Vasi pecsenye nemzetiszínű rizzsel

Érdekes érzés, hogy március 15-éhez közeledve az írek is készülődnek. Igaz, nem ugyanarra a napra, hanem a két nappal később megünneplésre kerülő St. Patrick napra. Az egyik nekünk fontos, a másik az íreknek. Mivel itt élünk, a mi márciusi programjaink között is szerepel a St. Patrick napi fesztivál. Talán a két ünnep közelsége miatt úgy gondoltam, jobban szétválasztom a kettőt, és a magunk módján megünnepeltük a saját nemzeti ünnepünket. Igyekeztünk piros-fehér-zöldbe öltözni (nem népviseletbe:D), és az ebédet is megpróbáltam nemzetiszínűre varázsolni. Így sikerült.

Hozzávalók: sertéstarja vagy comb (azt hiszem, combból készítettem, de bevallom, nem nagyon értek hozzá:D), tej, fokhagyma, liszt, pirospaprika, rizs, piros és zöld ételszínezék.

A húsokat szép vékony szeletekre vágom, kiklopfolom, besózom, és tálba teszem. Annyi tejet öntök rá, amennyi éppen ellepi, apróra vágott fokhagymát adok hozzá, lezárom, és éjszakára hűtőbe teszem. Ezután paprikás lisztbe forgatom, és forró olajon mindkét oldalát ropogósra sütöm.

A rizst a szokásos módon megfőzöm, majd három részre osztom. Az egyik harmadhoz 1-2 csepp piros, a másikhoz zöld ételszínezéket keverek, a harmadikat békén hagyom.

Tálaláskor a különböző színű rizst egymás alá rendezem.

Lehet, hogy van jobb megoldás az ételszínezéknél, de nem volt lehetőségem kísérlezetni, hogy mivel tudom elérni a megfelelő árnyalatot, így ez maradt. Nem gyakran eszünk nemzetiszínű ételt, így azt gondolom, ennyi belefér.:)

Kókuszgolyó

Az elmúlt időszakban alig múlt el hétvége verseny nélkül. Ezek közül kettő Észak-Írországban volt. Biztos, ami biztos alapon 1 napi élelemmel indultunk neki, mivel nem tudtuk, milyen a helyi büfé felszereltsége. Nos, megtudtuk. Nem bántuk meg, hogy előre gondolkodva bepakoltuk az elemózsiás csomagot.

Az egyik héten gondoltam egyet, és nem kísérletezgettem mindenféle kelttésztával, hanem biztosra mentem. A legfőbb indok az volt, hogy mivel korán reggel (hajnalban) indulunk, időben be kellene kapcsolni az alvó funkciót, nem pedig a konyhában tölteni az értékes perceket (órákat). A választás a kókuszgolyóra esett. Viszonylag gyors, egyszerű és finom.


Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 5 dkg mazsola, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg puha vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál rum, 5 dkg kókuszreszelék.

A kekszet ledarálom (amennyiben nem volt akkora szerencsém, hogy darált változatot sikerült vennem), hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszeléket, és a mazsolát. A mézet a tejjel felforrósítóm, majd a kekszes keverékre öntöm. Belekeverem a vajat, a lekvárt, a rumot, és 1-2 órára beteszem a hűtőbe.

Ezután nedves kézzel diónyi golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Isteni!:)

Falafel és csirkés gyros

Az egész egy ártatlan bevásárlással kezdődött, amikor a polcról rámkacsintott a tortilla-lap. Imádom a török ételeket, bulik utáni hajnalon gyakran találtam magam valamelyik török étkezdében. Lelki szemeim előtt már láttam a vacsorát.:) Természetesen ez is kétféle "töltelékkel" készült, hogy mindenki boldog legyen. Az enyémbe falafelgolyók kerültek, Attiláéba pedig szójás-mézes csirkét vágtam apró darabokra.

Hozzávalók: tortilla-lapok, falafelgolyók (Orgran Falafel-mix) vagy sült csirkehús, tetszés szerinti zöldségek (az enyémben póréhagyma, paprika és paradicsom), görög stílusú natúr joghurt ízesítve sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával.



A tortilla-lapot picit megnedvesítem, és 30 mp-re beteszem a mikróba (legnagyobb fokozat). A tortilla-lapot a tenyeremre helyezem, a szélétől kb. 3 cm-t kihagyva ráteszek 2 falafelgolyót vagy egy kis adag húst. Felhajtom a szélét, majd a két oldalát is ráhajtom, hogy tölcsér alakot kapjak, és körbetekerem alufóliával. A golyókra (vagy a húsra) zöldségeket teszek, majd egy néhány teáskanálnyi joghurtot. Ezután kezdem elölről, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Lehet enni hasábburgonyával vagy rizzsel, de önmagában is finom, sőt.:)


Tisztában vagyok vele, hogy nem eredeti recept, elsősorban azért, mert nem tzatzikit használtam, de nekünk így (is) nagyon ízlik.

Mindenféle palacsinta

Tegnap Pancake Tuesday volt, itt így hívják a Húshagyó Keddet. Nekem tetszik.:) Vannak az íreknek olyan szokásaik, amik kifejezetten tetszenek, mint pl. ez a palacsinta nap. Beszereztem a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam a két különböző palacsintatészta összeállításának -az okról később-.


Egyes számú verzió, azaz ahogy Attila szereti

Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojás, 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Egy nagy tálban habverővel vagy a Tupperware Konyhai Mindentudóval alaposan összekeverem a hozzávalókat. Vékonyan kiolajozom a palacsintasütőt az első palacsinta sütéséhez, de a továbbiakban erre nincs szükség, a tésztában lévő olaj biztosítja, hogy ne égjen le.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, bacon

Öntet: natúr joghurt (görög stílusút kaptam, így azt használtam), csipet só, bors


Kettes számú verzió, azaz ahogy én szeretem

Nem szeretem a tojást. Hacsak lehet, elhagyom a sütikből is, de mivel másokat erre nem kárhoztatok, ha nem akarják, így általában kétféleképpen készítem az ételeket. Már, amennyiben megoldható.



Hozzávalók: 20 dkg liszt (itt: cream vagy plain flour), 2 tojásnak megfelelő pótló (Orgran No Egg), 5 dl tej, csipet só, 50 ml olaj.

Töltelék: reszelt vagy darabolt füstölt sajt, párolt zöldségek (Tupperware Mikropárolóban, mikróban max. fokozaton 10 perc).

Öntet: az Attiláéval megegyező.

Melegen, petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Almás rétes

Rettenetesen kicsi a hűtőnk fagyasztórésze. Nemrég, amikor a nagybevásárlás után szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom rendesen elpakolni a dolgokat, nem volt más megoldás, a réteslapnak ki kellett kerülni. Betettem a hűtőrészbe, így nyertem 1 napot, hogy döntsek a további sorsáról. Végül vettem almát, és almás rétest sütöttem belőle. Életemben először. Tudom, nem igazi házi rétes, mert nem én nyújtottam-húztam a tésztát, de mégis "igazibb", mint a teljesen elkészített, csak a sütőbe beillesztendő változat.:)


Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 1 kg alma, 10 dkg cukor, fahéj, olvasztott vaj vagy olaj.

Az almát megszabadítom a magházától, lereszelem, kinyomkodom a levét, összekeverem a cukorral és a fahéjjal. A réteslapokat óvatosan kiveszem a csomagolásból, kihajtogatom, és megszerzek egy lapot. Lisztezett felületre teszem, megkenem olvasztott vajjal, ráteszek egy újabb lapot, azt is megkenem vajjal, majd erre egy újabb lapot. Erre teszem az almatöltelék felét úgy, hogy a szélén kihagyok egy kb. 4 cm széles részt. Óvatosan feltekerem, sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, és a tetejét megkenem olvasztott vajjal. A többi lappal, és a töltelék másik felével ugyanígy járok el. 220°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöm. Porcukorral megszórva tálalom.

Gyors tésztavacsora

Szeretem a könnyen variálható és gyorsan elkészülő ételeket. Az utóbbi időben bátrabban nyúlok olyan fűszerekhez vagy ízesítőkhöz, amik első hallásra nem illenek az adott ételhez. Így sikerült ez a zöldséges tészta is, ami azóta nagy kedvencemmé vált. Szeretem, mert gyorsan készen van, és gyakorlatilag azt teszek bele, ami éppen itthon van.

Hozzávalók: száraztészta (legjobb a penne, farfalle vagy a csavart), zöldségek, hagyma, fokhagyma, só, bors, szójaszósz.

