2013. október 30., szerda

Körtés csiga

Múlt héten kaptunk pár szem körtét, mert Gergő szereti. Tényleg szereti, de nem azt, amit kaptunk. Veszni hagyni nem akartam, viszont nyers formában biztos voltam benne, hogy nem fog elfogyni. Eszembe jutott a hűtőben pihenő levelestészta, amit pont ilyen alkalmakra szereztem be, azaz amikor valami gyorsat és finomat szeretnék sütni.

Hozzávalók: 4-5 kemény körte (vagy amennyi van otthon, de ne túl sok), 1 csomag levelestészta, 2 evőkanál barnacukor, pici fahéj.

A körtéket megpucolom és eltávolítom a magházukat. Lereszelem őket nagylyukú reszelővel, kinyomkodva egy nagyobb tálba teszem. A barnacukorral és a fahéjjal alaposan összekeverem.

A levelestésztát kihajtogatom és rákenem a körtés masszát. Egyenletesen, nem túl vastagon kenem, a szélén kb. 2 cm részt kihagyok, hogy sütéskor ne váljon szét, majd feltekerem. Éles késsel kb. 1 cm széles darabokra vágom és a vágási felülettel lefelé (illetve felfelé) sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 200 °C-ra előmelegített (égkeveréses) sütőben kb. 15 percig sütöm, amíg elkezd pirulni a széle.

Ez volt az első körtés próbálkozásom, de azt hiszem, nem az utolsó. :)

2013. október 24., csütörtök

Gyümölcsös joghurt

Egy ideje nem veszünk gyümölcsjoghurtot. Lehet, hogy van benne egy halom emésztést elősegítő cucc, de tele van nyomva cukorral és sok egyéb olyan dologgal, amire egy kicsit sincs szükség. Marad a natúr joghurt. Jó lenne, ha lenne lehetőségem/kapacitásom/tudásom/tehetségem/kedvem... házi joghurtot készíteni, de ennek híján marad a bolti. Szerencsére nincs itthon lázadás, Gergő ugyanúgy megeszi, ahogy mi. Ha gyümölcsös joghurtot kér, akkor beleteszek neki valami idénygyümölcsöt, ami éppen itthon van.

Sok variációt kipróbáltam már, nekem mindegyik ízlett, és amit Gergőnek készítettem, annak is sikere volt. Igaz, neki nem tettem bele cukrot meg zabpelyhet.

Mindig azt írom, mit és mennyit tettem egy kis pohár natúr joghurthoz.

Gergőnek: fél reszelt alma (levével együtt), pici fahéj.

Magunknak:
- 1 körte, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);
- 4 szilva, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük);
- 1 alma, pár szem szőlő, 1 evőkanál zabpehely, 1 kávéskanál barnacukor (vagy nyírfacukor, ha este esszük).

2013. október 22., kedd

Sütőtök krémleves

Nem mondhatném, hogy sütőtök mániás a család, és alig várjuk, hogy megjelenjen a piacon, másris rávetjük magunkat. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy tele van mindenféle hasznos tápanyaggal, ezért valahogy megpróbálom az asztalra csempészni. Miután az első próba sikerült, következő héten is vettem a piacon sütőtököt, és a mai unokatesós látogatáskor azt főztem a túrós pogácsa mellé.

Hozzávalók: 1 közepes sütőtök, 1 fej vöröshagyma, 1 nagy és 1 kicsi krumpli, só, bors.

A tököt feldarabolom, fóliával kibélelt tepsire rakom, megszórom barnacukorral, és sütőben megsütöm. A hagymát felkockázom és kevés olajon üvegesre párolom. A krumplit is felkockázom, a hagymához adom. Gyakran kevergetve sütöm őket kicsit együtt, aztán hozzáadom a kikapart sütőtököt. Összekeverem, sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul, majd botmixerrel pépesítem.

Tálaláskor óvatosan meglocsolom balzsamecettel és csiliolajjal, megszórom pirított tökmaggal. Ha nincs, nem tragédia, nélkülük is finom. Gyorsan elfogy. :)

2013. október 18., péntek

Gyors túrós pogácsa

Erősen a nullához közelít az a mennyiség, ami túrúból megeszünk. Én ugyan szeretem a túrós tésztát, de egyedül vagyok vele. Gergő szereti a tejtermékeket (mostanában a natúr joghurtot pusztítja előszeretettel), gondoltam, nem temetem még a túrót, csak elrejtem. Szétnéztem a neten olyan receptért, amibe nem kell tojás. Nem volt sok, de azért akadt. Végül ezeket felhasználva sütöttem meg életem első túrós pogácsáját. 

