnalekvár, étcsokoládé.

A mascarpone-t alaposan elkeverem a barnacukorral, amiből előzőleg porcukrot is lehet készíteni, de nagyjából ugyanannyi időbe telik a darálás, mint az elkeverés, úgyhogy ezt az utóbbi időben ki szoktam hagyni. A túrót villával összetöröm, hogy ne legyenek benne nagy göbök, és a cukros-mascarpone-s masszához adom. A habtejszínt kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a mascarpone-s keverékhez.

8 db 2-2,5 dl-es pohár aljára 1-1 apróra tört (lehet nyújtófával vagy klopfolóval) zabkekszet teszek. A krém felét a poharakba osztom egyenlően, erre teszek 1-2 kávéskanál málnalekvárt (ez volt itthon, de bármilyen más lekvárra cserélhető, de akár el is hagyható), majd krém másik felét is elosztom. Néhány órára a hűtőbe teszem.

Tálaláskor olvasztott étcsokoládét csorgatok a tetejére, de ha az egyszerűbb, reszelt étcsokoládé is mehet rá. Én az utóbbit választottam, mert arra volt időm, de nem tálaláskor, hanem készítéskor tettem rá, és azzal együtt ment a hűtőbe.

Korianderes babsaláta

Vendégségben kóstoltuk, és annyira nagyon megtetszett, hogy azonnal tudnom kellett, hogyan kell elkészíteni. A recept úgy kezdődött, hogy csinálni kell egy salátaalapot. Én itt megálltam, mert még az életben nem készítettem salátaalapot, a fejessaláta eddig kimaradt. Úgy értem, ettem már, de nem én készítettem. Gyors magyarázat után megpróbáltam megjegyezni, és amint lehetett, kipróbáltam itthon. Azóta többször készítettem. Nem kifejezetten randikaja, de vendégvárónak, hidegtálak mellé szerintem szuper.

Hozzávalók: 2 konzerv vörösbab (lecsöpögtetve), 1 nagy fej lilahagyma, 2 evőkanál barna- vagy nyírfacukor, almaecet, só, bors, 1 evőkanál egész koriandermag, víz.

A cukorhoz annyi almaecetet öntök, amennyit éppen felvesz. Hozzáadom a sót, a borsot és a koriandermagot, majd az egészet felöntöm vízzel. Elkeverem, hogy jól eloldódjon a cukor.

A babot és a csíkokra vágott lilahagymát egy nagy tálba teszem, ráöntöm a cukros keveréket és óvatosan összeforgatom, hogy mindenhova jusson.

Lefedve hűtőbe teszem, Napokig finom, és az csak használ neki, ha áll egy kicsit. :)

Medvehagymás-burgonyás pogácsa

Minden szombaton veszek egy nagy adag medvehagymát és igyekszem olajjal eltenni, hogy később is legyen, amikor már nincs szezonja, de ezen a héten egy kicsit kevesebb energiám volt. Konkrétan tegnap álltam neki, pedig már szombat óta várakoztak a levelek a konyhapulton (vízben, hogy ne fonnyadjon). Nem sikerült az egészet feldolgozni, mire menni kellett Gergőért az óvodába, de nem is baj. Azt ugyanis tudtam, hogy ma buszos kirándulásra mennek, de azt csak tegnap délután láttam a kiíráson, hogy vinni kell elemózsiát. Pont arra gondoltam, hogy valamilyen formában fogyasztható állapotra is hozom a medvehagymát az eltevésen kívül, úgyhogy ez kapóra jött. Óvoda után Péter maradt Gergővel a játszótéren, én pedig nekiálltam. Volt mát néhány próbálkozásom pogácsa témakörben, de messze ez lett a legjobb. Először ugyan meglepődtem, hogy élesztő kell bele és keleszteni kell, de isteni finom lett. Persze, nem én lennék, ha egy az egyben átvettem volna egy receptet. Mivel egyik medvehagymás és burgonyás sem tetszett, fogtam egyet, ami a legközelebb állt az elképzelésemhez, kihagytam belőle a tojást, kicseréltem ezt-azt, tettem bele medvehagymát és voilá. :)

Hozzávalók:

4 közepes krumpli, 60 dkg liszt, 3 kávéskanál só, 2 kávéskanál barnacukor, 1 zacskó szárított élesztő, 1 dl olaj, 1 kis pohár tejföl.

A krumplit megfőzöm, összetöröm. A lisztet elkeverem a sóval, a cukorral, az élesztővel, hozzaáadom a többi hozzávalót és a krumplit, majd az egészet alaposan összekeverem. Addig dagasztom, amíg el nem válik a tál falától és a kezemtől. Kb. 1 órát hagyom pihenni, amíg a duplájára nő. Lehet kenyérsütőgépben is dagasztani és keleszteni, de mostanában leszoktam róla, mert hangos. :)

A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A tésztát 1,5-2 ujjnyi vastagra nyújtom, pogácsaszaggatóval kiszúrom és sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom. Kb. 40 percig sütöm alsó-felső sütéssel, amíg elkezd pirulni. A tetejét meg lehet kenni tojással vagy tejföllel, de az elsőt mindenképpen ki szerettem volna hagyni, a második pedig elfogyott, mert az egyik pohárral a pogácsába tettem, a másikat megette Gergő. :)

2 nagy tepsivel sütöttem ebből a mennyiségből. Nem lehet abbahagyni.

Csokis temető

Tavaly nagy sikere volt a sírhelyes pohárkrémnek, ami tulajdonképpen Aranka puding volt megszórva csokireszelékkel, beleállítva egy keksz. Nem volt sok időm rá, hirtelen ez jutott eszembe. Idén újragondoltam. :)

Mivel idén nem nálunk lesz a Halloween buli, olyasmiben kellett gondolkoznom, amit szállítható, legalább azt kibírja, amíg két kerülettel (vagy mennyivel, most hirtelen nem is tudom, olyan sűrűn vagyunk egymás mellett :D) arrébb letesszük az asztalra.

Végre sikerült venni megfelelő méretű és formájú (téglalap) üvegedényt. Pont ilyesmire kerestem, ha nem is pontosan erre a maira. :)

Hozzávalók: 500 g mascarpone, 400 ml habtejszín, 10 dkg porcukor, 5 dkg kakaópor, 1 kupaknyi vaníliaaroma vagy 1 zacskó vaníliás cukor, babapiskóta (amennyi van itthon... nekem most kevés volt, de csak tölteléknek kellett, hogy ne essen szét az egész), étcsokoládé, márványmintás keksz (lehetőleg lekerekített, nekem a Jó reggelt! vált be legjobban), dekortoll (vagy porcukor-kakaópor-víz nylonzacskóban).

A mascarponet elkeverem a porcukorral, a vaníilával és a kakaóporral. A tejszín felverem és a mascarpones masszához adom. Alaposan, de nagy mozdulatokkal összekeverem, hogy ne törjem össze a habot.

Az edény aljára teszek egy sor babapiskótát, amit előtte picit belemártottam vízben feloldott kakaóporba (lehet kávéval is, de gyereknek is szántam). Erre kanalazom a krém kevesebb, mint harmadát. Megszórom kakaóporral, aztán újabb réteg babapiskótát teszek rá, de már nem baj, ha nem jut mindenhova. Erre újabb krém (a maradék felénél kevesebb), kakaópor, végül a maradék babapiskóta. A tetejére kerül a maradék krém. Óvatosan, kanalanként teszem a krémet a babapiskótára minden rétegként, mert ha gyorsan öntöm, a krém a piskóta alá kerül, felnyomja, nem lesz szép. Az egész tetejét megszórom kakaóporral, bőven megszórom reszelt étcsokoládéval. Lefedem és -lehetőleg- hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek, a piskóta megpuhuljon.