A tésztát felteszem főni. Közben egy másik edényben kevés olajat felforrósítok, beleteszem a felaprított hagymát, és üvegesre párolom. Ezután beleteszem a felkockázott zöldségeket (legtöbbször egyes mirelitzöldséget szoktam, ez többnyire van itthon), és puhára párolom. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, kicsit összepirítom, sózom, borsozom, majd hozzáteszem a megfőtt, leszűrt tésztát. Az egészet összeforgatom, leöntöm szójaszósszal, és újra összepirítom. Azonnal tálalom.

Nehéz meghatározni a hozzávalók mennyiségét, mivel "érzésre", szemmértékre szoktam adagolni. Kb. 250 g tésztát szoktam megfőzni, ehhez mérem a többit. Kb. 100 g zöldséget, 1 nagyobb fej hagymát, 2 gerezd fokhagymát, és néhány evőkanál szójaszószt szoktam. Annyit, hogy ne tocsogjon benne, de azért érezhető legyen, ne csak nyomokban.

Tonhalas csiga

Éppen azon gondolkodtam, hogy kellene valamit készíteni a konyhaszekrényben lapuló tonhalkonzervből, amikor rátaláltam erre a receptre. Kapásból a tonhalsaláta jutott eszembe, de azonnal elvetettem, mert Attila nem egy nagy salátás. A tonhalat viszont szereti, és mivel én még a szagát sem, viszonylag ritkán készítem. Az viszont mégsem állapot, hogy csupán ezért száműzzem a konyhából.:) A következő löketet az adta, hogy Veronicanak megígértem, hogy ha látok, veszek neki filo pastry-t (kb. rétestészta). Láttam. Vettem magamnak is. Nem árt, ha van itthon, és még éppen ennyi hely volt a fagyasztóban. Vettem puff pastry-t (kb. levelestészta) is, a csigához pont ilyenre volt szükségem. Mivel a fagyasztóban teltház volt, kicsit átvariáltam, és ezt a tonhalas csigát készítettem Attilának ebédre.

Hozzávalók: kb. 200 g leveles tészta (dobozos, előre kinyújtott változatot használtam), 1 tonhalkonzerv, 1-1 evőkanál tejföl és mustár, 1 evőkanál frissen facsart citromlé, só, bors, fűszerek, szezámmag.

A tonhalkonzervet lecsöpögtetem és villával összetöröm. Hozzáadom a tejfölt, a mustárt, a citromlevet, sózom, borsozom, és tetszés szerint fűszerezem -én bazsalikomot és oregánót használtam-. Alaposan összekeverem. A tésztát az előírásnak megfelelően előkészítem -csak szobahőmérsékleten kellett tartanom kb. 1,5 órát, majd kitekerni:)-, rákenem a tonhalas masszát úgy, hogy az egyik szélén 3-4 cm széles részt üresen hagyok, majd felkerem. 3 cm széles darabokra szeletelem, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatom a csigákat. Ez a rész a legnehezebb, mivel a tonhalas massza minden, csak nem szilárd. Rendesen megharcoltunk egymással, mire sikerült. Mindegyik csiga tetejét megszórom szezámmaggal, és 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm, hogy a teteje picit megpiruljon.


Itt találtam: Eve & Apple

Szójás-mézes csirke

Tudom, elsőre elég bizarr, legalábbis annak tűnik. Éppen ezért tetszett meg, amikor évekkel ezelőtt rátaláltam. A viszonylag sok hozzávalótól függetlenül egyáltalán nem bonyolult elkészíteni. Vendégváráshoz ideális, hiszen igaz ugyan, hogy a sütési idő viszonylag hosszú, de közben lehet mással készülődni. Egyszerre egyszerű és különleges. Eddig még sosem hagyott cserben.:)

Hozzávalók: 30-40 dkg csirkemell, 3-4 evőkanál olaj, 4 evőkanál ketchup, 3 dl tejszín, 4 evőkanál szójaszósz, 3 evőkanál méz, 2 gerezd fokhagyma, majoranna, bazsalikom, só.