Ha nem is jártam úgy, mint Kati, de nem ez lett a világ legszebb pogácsája. Kicsit lapos lett (legközelebb vastagabbra nyújtom), de puha és finom. Gergő konkrétan közölte, amikor feljöttek a játszótérről, hogy pogácsát kér vacsorára, és be is tolt legalább hármat. Ráküldött kettő virslit is, de az most mindegy. :)

Szerintem nem lesz baj, ha holnap ez lesz az egyik elemózsia a céges kiránduláson. :)

Hozzávalók: 250 g túró, 200 g puha vaj, 250 g liszt, só, kevés tejföl, reszelt sajt.

A túrót összemorzsolom a vajjal (ha jó puha a vaj, akkor ez kb. 2 perc), hozzáadom a lisztet és a sót, és jól összedolgozom. Letakarva kb. 30 percre beteszem a hűtőbe. Ezután kinyújtom, félbe, majd megint félbe hajtom, és újra kinyújtom. Ezt háromszor ismételem, majd a végén ujjnyi vastagságúra nyújtom. (Itt hibáztam; túl vékonyra nyújtottam. Nagyon rossz a szemmértékem, későn hagyom abba, se sosincs kedvem elölről kezdeni.)

Kerek kiszúróval kiszaggatom, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom a pogácsákat. A tetejüket megkenem tejföllel (lehet tojással is, de azt elkerülöm, ha lehet), megszórom reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben kb. 20 percig sütöm. Nem árt közben nézegetni, mert lehet, hogy 15 perc múlva már barnul a széle, de az is előfordulhat, hogy kell még neki egy kis idő.

2013. szeptember 25., szerda

Cukkinis-paradicsomos tészta

Pár héttel ezelőtt Gergő rámutatott a(z anyutól nemrég kapott és még el nem pakolt) tészta dobozára, és közölte, hogy azt szeretne enni. Magabiztosan nyúltam a dobozért, mert biztos voltam benne, hogy rajta van a recept. Úgy szokott lenni. Mondjuk, hogy igazam volt. Valóban volt rajta recept, de csak olaszul. :) Hiába forgattam a dobozt, nem találtam magyar (vagy legalább angol) nyelvű receptet. Nem volt más választásom, összeszedtem gyenge (és erősen passzív) olasz tudásom, de bőven szükségem volt a józan paraszti eszemre is (van olyan nekem? :D), hogy elkészítsem az ételt. Végül sikerült, és azóta ezt esszük, ha kevés időm van főzni, de lekváros kenyér elkészítésénél azért több. :)

Hozzávalók: 1 kisebb cukkini, 1 marék koktélparadicsom, 2 gerezd fokhagyma, 1 fej hagyma, bazsalikom,  olaj, főtt tészta.

A tésztát a csomagoláson található útmutatás szerint megfőzöm.

Kevés olajon üvegesre párolom a felkockázott hagymát, fokhagymanyomóval hozzáadom a fokhagymát. Vigyázok, hogy ne égjen le, a fokhagyma könnyen teszi, akkor viszont keserű. Ezután a hajszálvékony karikákra vágott cukkint teszem bele. Alaposan összeforgatom, hogy mindenhol érje az olaj. Sózom, borsozom. Amikor már majdnem kész, beleteszem a félbe (vagy negyedbe) vágott paradicsomokat. Ezután csak picit sütöm, csak éppen, hogy jól összekeveredjenek a hozzávalók, de óvatosan, ne törjön szét a paradicsom, és csak egy kicsit puhuljon meg. A legvégén apróra vágott friss bazsalikomot, lefedem és leveszem a tűzhelyről.

Tálaláskor a tészta tetejére teszek a cukkinis raguból (nem tudok rá jobb szót). Lehet rá morzsolni valamilyen lágy sajtot, de ezt ki szoktam hagyni. Egészen egyszerűen azért, mert nem szeretem a lágy sajtokat.

A képen penne volt, de nekem most csak ez a szarvacska volt itthon.

2013. augusztus 19., hétfő

Korianderes krumplisaláta

Úgy terveztem, hogy babsalátát (is) készítek a teraszbulira, de elfelejtettem babot venni. A tervek között szerepelt a hagymás krumplisaláta tartárral, de végül a kettőből lett egy, azaz a babot krumplival helyettesítettem.

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 1 nagy fej lilahagyma, 2 evőkanál barnacukor (vagy nyírfacukor; kristálycukorral is lehet, de azt nem tartok itthon), almaecet, só, bors, 1 evőkanál egész koriandermag, víz.

A krumplit megpucolom, megfőzöm. A hagymát kettévágom, majd vékonyan felszeletelem. Egy kisebb tálba teszem a cukrot és annyi almaecetet adok hozzá, amennyit felvesz. Sózom, borsozom, beleteszem a koriandert, és felöntöm vízzel. Alaposan összekeverem, hogy eloldódjon a cukor.

Ha a krumpli kihűlt, karikákra vágom, a hagymával együtt beleteszem egy nagyobb tálba. Ráöntöm az öntetet, és óvatosan összeforgatom, hogy mindenhova jusson, de ne törjön össze a krumpli. Lefedve kis időre a hűtőbe teszem.

Minél többet áll fogyasztás előtt, annál jobb. :)

2013. június 13., csütörtök

Pizzás papucs

Valami újat akartam kipróbálni, de nem bíztam a véletlenre, hanem egy régi, jól bevált receptet szedtem elő. Reggelire szerettem volna sütni valamit, és első gondolatom a lekváros kifli volt, de aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valami sósat sütnék. Volt még gomba a hűtőben, az ötlet gyorsan megszületett.
Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1-1 evőkanál barnacukor és só, 1-1 evőkanál extra szűz olívaolaj és tejföl (lehet kefír is, de nekem általában ez van itthon), fél csomag szárított élesztő; a tetejére 3 evőkanál magkeverék, 1 kis fej hagyma, fokhagyma, 3 gomba, reszelt sajt, paradicsompüré (nálam anyu házi pirosaranya), pizzafűszer.

A hozzávalókat (a tejjel, az olajjal és a tejföllel kezdve) a kenyérsütőbe pakolom, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot. Amikor készen van, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. Ujjnyi vastag körlappá nyújtom, és négy részre osztom. A szélesebb résznél kezdve feltekerem, hogy kifliformákat kapjak, de nem hajlítom meg, hanem egyenesen hagyva teszem a sütőpapírral bélelt tepsibe.
Éles késsel mélyen bevágom a kifliket, hogy szétnyíljanak. A vágásba 2 kiskanál paradicsompürét teszem, erre az apró kockára vágott hagymát, fokhagymát és gombát, végül az egészet lefedem reszelt sajttal. 
200 °C-ra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés, középen) kb. 30 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha már pirulnak a végek. :)
Nem lehet abbahagyni...

Cseresznyés-csokis muffin



Gergő szemszögéből :)



Tegnap délután kiflit szerettem volna sütni, hogy legyen mit reggelizni, és csak a szerencsén múlt, hogy nem pazaroltam el a hozzávalókat. Az volt a szerencsém, hogy Gergő aludt, és nem akartam zörögni a kenyérsütőgéppel, így kézzel készültem dagasztani. Az élesztőnél elakadtam. Szidtam magam, mert legutóbb, amikor sütöttem, és az utolsó zacskóval bontottam föl, mondtam is Péternek, hogy kell venni, de elfelejtettem felírni a listára. A száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban eltettem későbbi felhasználásra, és kerestem az alternatív megoldást, amivel kitömhetjük a gyomrunkat reggel. Szétnéztem a lakásban, és megláttam a muffinos szakácskönyvet. Megvilágosodtam. Muffin! Ez az! Találtam egy elég jól variálható alapreceptet, azt feltuningoltam ezzel-azzal, és máris készen volt a reggelinek való. Persze, Gergő alig várta, hogy ehetőre hűljön, úgyhogy csak remélhettem, hogy marad valami reggelire is. :)

Hozzávalók (konyhai mérőkanállal mértem mindent, így űrmértékben adom meg): 3 dl liszt, 1,5 dl barnacukor, 1 tojás, 2 dl tejszín, 75 ml olaj, 1-1 kiskanál sütőpor és szódabikarbóna, pici só, egy marék cseresznye, csokikrém (65-70 %-os cskokoládétfolyamatos keverés mellett) felolvasztottam tejben, adtam hozzá néhány evőkanál barnacukrot).

