Vasárnap volt a Kenyér Világnapja, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Monin keresztül értesültem arról a kezdeményezésről, miszerint a világnap alkalmából süssünk még egy kenyeret. Mivel csak végszükség esetén veszünk kenyeret, egyébként én sütöm, nem tűnt nagy feladatnak, hogy eggyel többet süssek. Olyat szerettem volna, amit még eddig nem sütöttem. Első körben valami jó barna kenyérre gondoltam, elsősorban teljeskiőrlésű tönköly- vagy rozslisztesre, mert mostanában ezekkel, azaz ezek és a fehérliszt arányával kísérletezem, hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy ne legyen a kenyér fojtós. Monitól kaptam két igen tetszetős receptet, de az egyiknél kovászt olvasva megfutamodtam (nem adtam még föl, de majd úgy szeretném kipróbálni, hogy nagyon sok időm van rá), így a másodikra esett a választásom.
Vasárnap elszántan vettem elő a liszteket, hogy nekiálljak a rozsos kenyérnek, de egyetlen árva élesztőt találtam a dobozban, az pedig kellett az ebédre szánt pizzagolyóhoz. A kenyérnek várnia kellett. Hétfőn aztán beszereztem az élesztőt, de este annyira hulla voltam, hogy képtelen voltam nekiállni a sütésnek. Kedden reggel beállt a derekam, csak délutánra lettem olyan állapotban, hogy el merjem kezdeni. Megnéztem jobban a receptet. A fehér- és a barnaliszt együttes tömege 700 g... Nem jó. Nem fér bele a kenyérsütőbe, ha megkel. Nem volt hangulatom a felezésre, így előkaptam a kedvenc kenyerünk receptjét. Felturbózva ez lett a világnap alkalmából készült kenyerem. Sógorjelölt megkérdezte, melyik pékségben vettük. :)
Felturbózás: az eredeti receptet annyival egészítettem ki, hogy szórtam bele mindenféle magot, amit itthon találtam (kb. 2 evőkanál), 1 evőkanál szárított medvehagymát és 6-7 szem negyedelt olajbogyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése