Korianderes babsaláta

Múlt héten végre eljutottunk egy ismerős családhoz, akik nemrég vidékre költöztek. Sok babsalátát ettem már, de ilyen finomat még sosem. Gyorsan elkértem a receptet, és azóta már én is elkészítettem. Nem éppen randikaja, és társaságba sem igen szép dolog menni utána, de nagyon finom. :)

Hozzávalók: 2 vörösbab konzerv, 2 fej vöröshagyma, 2 púpos evőkanál cukor (nálam nyírfacukor, hogy Péter is ehesse este), ecet (nálam almaecet, mert csak ez van itthon), só, bors, víz, egész koriander mag.

A nyírfacukorhoz annyi almaecetet öntök, amennyit éppen felvesz, sózom, borsozom, és felöntöm vízzel.

A babot lecsöpögtetem, a hagymát vékonyra szeletelem. Ráöntöm a cukros-ecetes löttyöt, beleszórok kb. egy marék koriander magot. Ha szükséges, öntök még hozzá vizet. Akkor jó, ha ellepi a babot és a hagymát. Lefedem, és néhány órára a hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek.

Ízlés szerint lehet bele tenni mindenfélét. Mivel a medvehagyma szezon kellős közepén járunk, vágtam bele néhány levelet, Péter sonkával (is) megbolondította.

Nem lehet abbahagyni. :)

Húsvéti kalács 2013

Mindenféle tervem volt, hogy mit sütök idén Húsvétra, aztán nem volt kedvem kísérletezni. Talán a karácsonyi idő sem segített, nem tudom, de minimálisra vettem a sütés-főzést, azaz inkább a sütést, mert olyan nem is volt, hogy húsvéti menü. Sonkát nem vettünk, azaz nem olyat, amit az emberek ilyenkor szoktak, a főtt tojást senki sem szereti nálunk. Azt és olyat ettünk, amihez kedvünk (és alapanyag) volt.

Sonkás cuccnak betudtam, hogy a szokásos kiflibe sonkát tekertem, meg csináltam bacon-ös pizzagolyót (tudom, nem sonka, de nekem aztán mindegy, a család meg nem panaszkodott :D), összedobtam egy banános-mascarpone-s csodát (majd az is jön), és elővettem A kalácsreceptet és a kuglófformát, mert ez most a mániám. :)

A töltelékkel sem sokat vacakoltam. A legelsőként kipróbált variációt vettem elő, csak kihagytam belőle a porcukrot. Vékonyan megkentem baracklekvárral, rászórtam jó sok darált mandulát (csak szeleteltet kaptam, klopfolással zúztam porrá) és apróra darabolt (nem volt kedvem reszelni, de úgy lett volna az igazi) marcipánt.

Imádom ezt a kalácsot. Nem a leggyorsabban elkészíthető cucc, de nagyon megéri. Gyorsan szárad, de nem nagyon éri meg a másnapot. Ha meg igen, akkor kakaóval és/vagy kávéval akkor is isteni.

Ennyire kelendő. Fényképezni is alig tudtam. :)

Csokis-mogyorós hokkaido kalács

Újra itt a Húsvét, jöhetnek a kalácsok. Gondoltam, kipróbálom a jól bevált receptet új töltelékkel. Felcsaptam a konyhaszekrényt, és választottam két dolgot, ami szerintem összeillik, így lett az idei első húsvéti kalács mogyorós-étcsokis-porcukros. (Fontos, hogy a mogyoró sózatlan legyen.)

Az étcsokit lereszeltem, a mogyorót klopfolóval apróra törtem.

Egészben. Frissen sülve.