A lisztet elkeverem a sóval, sütőporral és a szódabikarbónával. Belekeverem a többi hozzávalót, és alaposan összedolgozom. Beleszórom a magozott és apróra vágott cseresznyét (bármilyen apróra vágott gyümölccsel helyettesíthető, de nekem most ez volt itthon).

A muffinsütő mélyedéseit kibélelem papírral, és kb. háromnegyed részig töltöm a masszával. 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütöm. Amikor kihűlt, 2-3 kiskanál csokikrémet teszek a tetejére és késsel elkenem. Érdemes megvárni, hogy elhűljön a muffin, különben lecsorog a krém. Én így jártam. :)

2013. április 25., csütörtök

Medvehagymás-snidlinges muffin

Szombaton már éppen készültünk távozni a piacról, amikor észrevettem, hogy elfelejtettük a medvehagymát. Én éppen Vera néninél nézegettem a tulipánokat, Péter kértem meg, hogy ugorjon vissza Évához egy csokor medvehagymáért. Hiba volt. :) Hozott medvehagymát, azzal nem volt baj, de kb. háromszor annyit, amennyit én gondoltam. Hiába tettem vízbe, rohamosan fonnyadt. Hétfőn még egészen tetszetős volt, akkor beletettem a salátába, de ma már valami mást szerettem volna belőle/vele készíteni. A fonnyadást azért nem úgy kell elképzelni, hogy elkezdett rohadni, mert akkor nyilván nem teszem bele semmibe, inkább kezdte elveszíteni a tartását és a szép sötét színét. Úgy gondoltam, a muffin a leggyorsabb, amit össze tudok dobni a délelőtti játszóterezés előtt, úgyhogy nekiálltam.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 10 dkg olvasztott vaj, 75 ml tej, 3 tojás, fél csomag sütőpor, késhegynyi szódabikarbóna (elhagyható), egy marék snidling és medvehagyma, só.

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját habosra keverem, hozzáadom az olvasztott vajat és a tejet (a két utóbbit érdemes előtte összeönteni, hogy a tej lehűtse a forró vajat, nehogy rántotta legyen a tojásból). Hozzáadom a sütőporos (és szódabikarbónás) lisztet és a sót, jól összekeverem. A tojásfehérjét habbá verem, és óvatosan, nagy mozdulatokkal a masszába keverem.

Végül beleszórom az apróra vágott snidlinget és medvehagymát, elkeverem, hogy nagyjából egyenletesen legyen benne mindenhol.

A muffinformát papírral kibélelem és beleadagolom a masszát. 180 °C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöm.


Ízlés szerint lehet bele tenni sonkát és/vagy reszelt sajtot, de ezeket most kihagytam. Az előbbit azért, mert én is szerettem volna enni belőle, az utóbbit pedig azért, mert siettem.

Ha valaki kipróbálja úgy is, várom a beszámolót, és akár ide is kiteszem. ;)

2013. április 24., szerda

Korianderes babsaláta

Múlt héten végre eljutottunk egy ismerős családhoz, akik nemrég vidékre költöztek. Sok babsalátát ettem már, de ilyen finomat még sosem. Gyorsan elkértem a receptet, és azóta már én is elkészítettem. Nem éppen randikaja, és társaságba sem igen szép dolog menni utána, de nagyon finom. :)

Hozzávalók: 2 vörösbab konzerv, 2 fej vöröshagyma, 2 púpos evőkanál cukor (nálam nyírfacukor, hogy Péter is ehesse este), ecet (nálam almaecet, mert csak ez van itthon), só, bors, víz, egész koriander mag.

A nyírfacukorhoz annyi almaecetet öntök, amennyit éppen felvesz, sózom, borsozom, és felöntöm vízzel.

A babot lecsöpögtetem, a hagymát vékonyra szeletelem. Ráöntöm a cukros-ecetes löttyöt, beleszórok kb. egy marék koriander magot. Ha szükséges, öntök még hozzá vizet. Akkor jó, ha ellepi a babot és a hagymát. Lefedem, és néhány órára a hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek.

Ízlés szerint lehet bele tenni mindenfélét. Mivel a medvehagyma szezon kellős közepén járunk, vágtam bele néhány levelet, Péter sonkával (is) megbolondította.

Nem lehet abbahagyni. :)