A kekszeket kettétöröm, megrajzolom őket, mintha sírkövek lennének (pl. RIP), és amikor megszáradt a felirat, tálaláskor sorban beleszúrom a csokoládéreszelékbe, mintha temető lenne.

Morbid, de Hallowen van. :)

Körtés csiga

Múlt héten kaptunk pár szem körtét, mert Gergő szereti. Tényleg szereti, de nem azt, amit kaptunk. Veszni hagyni nem akartam, viszont nyers formában biztos voltam benne, hogy nem fog elfogyni. Eszembe jutott a hűtőben pihenő levelestészta, amit pont ilyen alkalmakra szereztem be, azaz amikor valami gyorsat és finomat szeretnék sütni.

Hozzávalók: 4-5 kemény körte (vagy amennyi van otthon, de ne túl sok), 1 csomag levelestészta, 2 evőkanál barnacukor, pici fahéj.

A körtéket megpucolom és eltávolítom a magházukat. Lereszelem őket nagylyukú reszelővel, kinyomkodva egy nagyobb tálba teszem. A barnacukorral és a fahéjjal alaposan összekeverem.

A levelestésztát kihajtogatom és rákenem a körtés masszát. Egyenletesen, nem túl vastagon kenem, a szélén kb. 2 cm részt kihagyok, hogy sütéskor ne váljon szét, majd feltekerem. Éles késsel kb. 1 cm széles darabokra vágom és a vágási felülettel lefelé (illetve felfelé) sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 200 °C-ra előmelegített (égkeveréses) sütőben kb. 15 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a széle.

Ez volt az első körtés próbálkozásom, de azt hiszem, nem az utolsó. :)

Gyümölcsös joghurt

Egy ideje nem veszünk gyümölcsjoghurtot. Lehet, hogy van benne egy halom emésztést elősegítő cucc, de tele van nyomva cukorral és sok egyéb olyan dologgal, amire egy kicsit sincs szükség. Marad a natúr joghurt. Jó lenne, ha lenne lehetőségem/kapacitásom/tudásom/tehetségem/kedvem... házi joghurtot készíteni, de ennek híján marad a bolti. Szerencsére nincs itthon lázadás, Gergő ugyanúgy megeszi, ahogy mi. Ha gyümölcsös joghurtot kér, akkor beleteszek neki valami idénygyümölcsöt, ami éppen itthon van.

Sok variációt kipróbáltam már, nekem mindegyik ízlett, és amit Gergőnek készítettem, annak is sikere volt. Igaz, neki nem tettem bele cukrot meg zabpelyhet.

Mindig azt írom, mit és mennyit tettem egy kis pohár natúr joghurthoz.

Gergőnek: fél reszelt alma (levével együtt), pici fahéj.

Magunknak:

- 1 körte, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);

- 4 szilva, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);

- 1 alma, pár szem szőlő, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük).

Sütőtök krémleves

Nem mondhatném, hogy sütőtök mániás a család, és alig várjuk, hogy megjelenjen a piacon, másris rávetjük magunkat. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy tele van mindenféle hasznos tápanyaggal, ezért valahogy megpróbálom az asztalra csempészni. Miután az első próba sikerült, következő héten is vettem a piacon sütőtököt, és a mai unokatesós látogatáskor azt főztem a túrós pogácsa mellé.

Hozzávalók: 1 közepes sütőtök, 1 fej vöröshagyma, 1 nagy és 1 kicsi krumpli, só, bors.

A tököt feldarabolom, fóliával kibélelt tepsire rakom, megszórom barnacukorral, és sütőben megsütöm. A hagymát felkockázom és kevés olajon üvegesre párolom. A krumplit is felkockázom, a hagymához adom. Gyakran kevergetve sütöm őket kicsit együtt, aztán hozzáadom a kikapart sütőtököt. Összekeverem, sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul, majd botmixerrel pépesítem.