Csirkekuglóf

Régen szemeztem ezzel a recepttel. Szeretem a szokásostól eltérő dolgokat és megoldásokat, ezért is tetszett meg. Elég sokat vártam a megvalósítással. Ennek több oka is van. Egyrészt általában kétfélét főzök (hússal és hús nélkül), így nincs időm csak az egyikkel ennyit pepecselni, másrészt mindig más lesz a csirkemellből. Talán az utóbbi az első következménye. :)

Tegnap azzal a szándékkal vettem ki a fagyasztóból a csirkemellet, hogy nekiállok. Szerencsére lehetőségem is volt rá, mert Péternek nem kellett korán kezdeni a munkát, tudott vonatozni meg labdázni, amíg én alkottam. Kicsit átalakítottam a receptet (nyilván :D), mert nem túl tojásos a család húsevő része (sem).

Hozzávalók: 1 csirkemell, 6 (keskeny) szelet bacon, 1 fej lilahagyma, 1 (lila)krumpli, 200 g reszelt sajt, 3 tojás, só, bors, vegamix, petrezselyem.

A csirkemellet felkockázom, a fűszerekkel (a petrezselyem kivételével) összekeverem. A kuglófformát alaposan kikenem vajjal, és az alján elrendezem a csirkemell felét.

Körkörösen ráteszem a bacon felét (3 szelet) úgy, hogy minél jobban befedje a csirkét. Szét lehet vágni kisebb darabokra a bacont, hogy könnyebben lehessen pakolgatni, de túl kicsire nem érdemes, mert nem lesz szép réteges.

Erre kerül a hagyma szépen elrendezve, majd a karikára vágott krumpli. Igyekszem minél egyenletesebben pakolgatni, hogy a többi réteg ne csússzon el.

Az egészet megszórom a sajt felével. Szépen egyenletesen, hogy mindenhova jusson, és megszórom petrezselyemmel.

Jöhet az újabb réteg csirke és bacon. A tetejére szórom a maradék sajtot.

Az egészet leöntöm 3 felvert tojással, lefedem alufóliával, és 170 °C-ra előmelegített sütőbe tolom. 1 órán keresztül sütöm, majd leveszem a fóliát és 10 percre visszateszem a sütőbe.

Különösebb köret nem szükséges hozzá, hiszen van benne krumpli. Nem fontos egyébként a lilakrumpli, csak szerettem volna egy kis színt tenni bele.

Itt találtam: Eve ad Apple

Hamis tiramisu

Szeretem a kávés édességeket, de a tiramisuval sosem voltam jóban. A nyers tojás az oka. Képtelen vagyok elfogadni, hogy fogják az emberek a nyers tojást, és beleteszik édességekbe. Azt már megszoktam, hogy egyes húsételek szinte nyersen kerülnek az asztalra, de azt úgysem eszem meg. Az édesség viszont más dolog. Azzal nincs bajom, ha bele van sütve (piskótát, muffint, bejglit nehezen lehetne nélküle sütni), de nagyon nem szeretem, ha nyers vagy félig sült. Így nálam nem játszik pl. a brownie (megsütöm, de nem nagyon eszem), mert olyan, mintha nyers lenne a belseje, pedig nem. Tudom, az én bajom, kihagyok egy csomó jó dolgot. :)

3 éve anyu kísérletezett alternatív tiramisu recepttel, de nem lett belőle nagy kedvenc. Talán azért, mert sok olyan sütije van, amire durván rákattant a család, így erre nem kerül sor, de az is lehet, hogy rosszul indított (már a tiramisu), mert amikor először kóstoltam, rosszul lettem tőle. Később kiderült, hogy az már Gergő jelentkezése volt, de arról a tiramisuról már ez jut eszembe. Anyu vaníliapudinggal készítette, de az valami miatt nem tetszett. Annyira egyszerű megoldásnak tűnt. Valami másra vágytam, nem akartam elintézni azzal, hogy belevágom a pudingot.

A megoldást az adta, amikor megtaláltam-továbbfejlesztettem a kávés tortát. Kis átalakítás, és készen is volt a tiramisu.

Hozzávalók: 300 g babapiskóta, 2,5 dl erős kávé, 500 g mascarpone, 150 g porcukor, 4 dl habtejszín, 1 teáskanál vaníliaaroma (vagy egy zacskó vaníliáscukor), 1 evőkanál rum.

A kávét lefőzöm és hagyom kihűlni, majd belekeverem a rum felét.

A mascarponét simára keverem a porcukorral, belekeverem a  vaníliát, a rum felét, és a kávéból kb. 10 teáskanálnyit. A tejszínt kemény habbá verem (a vajasodás elkerülése érdekében mostanában visszaszoktam a kézi habverőre), és a mascarponés masszához adom.

Akkora tálba öntöm a kávét, hogy beleférjen egy babapiskóta teljes hosszában, de félig se merüljön el benne. A babapiskóták mindkét oldalát belemártom a kávéba, és egy bármilyen tál aljára pakolom. Egy sor piskótára kicsivel több krémet teszek, mint ami ellepi. Kakaóport szórok rá, és jöhet az újabb réteg kávéba mártott piskóta, arra újabb krém és kakaópor. Addig rakom, amíg el nem fogy a babapiskóta. A tetejére bőven hagyok krémet, és vastagon megszórom kakaóporral.

Fogyasztás előtt ajánlott egy napra a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljon a babapiskóta, de nem bírtam annyit várni. A délután készült cuccot este meg kellett kóstolnom.

Gyerekbarát verzió: kávé helyett macikávé, rum helyett rumaroma.

Egészben sült töltött krumpli

A Facebook-on keringett néhány hete ez a recept. Amint megláttam, tudtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, kipróbálom. Nem vártam vele sokat, kiválogattam a legnagyobb krumplikat, és nekiálltam. Könnyűnek tűnik, és valóban az, csak elég időigényes, ezzel számolni kell. Annyira bejött az egész családnak, hogy legközelebb már direkt ehhez vettük a nagyobb krumplikat (tapasztalat alapján a fabiolából lesz a legjobb).

Hozzávalók:

Annyi krumpli, amennyi elfér egy tepsin (nem érdemes keveset sütni). Méretre mindegy, milyenek, csak egyformák legyenek, ez a sütési idő miatt fontos. Nálunk a nagyobb krumplik játszanak, főleg azért, mert könnyebb megtölteni, de tényleg mindegy. :)

Tölteléknek: vékonyra szeletelt sajt (ez mindenképpen, a többi szabadon variálható), bacon, kolbász, szalámi, gomba, hagyma...

Elkészítés:

A krumplikat alaposan megmosom, a héjukat megdörzsölöm, de nem pucolom meg. Mindegyiket bevagdosom kb. 2-3 mm távolságban úgy, hogy alul egyben maradjanak, a tetejüket megkenem sós étolajjal, hogy belefolyjon a vágásokba. 220 °C-ra előmelegített (légkeveréses) sütőben 40 percig sütöm. Amikor megsült, a vágásokba rakosgatom a vékonyra szeletelt mindenfélét, és az egészet 10 percre visszatolom a sütőbe. Mivel minden vékony, ennyi idő alatt megsülnek.

Mivel van benne minden, különösebb köretet nem igényel, de érdemes kipróbálni fűszeres-tejfölös mártogatóssal (olaszos fűszerkeverékkel és pici sóval alaposan kikeverem a tejfölt, esetleg öntök hozzá pici tejszínt). Betegre tudom magam enni belőle...

Látványra nem a legszebb, de az íze a lényeg.

Kávétorta

A történet onnan indul, hogy Gergő szülinapjára red velvet cake sütését terveztem. Persze, nem én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Ott indult, hogy kapásból nem akartam azt a piskótát/tortalapot sütni, ami a receptben volt, mert alapvetően nem piskótás a család, nem szeretjük a sűrű, fojtós tésztákat. Mivel nem volt  időm kísérletezni, nem próbálkoztam, hogy vajon tényleg piros lesz-e a kakaópor és az ecet társítása miatt, hanem egy kis ételszínezékkel a biztosra mentem. Az más kérdés, hogy túl óvatos voltam, és piros helyett rózsaszín lett. :)

Mivel a torta ízre nem volt ugyan rossz (ugye, nem?), de sehogy sem tudtam megnevezni, nem került ide. Könnyű volt és krémes, érdemesnek gondoltam a további kísérletezésre. Hamar jött Péter szülinapja, úgyhogy kis átalakítással, ízesítéssel kávétorta lett belőle. Nem bonyolult, kisgyerek mellett is össze lehet dobni, és szerintem is finom, pedig nem szeretem a piskótát.

