Kis quiche

Érzem, hogy hatásvadász a cím, de ennél jobbat nem tudtam. Egyébként meg tényleg az. Gergő végérvényesen és visszafordíthatatlanul elszakította a szilikon tortaformámat, a gyümölcstortának való formában pedig ezt nem lehet sütni, így muszáj voltam B tervet kidolgozni. A tortaformát egyébként alaposan megsirattam, ugyanis nem elég, hogy jó drága volt, de majdnem 10 éves (ha be nem töltötte), eléggé a szívemhez nőtt. Szerintem Dublinban is velem volt, de nem vagyok benne biztos, annyi mindent kicipelt(tett)em.

Tortaforma elsiratva, másik nem volt, jöhetett a B terv. A muffinsütőre esett a választásom. Gondoltam, ami nagyban eléggé átsül, az kicsiben biztosan még jobban, és így legalább nem kell felvágni, hanem eleve adagonként sül. Tetszett az ötlet.

Hozzávalók:

a tésztához: 50 g vaj, 1 pohár liszt, 1 teáskanál só, 3 evőkanál víz;

a töltelékhez: 3 tojás, 1 kis pohár tejföl, ugyanennyi tej, só, bors, 1 fej hagyma, 1 paradicsom, 2 bögre sajt.

A vajat elmorzsolom a liszttel, belekeverem a sót, és a vízzel jól összegyúrom. Az így kapott tésztát 12 részre osztom, körlapokká nyomkodom, és kibélelem velük a muffinsütő mélyedéseit. Nem baj, ha nem vonja be teljesen, bőven jó, ha csak egy pici szegélye van.

Egy tálban összekeverem a tojásokat a tejföllel és a tejjel. Sózom, borsozom, belekeverem a kockára vágott sajtot, paradicsomot és hagymát. A keveréket a tésztával kibélelt mélyedésekbe kanalazom úgy, hogy lehetőség szerint mindegyikbe egyformán jusson darabos és folyékony cucc.

180°C-ra előmelegített sütőben (középen, hagyományos sütéssel --> légkeveréses sütő esetén ez az a program, amit két párhuzamos egyenessel jelölnek) kb. 45 perc alatt megsütöm. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert könnyebb kiszedni a formából, kevésbe törékeny, ha már nem forró.

Pesti pompos

Egyáltalán nincs nemzeti ünnepi hangulatom. Gondoltam, segítek az ügyön, és készítek valami magyarosat. Nem volt se kedvem, se energiám bonyolult ételre, így a pörkölt, gulyás és társaik meg sem fordultak a fejemben. Gyorsan átgondoltam, mi van itthon, ami gyorsan lehet finomat készíteni. Így jutottam a pomposhoz. Kenyérlángosnak is hívhatjuk, de a pompos rövidebb, és nekem jobban tetszik. Többféle tésztareceptet olvastam már, némelyikhez krumpli is kell, de én nem bonyolítottam.

Mivel nem Tökön lakunk, nem ott sütöttem, és nem is láttam még eredeti töki receptet, nagyképűség lenne a részemről töki pomposnak nevezni. Nem vagyok benne biztos, hogy az igazi recept szerint sütöttem (sőt, biztos vagyok benne, hogy nem), ezért nem hívnám simán pomposnak. Legyen pesti pompos. Ebben benne van, hogy igyekeztem kőzelíteni az eredetihez, de pofoztam rajta kicsit, és itt sütöttem. :)

Hozzávalók: 

a tésztához:50 dkg liszt, 250 ml langyos víz, 60 ml olaj, 1-1 púpos evőkanál cukor és só, fél csomag száraz élesztő (van olyan élesztő, amiből egész tasak kell 50 dkg liszthez, ez rajta van a zacskón);

feltét: tejföl, néhány gerezd fokhagyma, só, bors, lilahagyma, bacon.

A vízzel és az olajjal kezdve a kenyérsütőgépbe pakolom a hozzávalókat, és elindítom a dagasztó-kelesztő programot (1,5 óra). Ha nincs gép, kézzel dagasztom, és 1 órát hagyom kelni.

A telfölt összekeverem a zúzott fokhagymával, sózom, borsozom, A hagymát karikára, a bacont csíkokra vágom.

Amikor a tészta megkel, átgyúrom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kézzel nyomkodva egyenletesen eloszlatom. A tetejét megkenem a fokhagymás tejföllel, megszórom a hagymával és a baconnel.

180 °C-ra előmelegített sütőben 25 pec alatt készre sütöm.

Vegaváltozat: lehagyom róla a bacont. Nem hiányzik. :)