Tálaláskor óvatosan meglocsolom balzsamecettel és csiliolajjal, megszórom pirított tökmaggal. Ha nincs, nem tragédia, nélkülük is finom. Gyorsan elfogy. :)

Gyors túrós pogácsa

Erősen a nullához közelít az a mennyiség, ami túrúból megeszünk. Én ugyan szeretem a túrós tésztát, de egyedül vagyok vele. Gergő szereti a tejtermékeket (mostanában a natúr joghurtot pusztítja előszeretettel), gondoltam, nem temetem még a túrót, csak elrejtem. Szétnéztem a neten olyan receptért, amibe nem kell tojás. Nem volt sok, de azért akadt. Végül ezeket felhasználva sütöttem meg életem első túrós pogácsáját. 

Ha nem is jártam úgy, mint Kati, de nem ez lett a világ legszebb pogácsája. Kicsit lapos lett (legközelebb vastagabbra nyújtom), de puha és finom. Gergő konkrétan közölte, amikor feljöttek a játszótérről, hogy pogácsát kér vacsorára, és be is tolt legalább hármat. Ráküldött kettő virslit is, de az most mindegy. :)

Szerintem nem lesz baj, ha holnap ez lesz az egyik elemózsia a céges kiránduláson. :)

Hozzávalók: 250 g túró, 200 g puha vaj, 250 g liszt, só, kevés tejföl, reszelt sajt.

A túrót összemorzsolom a vajjal (ha jó puha a vaj, akkor ez kb. 2 perc), hozzáadom a lisztet és a sót, és jól összedolgozom. Letakarva kb. 30 percre beteszem a hűtőbe. Ezután kinyújtom, félbe, majd megint félbe hajtom, és újra kinyújtom. Ezt háromszor ismételem, majd a végén ujjnyi vastagságúra nyújtom. (Itt hibáztam; túl vékonyra nyújtottam. Nagyon rossz a szemmértékem, későn hagyom abba, se sosincs kedvem elölről kezdeni.)

Kerek kiszúróval kiszaggatom, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom a pogácsákat. A tetejüket megkenem tejföllel (lehet tojással is, de azt elkerülöm, ha lehet), megszórom reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben kb. 20 percig sütöm. Nem árt közben nézegetni, mert lehet, hogy 15 perc múlva már barnul a széle, de az is előfordulhat, hogy kell még neki egy kis idő.

Cukkinis-paradicsomos tészta

Pár héttel ezelőtt Gergő rámutatott a(z anyutól nemrég kapott és még el nem pakolt) tészta dobozára, és közölte, hogy azt szeretne enni. Magabiztosan nyúltam a dobozért, mert biztos voltam benne, hogy rajta van a recept. Úgy szokott lenni. Mondjuk, hogy igazam volt. Valóban volt rajta recept, de csak olaszul. :) Hiába forgattam a dobozt, nem találtam magyar (vagy legalább angol) nyelvű receptet. Nem volt más választásom, összeszedtem gyenge (és erősen passzív) olasz tudásom, de bőven szükségem volt a józan paraszti eszemre is (van olyan nekem? :D), hogy elkészítsem az ételt. Végül sikerült, és azóta ezt esszük, ha kevés időm van főzni, de lekváros kenyér elkészítésénél azért több. :)

Hozzávalók: 1 kisebb cukkini, 1 marék koktélparadicsom, 2 gerezd fokhagyma, 1 fej hagyma, bazsalikom,  olaj, főtt tészta.

A tésztát a csomagoláson található útmutatás szerint megfőzöm.

Kevés olajon üvegesre párolom a felkockázott hagymát, fokhagymanyomóval hozzáadom a fokhagymát. Vigyázok, hogy ne égjen le, a fokhagyma könnyen teszi, akkor viszont keserű. Ezután a hajszálvékony karikákra vágott cukkint teszem bele. Alaposan összeforgatom, hogy mindenhol érje az olaj. Sózom, borsozom. Amikor már majdnem kész, beleteszem a félbe (vagy negyedbe) vágott paradicsomokat. Ezután csak picit sütöm, csak éppen, hogy jól összekeveredjenek a hozzávalók, de óvatosan, ne törjön szét a paradicsom, és csak egy kicsit puhuljon meg. A legvégén apróra vágott friss bazsalikomot, lefedem és leveszem a tűzhelyről.