Mivel nyilván megint elfelejtettem képet készíteni róla, csak egy ilyen buliban készülttel szolgálhatok. Nem 3 éves volt Péter, hanem hármas szülinap a haverokkal. :)

Hozzávalók

a tésztához: 6 tojás, 6 csapott evőkanál cukor, 6 evőkanál púpozott evőkanál rétesliszt, késhegynyi sütőpor, cukrozatlan (nálam: Szerencsi) kakaópor;

a krémhez: 500 g mascarpone, 3,5 dl habtejszín, 15 dkg porcukor, pici vaníliakivonat, 3 evőkanál instant kávé.

A tésztához a tojásokat szétválasztom. A fehérjét kemény habbá verem, kanalanként hozzáadom a cukrot (közben nem kapcsolom ki a robotgépet) és egyenként a tojások sárgáját. Beleszórom a kakaóport, és hagyom, hogy a gép elkeverje. Ezután kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, de ezt már fakanállal keverem bele óvatosan, hogy ne törjem össze.

Egy kapcsos formát kivajazok és sütőpapírral kibélelem (külön az alját és az oldalát, hogy ne kerekítse le az élét a papír sülés közben). Beleöntöm a masszát, és egyenletes középhőmérsékletű sütőben (nálam 200 °C) kb. 30 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

A krémhez a mascarpone-t alaposan összekeverem a porcukorral, az instant kávéval és a vaníliakivonattal. A tejszínt kemény habbá verem (évek óta először sikerült kézi habverővel, meg is jegyzem ezt a márkát), és óvatosan elkeverem a mascarpone-s masszával. Az instant kávét nem egyszerű elkeverni, nehezen oldódik, de kitartó munkával megoldható. (Gondoltam rá, hogy kevés vízben fel kellene oldani, de nem mertem, nehogy túl híg legyen a krém. Végül sikerült.)

Amikor a piskóta kihűlt, éles késsel három részre vágom. A lapok közé krémet kenek úgy, hogy a tetejére kicsivel kevesebb maradjon, mint a harmada. Végül a maradékot a tetejére és az oldalára kenem.

A tetejét lehet díszíteni kávészemekkel vagy kakaóporral, de én egyiket sem tettem, mert nincs itthon szemes kávé, kakaóporral meg tiramisu-hatású, azt meg nem szeretem. Marad pucéran, de így is elfogyott. :)

Vitaminsaláta

November végén 1 hetet a húgoméknál töltöttem, akkor kóstoltam anyósa vitaminsalátáját. Ő nevezte így, én átvettem, ráragadt. Eszemben sem volt másképp hívni, mert ez tényleg egy vitaminbomba. A fűszerezést elfelejtettem megkérdezni, csak a zöldségeket tisztáztuk, és úgy gondoltam, előbb megpróbálom, én mit hozok ki belőlük, aztán alkalomadtán megkérdezem az eredeti receptet. Ez lett belőle. :)

Hozzávalók: 1 fej káposzta, 4 fej lilahagyma, 2 feketeretek, só, bors, 4 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vörösborecet (vagy balzsamecet, ami van itthon), 2-2 teáskanál chiliolaj és mogyoróolaj.