A húst megmosom, a nagyobb darabokat hosszában kettévágom, hogy vékony szeleteket kapjak. Kiklopfolom és besózom. Egy kisebb edényben összekeverem az olajat a ketchuppal, a tejszínnel, a szójaszósszal, a mézzel, a zúzott fokhagymával és a fűszerekkel. Tűzálló tálba vagy tepsibe öntöm a szószt, a húsokat beleteszem úgy, hogy ne fedjék egymást, hanem egymás mellett sorakozzanak. 1-2 órát állni hagyom, majd alufóliával letakarva 200-220°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm. Leveszem a fóliát, majd további 10 percig sütöm. Akkor jó, ha a teteje szép piros. Rizzsel vagy vajas törtkrumplival tálalom.

Itt találtam: mindmegette

Stefánia szelet

Ritkán tudok Dublinban darált sertéshúst venni. Legtöbbször marha- vagy pulykahúst lehet kapni darált formában. A közeli boltokban ezer évben egyszer lehet kapni. Ha biztosra akarok menni, be kell menni a városba, és ott lecsapni a készletre. Ma éppen ráértem barangolni, így sikerült hazahoznom egy kisebb adagnyi darált sertéshúst. Azért nem sokat, mert bár jó lenne, ha nem kellene állandóan vadászni, hanem be tudnék belőle tárazni, egyrészt a fagyasztónkba üres állapotban is alig férne egy pár cipő, olyan kicsi, másrészt én nem pusztítom a húst. Azon ritka alkalmakkor, amikor Attila fasírtot kíván, simán kibírható a beszerzőkörút. Most viszont szereztem húst, így neki is álltam az egyik legegyszerűbb magyaros étel elkészítésének, hogy készen várja haza a munkából.

Hozzávalók: 250 g darált sertéshús, 4 tojás, 1 kisebb fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, szerecsendió (ezt nem szoktam beletenni), pirospaprika, 1 teáskanál mustár, zsemlemorzsa.

A húst alaposan összekeverem 2 tojással, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával. Sózom, borsozom, alaposan megszórom pirospaprikával, hozzáadom a mustárt és a majorannát. Annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Kiolajozok egy hőálló tálat, megszórom zsemlemorzsával. Ebbe teszem a fasírtot úgy, hogy hosszában 2 főtt tojást teszek a közepébe. Jól összenyomogatom, hogy a massza kitöltse az összes helyet a tojások körül. Megkenem a tetejét olajjal (jó sokkal, nehogy kiszáradjon sülés közben), megszórom zsemlemorzsával, és 220°C-ra előmelegített sütőben legalább 50 percig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz. Tálalás előtt hagyom kicsit hűlni, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Vajas törtkrumplival tálalom.

Zsömle vagy buci

Kb. 5 éve csak alkalomszerűen vettem bolti kenyeret, amikor nem volt alapanyag, esetleg idő az elkészítésre. Már teljesen megszoktam, hogy olyan kenyeret eszünk, ami a sütőből kerül ki. A zsömlékkel viszont nem voltam jóban. Legtöbbször csak melegszendvicsnek lehetett megenni. Mostanáig. A napokban találtam erre a receptre a neten. Gyorsan leírtam, mert pont olyannak tűnt, amilyet kerestem. Nem tévedtem. Gyors, egyszerű, és nagyon finom.

Hozzávalók 12 db-hoz: 75 dkg liszt (itt: strong white flour), 1 zacskó szárított élesztő, 2 púpos teáskanál só, 5 dl meleg víz, 1 dl tej, 1 evőkanál méz, napraforgó-, szezám-, és tökmag.

A lisztet elkeverem az élesztővel és a sóval. Magmániás lévén 3 jól megpúpozott teáskanál magot is szórok bele. A vizet, a tejet és a mézet külön összekeverem, és a lisztes keverékhez adom. Jól összedolgozom. Nem baj, ha nem lesz sima, maradhat ragacsosan. Liszttel meghintem, letakarva meleg helyen 1,5 óráig kelesztem. Ezután a tésztát öklömnyi gombócokra osztom, mindegyiket lisztezett deszkán laposra nyomkodom, aztán félbe, majd megint félbe hajtom. Így:

Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt vagy liszttel megszórt tepsibe teszem őket (én lisztezni szoktam, újabban mosható sütőpapírt használok), a sütő aljára egy kisebb tepsivel kb. 1 l vizet teszek, és 240°C előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Nem a vizet, hanem a zsömléket.:)

Miután egyszer lebuciztam, azóta csak így hívjuk a zsömléket. Ha jobban megnézem, tényleg inkább bucik.:)

Itt találtam: Gourmandula