Tálaláskor a tészta tetejére teszek a cukkinis raguból (nem tudok rá jobb szót). Lehet rá morzsolni valamilyen lágy sajtot, de ezt ki szoktam hagyni. Egészen egyszerűen azért, mert nem szeretem a lágy sajtokat.

A képen penne volt, de nekem most csak ez a szarvacska volt itthon.

Korianderes krumplisaláta

Úgy terveztem, hogy babsalátát (is) készítek a teraszbulira, de elfelejtettem babot venni. A tervek között szerepelt a hagymás krumplisaláta tartárral, de végül a kettőből lett egy, azaz a babot krumplival helyettesítettem.

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 1 nagy fej lilahagyma, 2 evőkanál barnacukor (vagy nyírfacukor; kristálycukorral is lehet, de azt nem tartok itthon), almaecet, só, bors, 1 evőkanál egész koriandermag, víz.

A krumplit megpucolom, megfőzöm. A hagymát kettévágom, majd vékonyan felszeletelem. Egy kisebb tálba teszem a cukrot és annyi almaecetet adok hozzá, amennyit felvesz. Sózom, borsozom, beleteszem a koriandert, és felöntöm vízzel. Alaposan összekeverem, hogy eloldódjon a cukor.

Ha a krumpli kihűlt, karikákra vágom, a hagymával együtt beleteszem egy nagyobb tálba. Ráöntöm az öntetet, és óvatosan összeforgatom, hogy mindenhova jusson, de ne törjön össze a krumpli. Lefedve kis időre a hűtőbe teszem.

Minél többet áll fogyasztás előtt, annál jobb. :)

Pizzás papucs

Valami újat akartam kipróbálni, de nem bíztam a véletlenre, hanem egy régi, jól bevált receptet szedtem elő. Reggelire szerettem volna sütni valamit, és első gondolatom a lekváros kifli volt, de aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valami sósat sütnék. Volt még gomba a hűtőben, az ötlet gyorsan megszületett.

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1-1 evőkanál barnacukor és só, 1-1 evőkanál extra szűz olívaolaj és tejföl (lehet kefír is, de nekem általában ez van itthon), fél csomag szárított élesztő; a tetejére 3 evőkanál magkeverék, 1 kis fej hagyma, fokhagyma, 3 gomba, reszelt sajt, paradicsompüré (nálam anyu házi pirosaranya), pizzafűszer.

A hozzávalókat (a tejjel, az olajjal és a tejföllel kezdve) a kenyérsütőbe pakolom, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot. Amikor készen van, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. Ujjnyi vastag körlappá nyújtom, és négy részre osztom. A szélesebb résznél kezdve feltekerem, hogy kifliformákat kapjak, de nem hajlítom meg, hanem egyenesen hagyva teszem a sütőpapírral bélelt tepsibe.

Éles késsel mélyen bevágom a kifliket, hogy szétnyíljanak. A vágásba 2 kiskanál paradicsompürét teszem, erre az apró kockára vágott hagymát, fokhagymát és gombát, végül az egészet lefedem reszelt sajttal. 

200 °C-ra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés, középen) kb. 30 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha már pirulnak a végek. :)

Nem lehet abbahagyni...

Cseresznyés-csokis muffin

Gergő szemszögéből :)

Tegnap délután kiflit szerettem volna sütni, hogy legyen mit reggelizni, és csak a szerencsén múlt, hogy nem pazaroltam el a hozzávalókat. Az volt a szerencsém, hogy Gergő aludt, és nem akartam zörögni a kenyérsütőgéppel, így kézzel készültem dagasztani. Az élesztőnél elakadtam. Szidtam magam, mert legutóbb, amikor sütöttem, és az utolsó zacskóval bontottam föl, mondtam is Péternek, hogy kell venni, de elfelejtettem felírni a listára. A száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban eltettem későbbi felhasználásra, és kerestem az alternatív megoldást, amivel kitömhetjük a gyomrunkat reggel. Szétnéztem a lakásban, és megláttam a muffinos szakácskönyvet. Megvilágosodtam. Muffin! Ez az! Találtam egy elég jól variálható alapreceptet, azt feltuningoltam ezzel-azzal, és máris készen volt a reggelinek való. Persze, Gergő alig várta, hogy ehetőre hűljön, úgyhogy csak remélhettem, hogy marad valami reggelire is. :)

Hozzávalók (konyhai mérőkanállal mértem mindent, így űrmértékben adom meg): 3 dl liszt, 1,5 dl barnacukor, 1 tojás, 2 dl tejszín, 75 ml olaj, 1-1 kiskanál sütőpor és szódabikarbóna, pici só, egy marék cseresznye, csokikrém (65-70 %-os cskokoládétfolyamatos keverés mellett) felolvasztottam tejben, adtam hozzá néhány evőkanál barnacukrot).

A lisztet elkeverem a sóval, sütőporral és a szódabikarbónával. Belekeverem a többi hozzávalót, és alaposan összedolgozom. Beleszórom a magozott és apróra vágott cseresznyét (bármilyen apróra vágott gyümölccsel helyettesíthető, de nekem most ez volt itthon).

A muffinsütő mélyedéseit kibélelem papírral, és kb. háromnegyed részig töltöm a masszával. 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütöm. Amikor kihűlt, 2-3 kiskanál csokikrémet teszek a tetejére és késsel elkenem. Érdemes megvárni, hogy elhűljön a muffin, különben lecsorog a krém. Én így jártam. :)

Medvehagymás-snidlinges muffin

Szombaton már éppen készültünk távozni a piacról, amikor észrevettem, hogy elfelejtettük a medvehagymát. Én éppen Vera néninél nézegettem a tulipánokat, Péter kértem meg, hogy ugorjon vissza Évához egy csokor medvehagymáért. Hiba volt. :) Hozott medvehagymát, azzal nem volt baj, de kb. háromszor annyit, amennyit én gondoltam. Hiába tettem vízbe, rohamosan fonnyadt. Hétfőn még egészen tetszetős volt, akkor beletettem a salátába, de ma már valami mást szerettem volna belőle/vele készíteni. A fonnyadást azért nem úgy kell elképzelni, hogy elkezdett rohadni, mert akkor nyilván nem teszem bele semmibe, inkább kezdte elveszíteni a tartását és a szép sötét színét. Úgy gondoltam, a muffin a leggyorsabb, amit össze tudok dobni a délelőtti játszóterezés előtt, úgyhogy nekiálltam.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 10 dkg olvasztott vaj, 75 ml tej, 3 tojás, fél csomag sütőpor, késhegynyi szódabikarbóna (elhagyható), egy marék snidling és medvehagyma, só.

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját habosra keverem, hozzáadom az olvasztott vajat és a tejet (a két utóbbit érdemes előtte összeönteni, hogy a tej lehűtse a forró vajat, nehogy rántotta legyen a tojásból). Hozzáadom a sütőporos (és szódabikarbónás) lisztet és a sót, jól összekeverem. A tojásfehérjét habbá verem, és óvatosan, nagy mozdulatokkal a masszába keverem.

Végül beleszórom az apróra vágott snidlinget és medvehagymát, elkeverem, hogy nagyjából egyenletesen legyen benne mindenhol.

A muffinformát papírral kibélelem és beleadagolom a masszát. 180 °C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöm.

Ízlés szerint lehet bele tenni sonkát és/vagy reszelt sajtot, de ezeket most kihagytam. Az előbbit azért, mert én is szerettem volna enni belőle, az utóbbit pedig azért, mert siettem.