A káposztát és a hagymát csíkokra vágom, a retket nagyobb lyukú reszelőn lereszelem. Egy nagy tálba teszem a zöldségeket, meglocsolom az ecettel és az olajakkal, sózom, borsozom. Alaposan összeforgatom, hogy mindenhova jusson az fűszerekből és a löttyökből. Azonnal is fogyasztható, de akkor igazán finom, ha hagytam kicsit összeérni. Nem randikaja. :D

A feltüntetett mennyiségek felét szoktam egyszerre elkészíteni, mert nincs akkora tálam, amibe ennyi beleférne, de elfogyna dupla ennyi is. :)

Zöldségkrémleves

Nem volt kedvem sokat állni ma a konyhában. Valami egyszerű dologra gondoltam ebédre. Lélekben már készülök a maratoni bejglisütésre, a napi főzéshez kevés kedvem ma. Már éppen ott tartottam, hogy rendeljünk inkább pizzát, amikor Gergő közölte, hogy leves. Anyutól örökölte a leves iránti vonzalmát, és lassan minket is rászoktat, pedig nem vagyunk levesesek. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon (szombaton voltunk a piacon, most nem kellett maradékokat kapargatnom a hűtőből :D), és nekiálltam.

Hozzávalók: 3 nagy krumpli, 1 nagy répa, 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, só, bors, olasz fűszerkeverék.

Egy nagy lábosban üvegesre párolom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, beleteszem a kockára vágott zöldségeket. Kicsit átpirítom az egészet, megszórom a fűszerkeverékkel, sóval, borssal, és felöntöm bőven vízzel. Fedő alatt addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. Úgy szoktam ellenőrizni, hogy fakanállal a lábos oldalához nyomok egy nagyobb krumplit. Ha simán szétmegy, akkor jó.

Ha megfőtt, botmixerrel simára turmixolom. Vegáknak reszelt sajttal, húsevőknek (sütőben) sült baconszeletekkel tálalom.

Cannelloni körözött töltelékkel és spenótos szósszal

A bacon-ös krumpliba akartam tenni spenótot is, elő is vettem a fagyasztóból (frissen vettem a piacon nyáron, forráztam és kis adagokban lefagyasztottam), de akkor vettem észre, hogy kimaradt, amikor már a sütőben volt a cucc. Szerencsére volt még tejszín, úgyhogy legalább magamnak is tudtam valamit készíteni. Úgy gondoltam, csinálok egy tejszínes-spenótos szószt, és majd főzök hozzá tésztát, de csak cannellonit találtam itthon. Tudom, közel sem alaptészta, fene a pofámat, hogy odabiggyesztettem elé, hogy csak, de a többi mind elfogyott. :) Ebbe viszont kell valami töltelék. A fagyasztóból rám kacsintott a korábban gondosan nem kidobott körözött (Csak én szeretem, de nem tudok keveset gyártani belőle, a fele mennyiség elfogyasztása után rá sem tudok nézni. :D); csak ki kellett olvasztani, és mehetett a cannelloniba. :)

Hozzávalók:
a körözötthöz: túró, apróra vágott vöröshagyma, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, kevés tejföl, pici olaj.
a szószhoz: spenót, vöröshagyma, fokhagyma, tejszín (20 %-os), só, bors, kakukkfű, tárkony, liszt.

A körözötthöz a túrót villával szétnyomkodom, hozzáadom a hagymát, a fűszereket, az olajat és a tejfölt. Alaposan összekeverem, amíg a pirospaprika egyenletesen eloszlik.

A szószhoz a hagymát és a fokhagymát apróra vágom és kevés olajon megpirítom. Beleteszem a spenótot, kicsit összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, és fedő alatt kicsit főzöm. Sózom, borsozom, felöntöm tejszínnel, és fűszerezem a kakukkfűvel és a tárkonnyal. Ha már jól összeforrt, néhány kanál liszttel -folyamatosan kevergetve- besűrítem.

Egy kisebb tepsit vagy hőálló tálat kibélelek alufóliával (nem muszáj, de én utálom vakargatni az odaégett részeket... a mosogatógép sem mindig viszi...) vagy sütőpapírral. A cannellonit megtöltöm a körözöttel, és a hengereket egymás mellé rakom a tepsiben úgy, hogy kb. egy hengernyi rés maradjon közöttük. Az egészet leöntöm a spenótos szósszal, és betolom a 200 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 20 perc után megszórom reszelt sajttal, és visszateszem 10 percre.

Kár, hogy csak én szeretem a körözöttet, mert nincs, aki elegye előlem, és betolom az egészet...