Ha valaki kipróbálja úgy is, várom a beszámolót, és akár ide is kiteszem. ;)

Korianderes babsaláta

Múlt héten végre eljutottunk egy ismerős családhoz, akik nemrég vidékre költöztek. Sok babsalátát ettem már, de ilyen finomat még sosem. Gyorsan elkértem a receptet, és azóta már én is elkészítettem. Nem éppen randikaja, és társaságba sem igen szép dolog menni utána, de nagyon finom. :)

Hozzávalók: 2 vörösbab konzerv, 2 fej vöröshagyma, 2 púpos evőkanál cukor (nálam nyírfacukor, hogy Péter is ehesse este), ecet (nálam almaecet, mert csak ez van itthon), só, bors, víz, egész koriander mag.

A nyírfacukorhoz annyi almaecetet öntök, amennyit éppen felvesz, sózom, borsozom, és felöntöm vízzel.

A babot lecsöpögtetem, a hagymát vékonyra szeletelem. Ráöntöm a cukros-ecetes löttyöt, beleszórok kb. egy marék koriander magot. Ha szükséges, öntök még hozzá vizet. Akkor jó, ha ellepi a babot és a hagymát. Lefedem, és néhány órára a hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek.

Ízlés szerint lehet bele tenni mindenfélét. Mivel a medvehagyma szezon kellős közepén járunk, vágtam bele néhány levelet, Péter sonkával (is) megbolondította.

Nem lehet abbahagyni. :)

Húsvéti kalács 2013

Mindenféle tervem volt, hogy mit sütök idén Húsvétra, aztán nem volt kedvem kísérletezni. Talán a karácsonyi idő sem segített, nem tudom, de minimálisra vettem a sütés-főzést, azaz inkább a sütést, mert olyan nem is volt, hogy húsvéti menü. Sonkát nem vettünk, azaz nem olyat, amit az emberek ilyenkor szoktak, a főtt tojást senki sem szereti nálunk. Azt és olyat ettünk, amihez kedvünk (és alapanyag) volt.

Sonkás cuccnak betudtam, hogy a szokásos kiflibe sonkát tekertem, meg csináltam bacon-ös pizzagolyót (tudom, nem sonka, de nekem aztán mindegy, a család meg nem panaszkodott :D), összedobtam egy banános-mascarpone-s csodát (majd az is jön), és elővettem A kalácsreceptet és a kuglófformát, mert ez most a mániám. :)

A töltelékkel sem sokat vacakoltam. A legelsőként kipróbált variációt vettem elő, csak kihagytam belőle a porcukrot. Vékonyan megkentem baracklekvárral, rászórtam jó sok darált mandulát (csak szeleteltet kaptam, klopfolással zúztam porrá) és apróra darabolt (nem volt kedvem reszelni, de úgy lett volna az igazi) marcipánt.

Imádom ezt a kalácsot. Nem a leggyorsabban elkészíthető cucc, de nagyon megéri. Gyorsan szárad, de nem nagyon éri meg a másnapot. Ha meg igen, akkor kakaóval és/vagy kávéval akkor is isteni.

Ennyire kelendő. Fényképezni is alig tudtam. :)

Csokis-mogyorós hokkaido kalács

Újra itt a Húsvét, jöhetnek a kalácsok. Gondoltam, kipróbálom a jól bevált receptet új töltelékkel. Felcsaptam a konyhaszekrényt, és választottam két dolgot, ami szerintem összeillik, így lett az idei első húsvéti kalács mogyorós-étcsokis-porcukros. (Fontos, hogy a mogyoró sózatlan legyen.)

Az étcsokit lereszeltem, a mogyorót klopfolóval apróra törtem.

Egészben. Frissen sülve.

Csirkekuglóf

Régen szemeztem ezzel a recepttel. Szeretem a szokásostól eltérő dolgokat és megoldásokat, ezért is tetszett meg. Elég sokat vártam a megvalósítással. Ennek több oka is van. Egyrészt általában kétfélét főzök (hússal és hús nélkül), így nincs időm csak az egyikkel ennyit pepecselni, másrészt mindig más lesz a csirkemellből. Talán az utóbbi az első következménye. :)

Tegnap azzal a szándékkal vettem ki a fagyasztóból a csirkemellet, hogy nekiállok. Szerencsére lehetőségem is volt rá, mert Péternek nem kellett korán kezdeni a munkát, tudott vonatozni meg labdázni, amíg én alkottam. Kicsit átalakítottam a receptet (nyilván :D), mert nem túl tojásos a család húsevő része (sem).

Hozzávalók: 1 csirkemell, 6 (keskeny) szelet bacon, 1 fej lilahagyma, 1 (lila)krumpli, 200 g reszelt sajt, 3 tojás, só, bors, vegamix, petrezselyem.

A csirkemellet felkockázom, a fűszerekkel (a petrezselyem kivételével) összekeverem. A kuglófformát alaposan kikenem vajjal, és az alján elrendezem a csirkemell felét.

Körkörösen ráteszem a bacon felét (3 szelet) úgy, hogy minél jobban befedje a csirkét. Szét lehet vágni kisebb darabokra a bacont, hogy könnyebben lehessen pakolgatni, de túl kicsire nem érdemes, mert nem lesz szép réteges.

Erre kerül a hagyma szépen elrendezve, majd a karikára vágott krumpli. Igyekszem minél egyenletesebben pakolgatni, hogy a többi réteg ne csússzon el.

Az egészet megszórom a sajt felével. Szépen egyenletesen, hogy mindenhova jusson, és megszórom petrezselyemmel.

Jöhet az újabb réteg csirke és bacon. A tetejére szórom a maradék sajtot.

Az egészet leöntöm 3 felvert tojással, lefedem alufóliával, és 170 °C-ra előmelegített sütőbe tolom. 1 órán keresztül sütöm, majd leveszem a fóliát és 10 percre visszateszem a sütőbe.

Különösebb köret nem szükséges hozzá, hiszen van benne krumpli. Nem fontos egyébként a lilakrumpli, csak szerettem volna egy kis színt tenni bele.

Itt találtam: Eve ad Apple

Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.

Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

Egészben sült töltött krumpli

A Facebook-on keringett néhány hete ez a recept. Amint megláttam, tudtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, kipróbálom. Nem vártam vele sokat, kiválogattam a legnagyobb krumplikat, és nekiálltam. Könnyűnek tűnik, és valóban az, csak elég időigényes, ezzel számolni kell. Annyira bejött az egész családnak, hogy legközelebb már direkt ehhez vettük a nagyobb krumplikat (tapasztalat alapján a fabiolából lesz a legjobb).

Hozzávalók:

Annyi krumpli, amennyi elfér egy tepsin (nem érdemes keveset sütni). Méretre mindegy, milyenek, csak egyformák legyenek, ez a sütési idő miatt fontos. Nálunk a nagyobb krumplik játszanak, főleg azért, mert könnyebb megtölteni, de tényleg mindegy. :)

Tölteléknek: vékonyra szeletelt sajt (ez mindenképpen, a többi szabadon variálható), bacon, kolbász, szalámi, gomba, hagyma...

Elkészítés:

A krumplikat alaposan megmosom, a héjukat megdörzsölöm, de nem pucolom meg. Mindegyiket bevagdosom kb. 2-3 mm távolságban úgy, hogy alul egyben maradjanak, a tetejüket megkenem sós étolajjal, hogy belefolyjon a vágásokba. 220 °C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben 40 percig sütöm. Amikor megsült, a vágásokba rakosgatom a vékonyra szeletelt mindenfélét, és az egészet 10 percre visszatolom a sütőbe. Mivel minden vékony, ennyi idő alatt megsülnek.

Mivel van benne minden, különösebb köretet nem igényel, de érdemes kipróbálni fűszeres-tejfölös mártogatóssal (olaszos fűszerkeverékkel és pici sóval alaposan kikeverem a tejfölt, esetleg öntök hozzá pici tejszínt). Betegre tudom magam enni belőle...

Látványra nem a legszebb, de az íze a lényeg.